Vasárnap a Hír24 Angliai Magyarok oldalán számoltunk be arról, hogy egy magyar család hajléktalanná vált az angliai Crawley-ban. Az anya, Erika elmondása szerint a főbérlő egy facebookos üzenetben közölte velük, hogy már nem térhetnek vissza az általuk bérelt szobába magyarországi látogatásuk után.
Korábban nem sikerült elérnünk a szintén magyar főbérlőt, kiderült, azért, mert neki küldött üzenetünk állítólag spambe ment – a cikk megjelenése után azonban jelezte, nagyon szívesen elmeséli, ő hogyan látja a történteket.
Vele és párjával ezért egy londoni kávézóban találkoztunk – kérték, hogy valódi nevüket ne említsük, ezért írásunkban a főbérlőt Katának, párját pedig Balázsnak hívjuk majd.
„Amikor beköltöztek, abban állapodtunk meg, hogy Erikáék a következő fizetésig jönnek hozzánk, aztán hét hónapig nem mozdultak” – kezdi Balázs a történetet.
„Az elejétől kezdve mondtam nekik, hogy menjenek, mert ez council lakás” – teszi hozzá Kata.
Erika augusztusban költözött hozzájuk – kilencéves fiával az akkor már egy hete szintén ott lakó párjához csatlakoztak.
Kata azt mondja, ez vészmegoldás volt, mert a családnak már az előző albérletben is voltak konfliktusai.
„Erika állítólag fura dolgokat csinált – elég sokat flörtölt az ott lakó férfiakkal, utána pedig megvádolta őket azzal, hogy kikezdtek vele. Így párja úgy döntött, jobb, ha tovább állnak. Mivel pénzük nem nagyon volt, mi felajánlottuk, hogy nálunk rövid ideig meghúzhatják magukat.”
Azért csak addig, mert a lakás önkormányzati volt, amit a főbérlő szerint Erika saját állításával ellentétben a kezdetektől tudott.
„Én akár hazugságvizsgálóra is mondanám, hogy tudták, ez önkormányzati lakás” – mondja Kata. „Aztán a megállapodásunkkal ellentétben soha nem akartak költözni, mondván, hogy nincs pénzük. Folyamatosan kértek kölcsön tőlünk, az első hónapban én tartottam el őket teljesen, és többször is előfordult, hogy mi vettük meg nekik a repülőjegyet, ha hazautaztak.”
Erika azonban korábban másként nyilatkozott a konfliktus okáról. Ahogy fogalmazott, Kata párja időnként a kelleténél több figyelmet fordított rá, így azt feltételezi, a féltékenység is közrejátszhatott abban, hogy kitették őket az albérletből.
„Dehogy kezdtem ki vele!” – tiltakozik Balázs.
„Erika csak kihasználta, hogy akkoriban voltak köztünk problémák” – kapcsolódik be Kata.
„Azóta, mióta beköltöztek a lakásba, a számlám mínuszban van, mert folyamatosan adtam kölcsön nekik” – folytatja Balázs.
Kata azt meséli, hogy a végén már hetente kérték a családot, hogy költözzenek, mert a helyzet egyre tarthatatlanabbá vált.
„Nem takarítottak maguk után, Erika, aki augusztusban terhes lett, még arra sem vette a fáradtságot, hogy a kisfiát vigye és hozza az iskolából, inkább fel akarta őt rakni a buszra, nyelvtudás nélkül. Ezért én vállaltam a szállítását, mégha ez naponta egyórás kitérőt is jelentett nekem.”
A most 30 hetes kismama korábban azt mondta a Hír24-nek, hogy főbérlője mindezt havi 100 fontért vállalta, amit Kata is megerősített.
„A gyermekfelügyeletért nem kértem semmit, a benzinpénzt kértem el Erikától. Egyébként nemegyszer előfordult, hogy én vigyáztam a kisfiára, beleértve augusztus nagy részét, amíg ő dolgozni volt. Az iskolai tanárok is velem kommunikáltak inkább, mert Erikát szinte soha nem látták. Én csak segíteni akartam, de nem gondoltam volna, hogy ez így végződik majd.”
Balázs és Kata elmondása szerint a család végül azt ígérte, március elsejével valóban kiköltöznek.
„Azt gondoltuk, ennek épp itt az ideje, tekintettel arra, hogy már novemberben közöltük velük, mi is költöznénk – északra. Aztán amikor februárban hazautaztak, elmérgesedett a helyzet” – emlékszik vissza Balázs.
Erika korábban a Hír24 Angliai Magyarok oldalának úgy mesélte, otthoni látogatásuk alatt Facebookon kapták az üzenetet, hogy menniük kell a bérelt szobából – ahogy ő fogalmazott, egyik napról a másikra.
Ezzel szemben Balázs mást állít.
„Mi azt írtuk, Erika párja még visszajöhet a március elsejéig hátralévő öt napra, de a nőt már nem látjuk szívesen a viselkedése, az anyai kötelezettség elhanyagolása és más problémák okozása miatt. Erre Erika elkezdte Katát zsarolni, elképesztő hangnemben – azt üzente, hogy ha Kata nem engedi vissza őket, akkor meglátjuk, hogy kivel húztunk ujjat, és akkor feljelenti a rendőrségen és az önkormányzatnál is, kivéve, ha szó nélkül visszaengedjük.”
Balázs azt mondja, ekkor lett végleg elegük, és megírták nekik, egyikőjük sem mehet vissza a lakásba, a holmijaikat pedig egy megadott címen, ismerősöknél találják.
Korábban beszámoltunk róla, hogy a kismama ekkor kért segítséget az egyik Facebook csoportban, ahol egy másik tag, Kovács Ildikó felfigyelt az esetre. Ő segített Erikának a főbérlőt feljelenteni az önkormányzatnál.
Erika azt állítja, havonta 500 fontot fizettek a szobáért hármuk után, és hogy a pénzt Kata párjának a számlájára kellett utalniuk, hogy le ne bukjanak.
„Tény és való, hogy adtak pénzt” – reagál az állításokra Kata. „Ha három ember ott lakik nálad, még ha segítségből teszed is, fedezni kell a költségeket. De én ezt nem akartam titokban tartani, ahogy Erika ezt beállítja, hiszen az én számlámra is rendszeresen utaltak pénzt. Ha én nem akartam volna lebuktatni magamat, akkor ezt miért engedtem volna?”
Kata azt mondja, 14 éve él Nagy-Britanniában, megvan a letelepedési engedélye és a kisfia brit állampolgár.
„Miért kockáztatnám mindezt hét havi illegális tevékenységgel? Mi hasznom lenne belőle? Aki engem ismer, az nagyon jól tudja, Erika miért csinálta ezt. Bosszúból!”
Kata azt mondja, 2011 elején kapta a jelenlegi kétszobás önkormányzati lakást Crawley-ban, amelybe még akkori férjével költöztek be. Aztán nagyjából egy év múlva elváltak, és onnantól kezdve egyedülálló anyukaként bérelte az ingatlant.
Erika egyebek mellett azért is feljelentette a nőt az önkormányzatnál, mert szerinte a partnere, Balázs is ott lakott vele.
„Sok időt töltött velem, ez igaz, és az utóbbi időben sokat aludt is ott, de nem lakott nálam. Hivatalosan csak most február 13-a óta van bejelentve” – magyarázza Kata.
Arra a kérdésre, hogy miért csak most jelentette be a férfit, és hogy ennek van-e köze a jelenlegi konfliktushoz, Kata határozott nemmel felel.
Az asszonyt egyébként Erika feljelentését követően a napokban meg is keresték a counciltól.
„Telefonon beszéltem velük. Megkérdezték, hogy valóban lakott-e nálam valaki, amire természetesen én igennel feleltem. Azt mondták, hogy lehetett volna albérlőm, csak be kellett volna jelentenem. Persze próbáltam elmagyarázni, hogy én csak segíteni akartam egy családnak, de nem tudom, hogy mi lesz a vizsgálat vége. Elküldtem az én verziómat a történtekről, de csak annyit mondtak, majd értesítenek.”
Közben Kata szingli státuszát megváltoztatták, és augusztusra visszamenően már ki is számlázták neki az újraszámolt önkormányzati adót, mert ekkor költöztek be hozzá Erikáék.
Az, hogy mi lesz most az önkormányzati lakás sorsa, még nem tudják. Korábbi érdeklődésünkre az önkormányzatnál csak annyit mondtak, folyamatban lévő ügyekről nem adhatnak felvilágosítást.
Közben Erikát is elértük, hogy reagáljon az ellene felhozott állításokra.
„Én továbbra is állítom, nem tudtuk, hogy az ingatlan önkormányzati, arról csak később, egy véletlen elszólásból értesültünk. Ha pedig tényleg úgy lett volna, ahogy Kata állítja, hogy eredetileg csak egy pár hétre költözhettünk be, akkor miért nem jelentett be minket arra a rövid időre az önkormányzatnál?”
Erika szerint az sem igaz, hogy nem foglalkozott a gyermekével.
„Minden egyes szülőértekezleten ott voltam, és Kata tényleg vigyázott a gyermekemre, amikor dolgoztam, de ez oda-vissza működött. Amikor nekik volt dolguk, Kata kisfia velünk maradt otthon.”
Erika mást is vitat a főbérlő és partnere által elmondottakban.
„Én nem flörtöltem senkivel. A kölcsönökről szólva pedig szerintem egyetlen egyszer kértünk anyagi segítséget tőlük, akkor sem két hétnél tovább, és kamatostól fizettük vissza nekik a pénzt. Az, hogy nem takarítottunk, úgy gondolom, csak kifogás volt, hogy kirakhassanak minket a lakásból. Nem akartunk mi életünk végéig ott maradni, főleg nem a hamarosan születő gyermekünkkel, és valóban abban egyeztünk meg, hogy március elsején költözünk, de sajnos a kinézett új szobát később visszamondták. Így maradnunk kellett volna még pár napot – ekkor fajultak el közöttünk a dolgok, amelynek a végén minket már nem engedtek vissza a lakásba, és a cuccainkat is elvitték. Én csak annyit tudok mondani, hogy mindenki döntse el, mennyire jószívű egy olyan főbérlő, aki megvárja, hogy 2000 kilométerre legyünk tőle, hogy kirakjon minket.”
Erikáékat egyébként az ügy kirobbanása óta átmeneti szálláson helyezték el, ők ott várják az önkormányzati vizsgálat végét.
