Novák Dezső 1939. február 3-án született Jákon. Szombathelyen, a helyi Postásban, később a Haladásban szerepelt. 22 évesen, 1961-ben lett a Ferencváros labdarúgója. Az Üllői úton hamar a közönség egyik kedvencévé vált, elsősorban kitűnő rúgótechnikája és csupa szív játéka miatt.
A zöld-fehérek jobbhátvédje kitűnő helyezkedése mellett szabadrúgásairól és 11-es rúgásairól volt híres. 333 bajnoki mérkőzésen 69 gólt szerzett.
Kilencszer volt tagja az A-válogatottnak, a Ferencvárossal négyszeres magyar bajnok, és Vásárvárosok Kupája győztes. Kétszeres olimpiai bajnok (Tokió 1964, Mexikóváros 1968.) és egyszeres bronzérmes (1960 Róma), játszott a világválogatottban (1968) is.
Novák Dezső labdarúgó-pályafutása után edzőként is sikeres volt: háromszor nyert bajnokságot a Fradival (1981, 1995, 1996), irányításával 1995-ben az FTC bejutott a Bajnokok Ligájába. 2004-ben Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést kapta a köztársasági elnöktől.
Eztán rántották le a leplet Nemeréről. “Beültettek egy fekete Volgába, majd a Duna-partra gurultak velem. A harmadik próbálkozás után írtam alá a beszervezésemről szóló papírt. Attól kezdve lettem Nemere, a besúgó. (…) A külföldi túrákra voltak kíváncsiak, arról kellett jelentést adnom, hogy ki kivel találkozott.” – mondta Novák később.
Barátai többsége – akikkel egész életét együtt töltötte a pályán – megtagadta. Talán méltatlanul, mert Novák azt is elmondta, mint sok más embernek muszáj volt belépnie, de “lényeges dolgot” soha nem jelentett. Azóta zárkózottan, visszahúzódva élt.
Novák Dezső temetéséről később intézkednek.
