A kullancsencephalitisről tudjuk, hogy az FSME-vírus okozza, ami egy bizonyos kullancsfajta, az Ixodes ricinus (vöröshasú vagy közönséges kullancs) szervezetében „várja”, hogy valakit megfertőzhessen. A fertőzést követően nem feltétlenül alakul ki betegség, ám ha megtörténik, alapvetően két fázisban zajlik le: az első fázisban egyszerű influenzaszerű tüneteket észlelhetünk, lázzal, fejfájással, izomfájdalommal, gyengeséggel. A fertőzöttek egyharmadánál egy átmeneti láztalanság után egy második hullám is következik, nagyjából egy héttel később, amely már sokkal súlyosabb tünetekkel jár. A halálozás nagyjából 0,5-1 százalékos, de bizonyos esetekben maradandó idegrendszeri károsodás, például tartós fejfájás, végtagok részleges bénulása is kialakulhat.
Tünetmentesen számos vadon élő gazda hordozhatja a vírust, a kullancsnak sem lesz baja tőle, csak vektorként van jelen az egyenletben. Rezervoárjai (vagyis az az állatfaj, amelyik a kórokozót a természetben fenntartja) a vadon élő rágcsálók, de más vad- és háziállatok, így a rókák, őzek, kutyák, kecskék, juhok és szarvasmarhák is megfertőződhetnek. Utóbbi néhány azért is problémás, mert a kullancsencephalitis nemcsak a kullancsokon keresztül, de más módon is eljuthat az emberre, mégpedig a második leggyakoribb terjedéssel: pasztörizálatlan tejjel.
Okozott már kisebb járványt a nyers, pasztőrözetlen tej hazánkban is. Vas megyében az elmúlt tíz évben két alkalommal fordult elő nyers tej fogyasztását követő kullancsencephalitis megbetegedés, 2007-ben fertőzött nyers kecsketejtől 26, 2011-ben nyers tehéntejtől öt személy betegedett meg. Fontos, hogy nemcsak a tej maga, hanem az abból készült hőkezelés nélküli tejtermékek is problémát jelenthetnek, így ezekre is érdemes odafigyelni.
Az FSME-vírus első számú terjesztője ugyanakkor továbbra is a kullancs. A fertőzés ellen a leghatékonyabb védekezés a védőoltás, ugyanis a vírusos agyvelőgyulladás kialakulását követően csak a tüneteket tudják kezelni az orvosok, mivel a vírus ellen nincs gyógyszer.
Kiemelt kép: Getty Images