Világok harca a halál torkában

Debreczeni József: Antall nem akart „keresztény Magyarországot”!

A demokratikus rendszerváltozás kormánya megalakulásának 30. évfordulóján ismétlődően és lelkesen idézik Antall József szavait: „keresztény Magyarországot akartam, mert csak ennek van jövője”. Szeretném lehűteni a lelkesedést: Antall nemcsak hogy nem akart effélét, de a lehető legtávolabb állt tőle, mi több, politikai értékrendjével szögesen ellentétes volt az a „keresztény Magyarország”, amelyért mai méltatói hevülnek. Mert antidemokratikusnak, az országra, sőt a világra nézve is halálos veszélynek tartotta az antiliberális vallási-politikai fundamentalizmust (álljon bár mögötte fanatikus hit avagy cinikus hatalomvágy).

De hát ő maga mondta – vethetik ellene. Csakhogy a fent idézett kijelentés nem dokumentálható. Nem Antall Józseftől hallottuk. Hanem Bolberitz Pál címzetes apáttól. Ki egykor Antall tanítványa volt, ezért kérette őt a vallását életében formálisan nem gyakorló, nem templomjáró, nem áldozó, az ájtatoskodástól irtózó kormányfő a halálos ágyához, hogy szolgáltassa ki neki a szentségeket. Bolberitz a temetési szónokok egyikeként idézte, illetve interpretálta a haldoklótól őáltala hallottakat: „keresztény Magyarországot akartam, mert csak ennek van jövője… Azt mondotta, hogy a keresztény Magyarországnak van jövője… Mert mint történész tudta, hogy a keresztény eszmerendszerek kétezer éves elveket tartalmaznak, amelyek nemcsak igazak, hanem működőképesek is… A magyarság létezni tud, fenn tud maradni, de nézete szerint akkor, hogyha a Szent István-i szellemiség alapján keresztény elvekre és erkölcsi gyakorlatra támaszkodik. Vagyis hitre, imádságra, a tízparancsolat és a szeretet fő parancsának teljesítésére.”

Bárkiről elképzelhető, hogy a halál torkában elbizonytalanodik, a vallás segélyéhez folyamodik – Antallról is.

Ám hogy a személyes segélykérésen túl politikai értékvilágát, meggyőződését, életművét is megtagadja – az ő esetében kizárt.

Mitrovits Miklós: Világok harca – Lengyelország elnököt választott

A lengyel helyzet bonyolult. A PiS – a látszattal szemben – nem egyedül kormányoz. Öt fős parlamenti többségét a Zbigniew Ziobro által vezetett Szolidáris Lengyelország és Jarosław Gowin Egyetértése biztosítja. Előbbi igazságügyminiszter, a bírósági reformok haszonélvezője, utóbbi pedig egészen áprilisig miniszterelnök-helyettes volt. Gowin lemondása éppen az elnökválasztással függött össze. Ellenezte ugyanis a levélben történő szavazást, amit Jarosław Kaczyński mindenáron át akart erőltetni. Gowin még azzal is fenyegetőzött, hogy képviselőtársaival kilép a kormány padsoraiból, amivel megszűnt volna a többségük. Egyelőre informális háttéralkuknak köszönhetően most csupán lemondott posztjáról, de maradt a frakcióban, a kormánytöbbség azonban törékeny.

Érdemes feltenni a kérdést: hogy mi történik majd az ellenzék soraiban? Kétségtelen, hogy Varsó főpolgármestere óriási legitimációt szerzett magának és az ellenzéki oldalnak is. Egyben biztosan lehetünk: legalább két Lengyelország létezik, és nagyon kiegyenlítettek az erőviszonyok.

Kardos Julianna: Academia Nova – az illegitim legitim

Freund Tamás eddigi nyilatkozatai alapján mi várható az új akadémiától?

1. Kevesebb kritika a kormány működéséről, helyette az új rendszerbe illesztett szakpolitikai tanácsadás;
2. A „rosszul teljesítő” társadalomtudósok kispadra ültetése.
3. A Mocsai-féle karrierek visszafogott támogatása a tudományos minősítésben.

De nyilatkozott Maróth Miklós, az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat elnöke is: „Egyetértek (Freund Tamás) azon törekvéseivel, amelyek arra irányulnak, hogy a Magyar Tudományos Akadémia meghatározza új helyét és szerepét a magyar tudományos közösségben, és egy bizalmi alapon működő, kétirányú kommunikációt alakítson ki a kormányzattal a tudományos területet illetően az egész magyar társadalom érdekében.”

A próba ott lesz, hogy mit osztanak majd ki Freund Tamás elnöknek, aki dicséretesen lemondott az ELKH elnökségi tagságáról, ugyanakkor tagja lehet még a Nemzeti Tudománypolitikai Tanácsnak, ha Orbán miniszterelnök „visszahívja” a 2020 januárjában kinevezett Lovász Lászlót, és helyette Freund Tamást nevezi ki újonnan. Az sem mindegy, hogyan végzi el majd Freund Tamás a feladatot. Nyilvánosan, vagy egy üveg bor mellett, mint „magánember”.

Széky János: Útravaló Brüsszelbe

Kövér egyébként egy cifra mondatban érzékletesen summázta a magyar pozíciót: Itt „a folyamatosan lekicsinyelt, problémásnak beállított, az alamizsnára szoruló, megtűrt, de hálátlan szegény rokon szerepére kárhoztatott visegrádi országok” dacolnak a nyugat-európai újgyarmatosítókkal. Brüsszel tájékozatlanságból és gyávaságból – inkább nem veszi észre, hogy Magyarországon a korrupció nem rendszerhiba, hanem a rendszer lényege, avagy üzemanyaga. A magyar kormány és népes szavazótábora viszont így tartja normálisnak, sőt helyesnek, és különben is, hol nincs korrupció? A nagypofájú Nyugaton, hogy ne volna? A kritikát a nemzet elleni támadásnak kell felfogni, és ellentámadással válaszolni, abban meg mindig támaszkodni lehet a Nyugattal szembeni sértett nemzeti öntudatra. Erre az ellentámadásra kapott a maga értelmezésében felhatalmazást Orbán. Neki ez a játszmája, de az előzményeket és az uniós elit szellemi állapotát nézve: most sem esélytelen.

Kovács Zoltán: A politikai cuccos

A kormányszintű zsarolás egy újabb fordulójában az amúgy is teljes jogi felhatalmazással rendelkező kabinet maximalizálja zsarolási potenciálját azzal, hogy felhatalmazást kér a parlamenttől e helyzet további élezésére, és olyan törvényt fogadtat el, amelyik, ahogy Orbán kommunikációs iparosai mondják, „erős felhatalmazást ad a „brüsszeli bürokratákkal szembeni tárgyalásokra”. A továbbiakban ez úgy folytatódik, hogy a kormányfő ilyen-olyan konzultációs levelek birtokában érkezik Brüsszelbe, és vita helyett szájalni kezd arról, mint akar a magyar nép, és „erős felhatalmazás.” Ez nem több, mint politikusi gyávaság, szimpla tekintélyérv, amennyiben a népre hivatkozás valamilyen megfontolásra indít, még ha a vitához, mint érvek és ellenérvek ütköztetésére semmilyen szempontból nem alkalmas.

Látszólag bátran néz szembe a vitapartnerekkel, de amit mond, azzal nem lehet mit kezdeni. Ez a zsarolás pedig végképp nem a magyar nép érdekeiben történik, hanem annak kierőszakolásáért, hogy Magyarországon továbbra is háborítatlanul folytatódhasson a korrupció, erősödhessen a hűbérrendszer, és akik eddig is azt csináltak az országgal, amit kedvük tartotta, azok továbbra is tehetik. A helyzet tragikuma aztán az, hogy ha a kormányzat brüsszeli kupeckodása sikeres lesz, és az unió beadja a derekát, az nem csak azzal jár, hogy a kormány folytathatja azt, amit eddig is művelt, de kap még hozzá tizenötmilliárd eurót.