Az Oxfordi Egyetem újságírás-kutató intézete (RISJ) négyszáz klímacsúcsról szóló cikket megvizsgálva rájött, hogy újra kellene gondolni a hasonló konferenciákról való tudósítás elveit, és nagyobb súlyt adni az események alapvető hátterét képező tudományos tartalmaknak.
“Több párbeszédre van szükség a tudósok, az újságírók és a szakpolitikusok között arról, hogyan őrizhető meg a klímaváltozáshoz hasonló lassú folyású, de rendkívül jelentős témák érdekessége, vonzereje a világ legkülönfélébb közönségei számára” – fogalmazott James Painter, az egyik szerző.
A koppenhágai klímacsúcs a 12 vizsgált ország közül Brazíliában és Indiában kapott a legnagyobb teret a nyomtatott sajtóban, de nagy volt a médiaérdeklődés Ausztráliában és Nagy-Britanniában is. A klímakonferencia a legkevésbé Nigéria, Oroszország és Egyiptom újságíróit hozta lázba.
KEVESEBB LAIKUS, TÖBB SZAKÉRTŐ
James Painter szerint a klímatudomány nagyobb médiasúlyának elérésére az egyik lehetséges mód az lenne, ha növelnék a sajtókapcsolatokért felelős munkatársak számát a tudományos intézményeknél. Példaképpen megemlítette, hogy míg a Greenpeace húszfős médiastábbal érkezett a dán fővárosba, addig 250 jelenlévő egyetem összesen csupán 12 főt alkalmazott erre a célra.
A szerző szerint az is előremutató lenne, ha a sajtóban nagyobb hangsúlyt kapnának az éghajlatváltozás várható következményei, méghozzá lehetőleg látványos, új technológiák alkalmazásával.