Közélet

Rendellenességgel születettek mindennapi harca

Bár a téma nem csak a BKV, ha Főváros hülyesége is, érdemes róla beszélni. Miért nem képesek a rendellenességgel született gyermekeknek havonta, vagy évente egy bérletet adni, (vagy egy lakcímkártyához hasonló igazolást kiállítani) hogy ingyen utazhatnak? Kinek jó, hogy A4-es lapokkal kell utazniuk, ami gyűrődik, használódik, és rendszeresen újat kell igényelni? A XXI. században miért nincs erre megoldás?
Kedves BKV-figyelő!
 
Problémám tudom, nem érint nagy tömegeket, de nekünk napi kellemetlenség és elég megalázó helyzeteket teremt. Igazán egyszerű megoldása lenne, de én egyedül ehhez kevés vagyok, hátha együtt többre megyünk!
 
Rendellenességgel született fiam után emelt családi pótlékban részesülünk, és mint ilyen, a gyerek egy Fővárosi Közgyűlési határozat alapján ingyen közlekedhet a BKV járművein. 
 
Ez eddig nagyon örvendetes. Be kellett szereznünk az Államkincstártól egy igazoló papírt. Ez egy A4-es formátumú, pecséttel ellátott dokumentum, ahogy kell. No most ezzel kell nap mint nap utaznia a gyereknek,  többször átszállnia és előhalászni a táskájából, vagy a zsebéből.
 
Érthető módon nem az eredeti papírt adom oda, hanem készítettünk másolatot, ami így is hamar elrongyolódik. A probléma: az ellenőr –valójában jogosan- követeli az eredeti papírt, és naponta meg kell küzdeni velük, hogy nem adhatom oda az eredetit, mert nem tudok havonta újat igényelni az államkincstártól!
 
A BKV Ügyfélszolgálat kedves javaslata szerint készíttessek hiteles másolatot. Ez tök jó, de akkor már jobban járok, ha megveszem a bérletet, szerintem olcsóbban jövök ki anyagilag.
 
Megoldási javaslat: miért nem lehet az eredeti papír alapján havonta egyszer kiadni egy rendes bérletszelvényt, amit a gyerek természetesen beletenne a diákigazolványába és békében fel tudja mutatni az ellenőröknek, akiknek amúgy sincs semmi közük, milyen baja van a gyereknek. 
 
Kérlek, segítsetek, mert napi frusztráció az amúgy is önértékelési gondokkal küzdő kamasznak ez a mindennapi harc.
 
Köszönettel: Kleyer Éva

Ajánlott videó

Olvasói sztorik