Svédország volt az egyetlen Európában, amely nem vezetett be kötelező érvényű, szigorú kijárási korlátozásokat, ami miatt komoly nemzetközi figyelem irányult rá az elmúlt hónapokban. Végső ítéletet talán még korai mondani a svéd stratégiáról, de a tények magukért beszélnek, és finoman szólva sem tekinthetők követendő példának egy esetleges második hullám esetére.
A svéd kormány abban bízott a járvány kezdetén, hogy sikerül elérni a nyájimmunitást az országban. Ez a terv biztosan kudarcba fulladt. Azzal sem takarózhatnak, hogy a gazdaságot másoknál hatásosabban meg tudták védeni.
Előnyt szinte az élet semmilyen területén nem kovácsoltak a sajátos védekezési mechanizmusból, miközben a halálozási ráta az egyik legmagasabb Európában (egymillió lakosra vetítve 500, aminél csak Belgiumban, Olaszországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban rosszabb a helyzet, valamint két miniállamban, Andorrában és San Marinóban), és a fertőzés még mindig terjed.
Mivel az időt már nem tudják visszatekerni, a legnagyobb kérdés most az: vajon mihez kezd Svédországban a következő hetekben?
A nyájimmunitás közelében sincsenek
Ahogy a koronavírus megjelent Európában, az országok szinte pánikszerűen hozták meg óvintézkedéseiket a betegség terjedésének visszaszorítása érdekében. A svédek e helyett csak a közegészségügy bizonyos szegmenseire koncentráltak, próbáltak a lehető legnyitottabbak maradni, és inkább csak a rendezvényeket korlátoztak. A tízmilliós lakosságnak ajánlásokat tettek arra, hogy tartsanak megfelelő távolságot egymástól, és ha tehetik, dolgozzanak otthonról. A svédek eleinte úgy gondolták, hogy a kormány intézkedéseit nem a politika, hanem az egészségügyi szakértők véleménye határozza meg, ezért bíztak is bennük. Csakhogy a számok máshogy alakultak.
Anders Tegnell epidemiológus, járványügyi vezető közkedvelt volt hazájában március elején, de mostanra kritikák kereszttüzébe került. A nyájimmunitás eléréséhez az kellett volna, hogy a lakosság nagyjából kétharmada elkapja a vírust, így mivel szervezetükben antitestek termelődnek, elkapni és tovább adni sem tudják a betegséget a jövőben.
Mi több, miközben szinte egész Európában sikerült megfékezni a járvány terjedését, a svédeknél az most ért csak a csúcsára. A június 8-ai héten például több új esetet diagnosztizáltak az országban, mint 21 másik EU-s tagállamban összeadva.
Tegnell a hónap elején elismerte, hogy sok helyen hibáztak – főként az idősotthonokat nem sikerült megvédeniük –, ugyanakkor a bezártságnak hosszabb távon negatív mentális következményei lehetnek, szóval a korlátozásokkal is óvatosan kell bánni.
Az exportra épülő gazdaságot nem védte meg semmi
Ami a gazdasági hatásokat illeti, a képlet egyszerű: ugyan a vendéglátóhelyek nyitva tarthattak, Svédország GDP-jének közel 50 százalékát az export adja. Hiába nem zárkóztak tehát be, mivel mindenki más teljes izolációba helyezte magát, ugyanúgy elszenvedik a veszteségeket.
A legegyszerűbb példa erre, hogy az ország legjelentősebb gyáraiban, így a Volvónál és a Scaniánál is leállították a termelést márciusban. A lépésre nem a korlátozások miatt volt szükség, hanem azért, mert a beszállítóik más országokban szintén felfüggesztették a működésüket, így nem volt miből dolgozni.
Az országokat egyébként a fertőzöttségi ráta alapján sem egyszerű összehasonlítani, de a gazdaság még nehezebb feladat, mert eltérő a szerkezetük. Horvátországot, Spanyolországot és Olaszországot például a turizmus kiesése roppantotta meg, ami a svédeknél nem olyan jelentős tényező. A dánokat alaposan megfogta a kijárási korlátozás, a jóval csekélyebb jelentőségű exportjukra viszont kevésbé lesz hatással a válság, mint a svédekre az autókivitel miatt.
A jószomszédi viszonynak annyi
A koronavírus és annak kezelése az északi államok egymáshoz való viszonyát is megváltoztathatja. Svédország nyugati részén gyakorlatilag kiürültek a főként norvég vásárlókra építő bevásárlóközpontok, Stockholmban pedig szintén forgalom nélkül maradtak a főleg hajókkal érkező finn turistákból megélő ajándékboltok. A helyzet az, hogy egy több mint fél évszázados integrációs projekt került veszélybe. A négy ország szorosabb együttműködése 1954-re nyúlik vissza, az állampolgárok azóta szabadon utazhatnak, vállalhatnak munkát, telepedhetnek le bármelyik államban.
A modell egyfajta szimbólumává vált az országok hagyományos jó kapcsolatának, de egy komolyabb krízist már át kellett vészelniük, amikor a 2015-ös migrációs válság idején Dánia egyoldalúan lezárta a svédekkel közös határát. 2019-ben ezt aztán megismételték az erőszakos bűncselekmények növekedése miatt, majd idén márciusban a járvány miatt harmadszor is meglépték, ekkor már Norvégiával és Finnországgal együtt.
Azóta a norvégok, dánok és finnek már nyitottak egymás felé, de a svédeket egyelőre kizárták ebből a körből. A legtöbben attól tartanak, ha az integráció ezen a szinten megakad, akkor az még komolyabb recessziót és munkanélküliséget is okozhat a térségben.
Ann Linde svéd külügyminiszter aggodalmának adott hangot. Mint fogalmazott,
ha valaki most ránéz a térképre, azt látja, hogy Svédország ott van középen, a környező Norvégia, Dánia és Finnországban pedig mind azt mondják: ne gyertek ide.
Ami még nagyobb baj, hogy tágabb értelemben sem várják még tárt karokkal a svédeket Európában. A cseh hatóságok negatív koronavírustesztet vagy kéthetes karantént követelnek meg a svédektől, több német tartományban ugyanez a rendelet van érvényben, Ausztria pedig szintén nem nyitott egyelőre Svédország felé.
Kiemelt kép: Stockholm lakói élvezik a meleg időt a Tantolunden parkban 2020. május 30-án. Fotó: Henrik Montgomery /TT News Agency /AFP
