Olvasónk néhány napja nagyot szívott a BKV szervezetlensége miatt. Történt, hogy a Csepeli HÉV-vel és a 38-as busszal szeretett volna hazajutni, ahogy mindig. A HÉV-nél a BKV kavart valamit, ezért a szokásos vonat kimaradt. Beállt egy másik a megállóba, ami a BKV-sok szerint megfordul, és visszamegy majd. 5 perc várakozás után kiderült, hogy mégsem, ezért leszállították őket. Végül jött egy vonat, ami nem a megszokott rend szerint közlekedett. Utasunk hiába szeretett volna átszállni a buszra, ami elvileg bevárja a HÉV-et, az becsukta az ajtókat, pedig már ott állt mellette.
Emlékeztek még a néhány nappal ezelőtti bejegyzésre? A buszvezető az egyik vonalon kiugrott boltba, az utasok pedig a buszon várakoztak, amíg bevásárolt. Olyankor nem fontos a menetrend, csak akkor, amikor fél percet kellene várni a csatlakozáshoz futó utasok miatt:
Szia!
Lelkes és rendszeres olvasója a blognak. Az alábbiakban leírnám, hogy mi történt velem tegnap. Szégyenemre a tárgyban említett időben és helyen elöntötte az agyamat az indulat, és torkomszakadtából, féktelenül kikeltem magamból (anyáztam hangosan). Történt ugyanis, hogy tegnap este (04. 04.), szokásomhoz híven siettem a Lágymányosi hídi HÉV megállóba, hogy a Boráros térről menetrend szerint, Csepel irányába induló 21:11-es HÉV-et elérjem és azzal a Szent Imre térig utazzak, hogy ott átszálljak a 21:22-es Lakihegyre menő, 38-as buszra.
A BKV őszi átszervezését örömmel fogadtam, mert így már nem kellett sprintelni a HÉV-től a buszig, hanem így már volt bő 4-5 perc arra, hogy a HÉV-től a kb. 50 méterre levő buszmegállóba mindenki, még a nyugdíjasok is kényelmesen odaérjenek. Csakhogy tegnap este 21:11-kor nem jött HÉV a Boráros tér felől. Ellenben jött Csepel felől. Amint megállt, a hátsó piros lámpák fehérre váltottak. Egy ott kószáló BKV-s dolgozótól megkérdeztem, hogy most akkor ez fog visszamenni Csepelre? Igenlő választ kaptam, így hát többedmagammal átmentünk a másik vágányhoz és felszálltunk. A szerelvény még állt vagy 5 percig, már kezdtünk türelmetlenek lenni, amikor a hangosbemondóban közölték, hogy mégiscsak a Boráros térre megy.
Remek. 21:11-es HÉV kilőve. Nem baj, még a 21:31-es is jó lesz, még az “utolsó buszt” elérem (az utolsó olyan 38-ast, ami szinkronban van a HÉV-vel és nem kell 40 percet várakozni, mert Lakihegyre nem megy más). 21:31-kor el is indult a HÉV, de valami már akkor nem stimmelt, hisz nem “sorolt be” a jobb oldali vágányra, hanem lassan döcögött menetiránnyal szemben. A Lágymányosi hídnál találkoztunk a szintén szembe sávban közlekedő HÉV-vel, ami a Boráros térre ment. Szuper – mondtam magamban. Továbbra is meglehetősen lassan haladtunk. A Szabadkikötőnél a vezető közölte, hogy változás van az uticélt illetően és ez a szerelvény csak a Szent Imre térig megy (végig a bal oldalon), de aki tovább akar utazni, az a téren a másik vágányon várakozó HÉV-re átszállhat. Itt már mindenki kínosan mosolygott. Én már kezdtem aggódni, hogy nem érem el a buszt. 21:40-re begördült a HÉV a Szent Imre térre. Sebaj – gondoltam – max szaporázom a léptemet, de amint leszálltam, látom, hogy a 38-as busz már kanyarodik is a térre a megállóhoz.
50 méter sprint, életem legjobbját futottam (7-8 másodperc lehetett). A busz elindult, majd megtorpant. Biztos, hogy látott, mert az utcán nem volt forgalom, ami miatt ennyit kellett volna állnia kisoroláshoz. Épp odaértem (én aki sprintelni tudott, a nyugdíjasok még a HÉV-nél voltak), integettem, egyértelműen jeleztem, hogy fel szeretnék szállni, de az ajtó nem nyílt ki, és a busz elindult. Pedig ott álltam mellette! Gondoltam egy kis hangjelzésre hátha, ezért kurjanottam egy hangos “HAHÓ!”-t és tenyérrel lendületesen megsimogattam a busz bádoglemezét, hogy hátha meghallja. De semmi. Továbbment, otthagyott mindenkit. És ekkor aláztam meg magamat egy Kazinczy díjas kiáltással. Na de hát dühös voltam…
Ha felengedett volna, szóltam volna, hogy kicsit várjon már, mert most ért be a HÉV. A tények: – a HÉV rejtélyes utakat választott – magyarázatot senki sem kapott. – a 38-as busz 1000%, hogy előbb indult, mert eddig nemhogy a megállóban jelzett 21:42-re, hanem 45-re is alig ért oda (az én órám szerint). Mostmeg 41-kor már csak integetni tudtam neki (szintén az én órám szerint). Köszönöm, ha megjelenik ez az írás, érdeklődve várom az esetleges teliholddal kapcsolatos magyarázatokat…
Üdv, Iván Gábor
