Élet-Stílus

„Rossz anya vagyok, mert csak egy rossz anya gyereke hal meg”

Odry Eszter (Odry Eszter, „Rossz anya vagyok, mert csak egy rossz anya gyereke hal meg”)
Odry Eszter (Odry Eszter, „Rossz anya vagyok, mert csak egy rossz anya gyereke hal meg”)

Nők százezrei szenvednek ilyen gondolatok miatt, fájdalmukat elfojtva élik a mindennapokat. A terhesség idején elveszített babák szüleinek könnyebb lenne a helyzetük, ha nem kezelné a társadalom tabuként ezt a veszteséget.

Ódry Anna terhessége 9. hetében veszítette el első kisbabáját, aztán született egy kislánya. Ő ma már hat és fél éves. Négyévesen nagyon várta kishúgát, de a terhesség 34. hetében a baba meghalt, minden előzetes jel nélkül. Azóta sincs magyarázat, mint ahogy a legtöbb hasonló esetben. Aztán egy ikerterhesség enyhítette a gyászoló szülők fájdalmát, de a 9. héten az az öröm is szertefoszlott.

Anna a Hír24-nek őszintén vall arról, hogyan élte meg azt, amit a legtöbben senkivel nem tudnak megosztani:

A vetélés, halva születés szinte minden nőt érint. Nagyon sokan veszítik el gyermeküket idő előtt, és ebben a gyászban az anya barátnőinek, családtagjainak is szerepe van. Többnyire a kórházban és a családban is rosszul kezelik ezt tragédiát, mert tanácstalanok ebben a számukra is megterhelő helyzetben. Így viszont a szülők – főleg az anyák – fájdalma is mélyebb, hosszabb.

Anna azt vallja, a legnagyobb bajt az elfojtott érzelem okozhatja, ezért a legfontosabb kibeszélni a fájdalmat. Ő blogot írt, aztán egy Facebook-csoportot hozott létre a sorstársaknak. Van, aki önsegítő csoportban tud megerősödni. 

A halva született babák szüleinek segítheti még a feldolgozást:

  • egy emlékdoboz (kéz- és talplenyomat, kis szemfedő, egy emléklap, egy kis ruha)
  • egy fénykép az elveszített gyerekről
  • gyásztanácsadói/védőnői segítség (akár még a szülés előtt)
  • legyen a gyereknek neve, ne csak “magzat” vagy “baba”
  • emlékhelyek a nagyobb városi temetőkben, mint például a pécsi Angyalsétány 

 

Olvasói sztorik