Amikor felbukkan Hollywoodban egy tehetséges, vagány és előnyös külsejű – értsd: elég jóképű, hogy vonzó legyen, de nem annyira jóképű, hogy a szereposztók a szépfiú skatulyába dugják – férfi színész, aki ráadásul elég fiatal, amikor komoly esélyt kap valamely blockbusterben, egyből arról kezd beszélni a szaksajtó, hogy ő lehet a következő Nagy Valaki. A következő Tom Cruise, a következő DiCaprio, és így tovább. Éppen így történt ez akkor is, amikor Shia LaBeouf felbukkant a Transformersben – benne megvolt minden, ami egy szótári férfi filmsztárhoz kell, még a fura neve is jól jött, hisz külön cikket, mini riportot ér az a megrendítő kérdés, hogy emberünk nevét hogyan kell kiejteni. Azonban Shia LaBeouf neve már jó ideje inkább a pletykarovatokban, mint filmszakmai értekezésekben bukkan fel. De hogyan jutott ide?
Nyilván nem másolja le minden traumatizált gyerek a szülői mintákat, de Shia LaBeouf gyakorlatilag egy az egyben hozza a bántalmazott gyerekből lett felnőtt összes szótári ismérvét a figyelemhajhászástól a függőségeken és a törvénysértéseken keresztül a bántalmazóvá válásig. Shia egyedüli gyerekként született, zsidó és keresztény vallási nevelést is kapott, előbbit anyja, utóbbit apja révén, keresztneve héber, volt bár micvája – de keresztelője is. Mindeközben a vallás messze nem volt központi szerepben az életükben, Shia felnőve sokkal inkább a családja hippi voltát emelte ki, mint vallási élményeit. Anyja táncosból képzőművésszé avanzsált, apja vietnami háborús veterán volt, annak összes poszttraumás eredményével: nem nagyon tudott megtartani egy munkahelyet sem, emlékbetörések gyötörték, kemény volt és alkoholbeteg, az Anonim Alkoholisták gyűléseire rendszeresen vitte magával fiát is. Hogy való-e egy kisgyereknek egy ilyen gyűlés, az persze eltörpül a tény mellett, hogy a férfi verbálisan és fizikailag is bántalmazta a gyereket, előfordult, hogy fegyvert fogott rá, majd, miután rászokott a heroinra és elvonóra került, fokozva az amúgy is meglévő anyagi nehézségeiket, elvált Shia anyjától. A gyerekként efféle traumákat elszenvedett felnőttekhez hasonlatosan Shia LaBeouf sem szakította meg a kapcsolatot szüleivel, bántalmazó apjával sem, épp ellenkezőleg, közeli kapcsolatban maradtak, és anyagilag is támogatta szüleit.
Felnőve boldog időszakként jellemezte az anyjával kettesben töltött éveket, még ha a szegénység odáig fokozódott is, hogy felmerült, nagybátyja örökbe fogadja, mivel anyja túl szegény volt ahhoz, hogy gondoskodjon fiáról, de túl büszke ahhoz, hogy segélyért folyamodjon. Az előadóművészet is nagyjából ekkoriban, a szülők válását feldolgozandó került Shia életébe, apját utánozva szerepelt a család, majd a szomszédság tagjai előtt, és alig volt tízéves, amikor már rendszeresen színpadra állt stand-up komikusként, elmondása szerint meglehetősen koravén műsorokkal, mocskos szájjal, trágársággal. A színészet felé sem maga a pálya vonzotta: pénzt akart keresni, és egy gyerekszínész ismerősénél azt látta, hogy annak vannak olyan holmijai, amilyenekre ő is vágyott. Így hát ő is gyerekszínész lett, ha nem is különösebben csillagászati sikerekkel, de azért kisebb-nagyobb filmes és tévés szerepekkel. Később megfordult ugyan formális drámai képzésben, de túlképzettnek messze nem nevezhető – ő pénzt keresni akart, nem pedig tanulni. Tizennégy éves korára megfordult egész sor korszakos sorozatban – Vészhelyzet, X-akták – apróbb szerepekben, majd bekerült az Even Stevens című Disney-csatornás sorozat állandó szereplőgárdájába, ami meghozta neki az ismertség első érdemi hullámát – és egy Daytime Emmy-díjat.
Kisebb-nagyobb filmszerepek (az egyik Keanu Reeves oldalán a Constantine – A démonvadászban) után pedig megérkezett egy sor igazán nagy esély is: a 2007-es Disturbia főszerepe, a Saturday Night Live házigazda-szerepe (amit csak igazi üstökösöknek és nagyöregeknek ajánlanak fel, mi sem illusztrálja ezt jobban, hogy a napokban jött a hír, hogy a Bridgertonban felfedezett Regé-Jean Page-et is felkérték), majd az igazi bomba: a Transformers.
LaBeoufról úgy írtak, mint az egyik stabilan felívelő karrierű ígéretes fiatal tehetségről, maga Steven Spielberg választotta ki az Indiana Jones és a kristálykoponya királyságában Indiana Jones fiának szerepére, majd játszott a Sasszem című akció-thrillerben, amely szerepekkel egyértelműen bejelentkezett a soron következő akciófilmsztár szerepére.
De már ekkor is látszottak a repedések a színész mentális állapotán, első komolyabb összetűzése a törvénnyel még 2005-re datálható, amikor is fegyverrel fenyegette a szomszédját egy vitában. Karrierjére ugyanakkor ekkortájt még nem hatott mélyebben a dolog: komoly szerepeket kapott, rengeteg pénzt keresett, és voltak egyéb kreatív próbálkozásai is, kisfilmeket, videoklipeket rendezett. Jött a második Transformers-film, amit több sérüléssel csinált végig – ami megesik egy forgatáson, de azért az, hogy egy varratokat igénylő szemsérülés után két órával LaBeouf már újra a díszletben volt és forgatott, szépen illusztrálja, mennyire darálta magát. A film döbbenetes pénzeket termelt, több mint nyolcszázmillió dollárt, de a kritikusok utálták, LaBeouf pedig Arany Málna-jelölést kapott alakításáért – miközben már közel annyiszor emlegették abszolút A-listásként, mint botrányhősként és ügyeletes különcként.
Ködös interjúkkal és összeütközésekkel a hatósággal meg is tett mindent a furafiú-státuszért. Nagykorúságát például azzal ünnepelte meg, hogy holtrészegen és különféle jelmezekbe öltözve többször is behatolt egy drogériába – ám végül nem emeltek vádat ellene. De került aztán a kontójára ittas vezetés, verekedések és bizarr plágiumügyek is: Howard Cantour.com című rövidfilmjéről kiderült, hogy gyakorlatilag egy az egyben nyúlás, de az ügy nyomán grafikus regényeit is alaposabban megcincálták, és bizony, azokról is kiderült, hogy tele vannak más szerzőktől átvett részekkel. Nagyjából ezekkel a botrányokkal egy időben történt az is, hogy LaBeouf várva várt Broadway-debütálása elmaradt, miután a színészt kirúgták a darabból, melyben Alec Baldwinnal szerepelt volna. Az ámokfutás egyik csúcspontja mindazonáltal az volt, amikor az addigra – 2014-et írunk – a blockbusterek felől a szerzői filmek felé váltó Shia Lars von Trier A nimfomániás című filmjének cannes-i premierjére egy barna papírzacskóval a fején érkezett, melyen a felirat azt hirdette, viselője nem híres többé. Volt, aki performansz-művészetet kiáltott az akció nyomán, mások egyszerűen csak végleg elkönyvelték a tökéletes mém-alapanyag őrültnek – naná, hisz ekkorra már két éve kinn volt az a dal, amelyben Rob Cantor emberevő pszichopataként emlegeti, egyébként remek humorral. A dalhoz készült videoklip konkrétan az internet egyik legjobb produkciója a mai napig, nem mellesleg maga LaBeouf is feltűnik benne, aki nem ismerné, most mindenképp nézze meg.
Nem sokkal később valóban performansz-előadásba kezdett: az #IAMSORRY című projektjében az említett papírzacskóval a fején beült egy Los Angeles-i galéria egyik termébe, a látogatók pedig egyenként bemehettek hozzá, és különféle kellékek segítségével interakcióba kerülhettek vele. Később Shia arról beszélt egy interjúban, hogy a projekt során az egyik látogató megerőszakolta, vádemelés nem történt az ügyben. Újabb rendőrségi ügyek jöttek, egy Broadway-előadás közben kitették a színházból, miután felment a színpadra és elkapta az egyik színész grabancát. LaBeouf börtönben töltötte az éjszakát, és bűnösnek vallotta magát rendbontásban – majd másnap elment egy meghallgatásra. A szerepet, minő meglepetés, nem kapta meg.
Sia Elastic Heart című dalának megosztó, sokak szerint messze túl szexuális klipjében viszont ekkor szerepelt Maddie Zieglerrel, és nem sokkal később történt az is, hogy élő közvetítést indított saját szívveréséről, vagy hogy egy újságíróval leültek egymással szembe, fejükön egy-egy akciókamerával, és csak nézték egymást, sőt az is, hogy egy performansz keretében végignézte összes filmjét, közben pedig élőben közvetítette saját arcát. De régi alkotótársaival, a Rönkkö és Turner nevű párossal közvetítette azt is, amint eltöltenek huszonnégy órát egy liftbe zárva, és tető alá hozott még egy sor egyéb hasonló meglepő performansz-művészeti projektet, hol velük, hol egyedül. Egyik performanszában például Donald Trumpba állt bele, ám a dolog többszörösen is balul sült el: Shia ellenlábasai – vagy épp egyszerű Trump-szimpatizánsok – vandalizmussal fejezték ki nemtetszésüket, megrongálták a projekt videokameráját, ellopták a benne használt zászlót, egy alkalommal pedig azért kellett bezárni az ekkorra már eleve elköltöztetett „kiállítást”, mert lövések dördültek. A Trump-ellenes performanszt végül Londonba költöztették, LaBeouf pedig arról beszélt hogy Amerika egyszerűen nem elég biztonságos az efféle művészeti alkotások létrehozásához. Mint kiderült, Nagy-Britannia sem az, a projektet ott is támadások érték, míg végül be kellett zárniuk.
Közben a rendőrségi ügyek is csordogáltak, volt több közterületi részegség és rendbontás, amikor pedig egy ilyen letartóztatásnál rasszista tirádákat zúdított a rendőrökre, nyilvánosan kért bocsánatot, elismerte, hogy soha ilyen mélyre nem került, és megfogadta, hogy a józanságra fog koncentrálni. Ám ez a sok botrány még mindig nem ült rá a karrierjére, továbbra is fontos szerepeket kapott – melyek ráadásul messze nem a színész privát karaktere köré nőtt humorfaktorra apelláltak, épp ellenkezőleg, jellemzően nehéz, drámai filmek fajsúlyos szerepeit játszotta. Sőt, komoly mérföldkőként egyik rehabja alatt megírta a Honey Boy című filmje forgatókönyvét saját gyerekkori élményeiről gyereksztárként, egy alkoholista, erőszakos apa mellett – apjával való kapcsolatáról ekkor kezdett egyre többet beszélni. A Honey Boyban végül el is játszotta saját apját, ráadásul a film igazán jó is lett – ám a film mint terápiás munka, ha segített is, nem változtatta meg érdemben Shia LaBeouf életét. Szétesettségéről élcelődő hangú cikkeken kívül szó se esett egészen addig, amíg a metoo-mozgalom egy kései mérföldköveként meg nem vádolták őt is szexuális zaklatással és bántalmazással.
Ez már az egészen közeli közelmúlt: volt barátnője, az FKA Twigs művésznéven futó énekesnő tavaly decemberben perelte be Shiát, amiért az kapcsolatuk alatt, 2018-19-ben fizikailag, szexuálisan és érzelmileg bántalmazta őt, nem egyszer fojtogatta, karambollal fenyegette azt követelve, hogy valljon neki azonnal szerelmet, és így tovább. FKA Twigs, eredeti nevén Tahliah Debrett Barnett a Harper’s Bazaarnak adott interjújában a napokban további részleteket is elmesélt: Shia szinte bombázta rajongásával, volt, hogy húsz virágcsokrot küldött a nőnek, ami eleve zavarba ejtő volt, de az egyértelműbb piros lámpák csak lassan, fokozatosan jelentek meg a kapcsolatban, főleg az után, hogy a pár összeköltözött. LaBeouf megadta, milyen mennyiségű csókot, simogatást vár el naponta, ha pedig az énekesnő nem teljesítette a kvótát, bedühödött, és órákon keresztül ordítozott, szakítással fenyegetőzött, nyilvános helyen azt követelte a nőtől, hogy senkivel ne vegye fel a szemkontaktust. Barnett lassan félni kezdett Shiától, aki könnyen kapta fel a vizet, és, mivel fegyvert tartott az ágya mellett, az énekesnő egy ponton az életét kezdte félteni, a LaBeouf körül dolgozók pedig, akikkel egy idő után beszélt a történtekről, nem vették komolyan, és próbálták elcsendesíteni az indulatokat, mondván, épp zajlik a Sundance – ahol a Honey Boy, amelynek a forgatásán egyébként a pár megismerkedett, premierje volt –, ne legyen botrány. Akárhogy is, Barnett több békülési próbálkozás után végül elhagyta LaBeouft, majd tavaly év végén nyilvánosság elé állt a színész mellett átéltekkel kapcsolatban.
Shia a vádakra a New York Timesban reagált, úgy, ahogy a korábbi metoo-szereplő bántalmazók közül kevesen: megbánással és érdemi bocsánatkéréssel.
Nincs mentségem az alkoholizmusomra, az agressziómra, legfeljebb magyarázataim. Bántalmazó voltam magammal és a körülöttem lévőkkel szemben éveken át. A múltban is előfordult, hogy fájdalmat okoztam azoknak, akik a legközelebb voltak hozzám. Szégyellem magam emiatt, és bocsánatot kérek azoktól, akiket bántottam
– nyilatkozta. Eddigre FKA twigs mellett hírességek sora állt ki, majd előállt néhány további nő is LaBeouf életéből hasonló sztorikkal, köztük a már említett Sia is, akivel egyébként annak idején titkos viszonyt folytattak, mert a színész egyedülállónak mondta magát. Ugyanakkor Sia volt az is, aki megemlítette, hogy Shia LaBeouf maga is beteg, és még pár nappal ezelőtt is hangsúlyozta, hogy vegyes érzései vannak a színésszel kapcsolatban, tudja róla ugyanis, hogy mennyire sérült ember, akinek magának is segítségre van szüksége – amellett, hogy minden áldozatának kijár az együttérzés, Shiának pedig a felelősségre vonás.
Ezzel a józan és empatikus hanggal azonban az énekesnő eléggé egyedül van: a széles közvélemény és a szakma leginkább a szokásos ügymenet szerinti teljes lenullázás felé megy, Shia LaBeouf kikerült Mundruczó Kornél filmje, a Pieces of a Woman Oscar-kampányából (pedig ő is nagyot játszik a filmben), ügynöksége eltávolodott tőle, és vélhetőleg munkákat, szerepeket fog elbukni az ügy miatt. Ami, mármint az eltávolodás a filmezéstől és a nyilvános szerepléstől egyébként vélhetően jót tenne neki mint embernek, ő maga is erre juthatott, ugyanis nemrég arról jött hír, hogy egy bentlakásos intézetbe vonult, ahol a gyógyulására koncentrál.
Hogy hosszú távon Shia LaBeouf valóban képes-e rehabilitálni magát emberként és művészként, az egyelőre erősen kérdéses – pedig ez az ember, aki az ismerten iszonyatos gyerekkorával, majd a túl korai hírnév pusztításával fokozatosan a világ szeme előtt hullott darabokra, lehetne az az úttörő, aki személyében új utat mutat a metoo-ügyekben érintett elkövetők további sorsával kapcsolatban. Magyarán: lehetne ő az az ember, aki az ellene felhozott vádakat nem tagadja, és nem próbálja méregdrága ügyvédek segítségével, gyomorforgató perek során megúszni az ügyet, hanem beleáll a bűneibe, a legrondábbakba is, felelősséget vállal értük, és beemeli a közbeszédbe a bántalmazók létrejöttének mikéntjét, vezeklésük, és végső soron emberi és szakmai rehabilitációjuk lehetőségét – már ha van ilyen. Ugyanis, bár távol álljon tőlem, hogy a szexuális zaklatáson, bántalmazáson, hatalmi visszaéléseken átesett nőtársaim szenvedéseiről elvigyem a fókuszt, de ezzel együtt Shia LaBeouft személyében eltörölni (lásd. cancel culture), figyelmen kívül hagyva, hogy milyen emberi drámák, és azoknak micsoda rendszerszintű ignorálása vezetett odáig, hogy ő bántalmazott gyerekből erőszakos, bántalmazó felnőtté váljon, nem mutat a megoldás felé. A nagyon időszerű, nagyon fontos metoo-ügyekből eleddig jellemzően kimaradt, hogy megkérdezzük, miért lett bántalmazóvá egy bántalmazó, mi tette lehetővé, hogy éveken, évtizedeken keresztül az is maradjon, és főként hogy mit lehet tenni az ellen, hogy újabb és újabb bántalmazók szülessenek. Shia LaBeouf, kis szerencsével, sok munkával, személyében adhat választ ezekre a kérdésekre.
