Élet-Stílus

„Az elmúlt 23 évben minden nap gondoltam a halálra”

Fájdalomról, kétségbeesésről, öregedésről és gyógyszerhegyekről is beszélt a Guardiannak az a HIV-fertőzött férfi, aki 30 éve él a betegséggel.

„Egyetlen nagy buli sok droggal és még több szexszel” – így emlékszik vissza a betegsége előtti életére az 53 éves Scott Jordan. A brit férfi immár több mint 30 éve küzd betegségével, ami mostanra teljesen átvette az irányítást az élete fölött.

„Naponta legalább 13-féle gyógyszert szedek, és ez még csak a kezdet” – mondja a férfi a Guardian című brit lapnak, majd hozzáteszi, sosem látszott igazán betegnek. „A szomszédaimnak és az ismerőseimnek egy életerős, izmos férfi vagyok, aki ránézésre makk egészségesnek tűnik. Fogalmuk sincs, mi zajlik a felszín alatt” – mondja Jordan.

Noha a HIV, és a vírus által kiváltott AIDS ma már a szakemberek szerint sem halálos ítélet, hanem egy gyógyszerekkel jól kordában tartható krónikus betegség, Scott mégis azt mondja, senkinek sem kívánja az elmúlt három évtizedet. „23 éve egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne gondoltam volna a halálra. Időről-időre azon kapom magam, hogy azon gondolkodom, mikor fogy el a szerencsém, és jutok a hozzám hasonló betegek sorsára, akik alig néhány év leforgása alatt elvesztették a harcot a HIV-vel szemben.” 


Kép forrása: Guardian 

„Az egészségem nem túl jó. Mint ha nem lenne elég naponta megküzdeni a tudattal, hogy súlyos beteg vagyok, ott vannak a gyógyszerek mellékhatásai. Magas vérnyomás, magas koleszterinszint, a sokféle pirula miatt kialakult csontnekrózis.” Jordant az utóbbi két évben négyszer is műtötték a gyógyszerek által kiváltott csontelhalás miatt, ennek ellenére állapota folyamatosan romlik, a rosszabb napjain már a lépcsőre sem tud segítség nélkül felmenni.

„A HIV-vel élni, és a vírussal megöregedni komoly kihívás” – mondja, majd elárulja, hosszú évekkel ezelőtt olyan súlyos depresszióba esett, hogy önkezével megpróbált véget vetni az életének. „300 pirulát vettem be. Az orvosom szerint minden esélye megvolt annak, hogy soha többet ne ébredjek fel a kómából, mégis itt vagyok.” Azt mondja, mára megbékélt a sorsával és igyekszik minden egyes napján úgy élni, hogy az ne a betegségéről szóljon. „Tudom, hogy nehéz, de nincs választásom.”

Korábban bemutattuk Istvánt, aki azért beszélt életéről a Hír24-nek életéről, hogy megóvjon másokat a meggondolatlanságtól, megmutassa, nincs vége az életnek a fertőzéstől, és hogy nem kell félni a HIV-esek közelében.





Olvasói sztorik