Az LMP volt társelnöke a 168.hu-nak adott terjedelmes interjúban azt mondja, öt éve a parlamenti mandátumáról mondott le, nem a politizálásról. Schiffer András élete egyik legjobb döntésének nevezi, hogy éppen 2016-ban szállt ki a hivatásos politikából. Pont akkor pörgött fel az, ami már a G-nap után is látszott, hogy Orbán Viktor felrúgta a centrális erőtér koncepcióját, „megkezdte mesterségesen összetolni magával szemben az ellenzéket”, amire válaszul Gyurcsány Ferenc pártja meghirdette a „ki tudja hangosabban gyűlölni Orbán Viktort” című versenyt.
Schiffer András szerint sokáig két koncepció versengett az ellenzéki oldalon. Az általa képviselt „kinövekedésé”, ami elbukott,
Miközben minden párt más és más okból ellenzi Orbán Viktor politikáját, mára mindenféle tartalmi különbség eltűnt az ellenzéki szereplők között. Azért tartja végtelenül ostobának a Fidesz „Stop Gyurcsány!” kampányát, mert az ellenzéki oldalon a progresszív értelmiség sztárcsinálói mindig Gyurcsánnyal szemben szervezkedtek, csak éppen nem világos közpolitikai célokért.
Most az ellenzéki összefogással olyanok kerültek egy táborba, akik az élet különböző dolgaiban egymást kizáró nézeteket vallanak. Ezt rendkívül kockázatosnak tartja az országnak, hiszen előbb-utóbb a NER-nek is vége lesz, nem mindegy, mi jön utána.
15 éve tart az Orbán–Gyurcsány show
Szerinte az előválasztás második fordulójában sokan csak azért szavaztak Márki-Zay Péterre, hogy kiüssenek egy kommunikációs fegyvert Orbán kezéből.
A Fidesz állandó gyurcsányozása az Orbánra fixálódott szavazók miatt végül Gyurcsánynak ártott a legtöbbet, jóllehet nem ez volt a miniszterelnök szándéka.
Valójában az ország 2006 óta egy Orbán-Gyurcsány show-t szenved el, kisebb szünetekkel. (…) Az ellenzék egésze hozzádékásodott a DK-hoz, de a radikális hullám azt is érzékelte, hogy Gyurcsány felszínen maradása Orbán érdeke, hiszen mi másért plakátolná ki vele az országot?
Schiffer András hosszan elemzi az ellenzéki összefogást pártonként, végül pedig megjegyzi, tiszteli Török Gábort, de azt a kijelentését elhamarkodottnak tartja, hogy ellenzékváltás történt. Szerinte arról akkor lehet majd beszélni, ha jövőre
az a nem várt fejlemény következne be, hogy ugyan nyer a Fidesz, de a Kétfarkú Kutyapárté, vagy a Mi Hazánké, esetleg az ISZOMMé, vagy a Polgári Válaszé lesz a legnagyobb ellenzéki frakció.
Esetleges győzelme esetén Márki-Zay mögött olyan parlamenti többség lesz, amely döntően azonos a jelenlegi parlamenti ellenzékkel,
ha miniszterelnök lesz egy kormányváltás után, akkor – tetszik, nem tetszik, de ez a közjogi valóság – az ő kegyelmükből, mert ők lesznek a kormánytöbbség.
Meg kell nézni, kik álltak a színpadon Márki-Zay mellett és kik támogatták Karácsony Gergely – szerinte politikailag irracionális – visszalépése után – tette hozzá.
Milyen ellenzékváltásról beszélünk?
