1989 a csodák éve volt, nem ígértünk könnyű álmot, csak reméltük, hogy szabaddá válva rendszerváltóként saját kezünkbe vehetjük az ország sorsát – nyilatkozta lapunknak az 1989-es esményekre emlékezve Jeszenszky Géza volt külügyminiszter a Demokratikus Átalakulásért Intézet (ICDT) által rendezett konferencián.
A csöndes többség győzelme
Láttuk, hogy a kommunista rendszer nem maradhat fenn sokáig, a kérdés csak az volt, hogy meddig tart ki még – tekint vissza a korszakra a rendszerváltó kormány külügyminisztere. A KGST-országok súlyos bajokkal szembesültek, a csökkenő termelés és a romló életszínvonal jelezte a kommunizmus végnapjait. A mesterségesen fenntartott lelkesedést az apátia és a cinizmus váltotta fel, egyre nyilvánvalóbbá vált a rendszer szervezetlensége és az elhatalmasodó bürokrácia – sorolja a rezsim összeomlásának okait Jeszenszky Géza. A politikus szerint ekkor már a híradások is beszámoltak arról, hogy hazánkban a bűnözés és az alkoholizmus egyre nagyobb méreteket ölt.
A képen középen Antall József, balról Csóti György, mellette Jeszenszky Géza. (MTI, fotó: Kerekes Tamás)
A KGB számára világossá vált, hogy a rendszer az akkori formájában nem tartható fenn, ezért Gorbacsov, a Szovjetunió nagyhatalmi szerepének fenntartása érdekében visszavonta a Brezsnyev-doktrínát és lassú reformokba kezdett a peresztrojka és a glásznoszty elindításával. A rendszerbe levegő került, ami szükségszerűen erózióhoz vezetett – mutat rá Jeszenszky .
A kommunizmus utópia, milliók ellen harcolt egy jobb világot keresve, óriási szenvedést okozva, a végén pedig teljesen elvesztette hitelét – fogalmazott. A rendszer egyetlen pozitívuma az volt, hogy bukásával már nem követelt hazánkban több áldozatot. A rendszerváltás vér nélkül zajlott le, a csöndes többség győzelmet aratott az elnyomó kormány felett.
Tömeges bázis vagy értelmiségi mestermunka?
A rendszerváltás társadalmi támogatottságának mértéke mind a mai napig vita tárgya. Alexander Arnot, az NSZK volt budapesti nagykövete szerint a magyar rendszerváltásban a nép nem töltött be olyan aktív szerepet, mint az NDK-ban. A diplomata visszaemlékezései szerint 89 március 15-én százezer ember tüntetett a Hősök terén, ugyanakkor vidékről nem jelentettek megmozdulásokat. A magyar rendszerváltozás lényegében az értelmiség diskurzusából alakult ki, az akkor folyó viták igen magas színvonalúak voltak – jegyzi meg Alexander Arnot. Az NSZK nagykövete szerint a magyar rendszerváltás viharos tüntetések nélküli erkölcsi és politikai mestermunkának tekinthető. Jeszenszky Géza szerint ugyanakkor az 56-os forradalom után a magyar társadalomra jellemző kollektív amnézia mellett a szívekben ott volt a forradalom emléke és széles körben megmaradt a rendszer elleni ellenszenv. Ezt bizonyítja, hogy 88-ban hirtelen és váratlanul megjelentek az addig lappangó ellenzéki tömegek, a demokratikus változást követelő pártok pedig hamar megerősödtek.
Bogdan Lis, a gdanski Szolidaritás Alapítvány elnöke szintén széles társadalmi támogatottságról számol be. A siker nem a politikusoknak, hanem a néptömegeknek volt köszönhető – fogalmazott. Olyan gazdasági és társadalmi reformokat hajtottunk végre, hogy várható lett volna ellenállás, de óriási bizalmat kaptunk a társadalomtól – mondta. Sikerünk abban állt, hogy a 70-es évek kezdeti demonstrációi során nem léptünk fell irreális követelésekkel, nem kértünk rögtön szabad választásokat, csak a cenzúra mérséklését. Illegális „föld alatti” mozgalmaink számára pedig szilárd elveket állítottunk fel. Elhatároztuk, hogy semmilyen esetben sem fogunk terrorista cselekedetekhez folyamodni – mondta Bogdan Lis.
A 70-es években még nem hittünk a rendszer megváltoztathatóságában, csak azt tudtuk, hogy változások szükségesek a tisztességes élet fenntartásához – emlékszik vissza a korszakra Markus Meckel, az NDK volt külügyminisztere. Élmény volt számunkra, hogy közel tízmillió ember tartozott a lengyel Szolidaritás Szakszervezet hálója alá, akkor még nem gondoltunk arra, hogy pár év múlva már százezrek vonulnak majd az NDK-ban is a rendszer ellen tüntetve. Békés forradalmat kezdtünk, 79-ben a Magdeburgi Dóm előtt demonstrálva láttuk az Elba partjánál sorakozó fegyvereseket, de nem lőttek ránk, mint ahogyan később a vasfüggöny lebontásakor sem – emlékszik vissza az NDK volt külügyminisztere.
Verseny kezdődik?
Markus Mercel a volt szovjet blokk országaiban történt rendszerváltás 20. évfordulóján arra figyelmeztetett, hogy ne essünk a féltékenység csapdájába, amikor az 1989-ben történt változásokat értékeljük. A lengyel sajtó például kritikát fogalmazott meg, mely szerint a lengyel kormány nem hangsúlyozza eléggé a nemzetközi porondon a Szolidaritás rendszerváltásban betöltött jelentőségét. Nem szabad, hogy a huszadik évforduló kapcsán egy rossz értelemben vett versenybe kezdjünk – fogalmazott Mercel. A volt szovjet blokk országai csak most kezdik újra megismerni saját országuk történelmét, fontos lenne tágabb perspektívában gondolkodni és „megírni” közös szabadságtörténetünket – fogalmazott.
Jeszenszky Géza szintén kiemelte, hogy fontos a rendszerváltás hatásait szélesebb összefüggéseiben vizsgálni. A Szovjetunio összeomlása az Egyesült Államok számára a hidegháborúban aratott gyors győzelmet jelentette, a társadalom biztonságérzete nőtt, ugyanakkor az átlagember élete érdemben nem változott. A nyugat-európai jóléti államok számára, amelyek akkora már beletörődtek Európa megosztottságába, inkább aggodalmat hozott a szovjet blokkban bekövetkezett változás: milliós emberáradattól, bevándorlók tömegeitől tartottak – mutatott rá. A rendszerváltás a kelet-közép európai blokk számára jelentett egyértelműen pozitív változást, elhozta a szabadságot, amely „olyan mint a levegő, hiányát csak akkor érezzük meg, ha elfogy.”
Kronológia – 19891989
1989
Január: – Václáv Havelt és társait letartóztatják Csehszlovákiában
Február: – A lengyel parlament hivatalosan tárgyalópartnernek ismeri el a Szolidaritás Szakszervezetet
– Magyarország 13 ezer menekültet fogad be Romániából
Május: – Václav Havelt kiengedik a börtönből
Június: – A lengyel Szolidaritás demokratikus választásokon majdnem az összes mandátumot megszerzi a Szenátusban
Július: – George H. W. Bush amerikai elnök Lengyelországba és Magyarországba látogat
Augusztus: – Tadeusz Mazowiecki vezetésével megalakul az első demokratikus lengyel kormány
Szeptember: – Az osztrák-magyar határ megnyitása, a keletnémet menekültek száma hazánkban eléri a 60 ezret
Október: – Tömegtüntetések a rendszer ellen az NDK-ban és Prágában
– A Magyar Szocialista Munkáspárt megszűnik, megalakul a Magyar Szocialista Párt
– Magyarországon kikiáltják a köztársaságot
November: – A Berlini Fal lebontása
– Megszűnik az egypártrendszer Csehszlovákiában
December: – Václav Havelt elnökké választják Csehszlovákiában
– Román forradalom, a Ceausescu házaspár kivégzése
