Miután a migránsok elleni uszításban rejlő potenciál kezdett kimerülni, a kormánymédia kénytelen volt új közellenség után nézni, és azt a melegekben találta meg. Az év elején a „meleggyógyító terápia” köztévében való népszerűsítése a vártnál nagyobb társadalmi ellenállást váltott ki, ezért előhúzták a gyerekkártyát is. Ez a morális pánikkeltés eszköztárában igen gyakori, hiszen a kiskorúak jólétét mint elérendő célt – legalábbis szavak szintjén – mindenki fontosnak tartja, így az arra veszélyesnek mondott (hazudott) jelenségeket nehezebb megvédeni. Az, hogy a melegek, betegség hiányában, nem kérnek a „gyógykezelésből”, a józan többséget, élni és élni hagyni alapon, aligha háborítja fel, ellenben ha gyerekekhez szexuálisan vonzódó aberráltként tüntetik fel őket, az már nagyobb eséllyel fordítja ellenük a társadalmat. Kövér László májusban meg is adta az alaphangot, amikor az örökbefogadó azonos nemű párokat a pedofilokhoz hasonlította.
A tendencia nyáron folytatódott, a Budapest Pride Fesztivál alatt ismeretlen elkövetők, visszaélve a szervezet nevével, olyan plakátokat helyeztek el a főváros utcáin és egy játszóterén, amelyek a szerelem sokszínűségébe támogatandó viselkedésformaként a pedofíliát is belesorolták. A Pesti Srácok kormánypárti portál egy bizonyos initivm.net nevű, tartalmilag finoman szólva kétesnek tűnő oldalra legitim forrásként hivatkozva azonnal el is terjesztette olvasói körében, hogy „a szivárványosok” most már a legkisebbeket sem kímélik. A Budapest Pride elhatárolódott a plakátoktól, a Pesti Srácok azonban még ezt a hírt is úgy tálalta, mintha az LMBTQ közösség szakadár tagjai, és véletlenül sem a fesztivált lejáratni akaró homofóbok készítették volna azokat.
Az Egyesült Államoktól korábban sem volt idegen a saját nemükhöz vonzódók ilyen formájú befeketítése. 1977-ben a floridai Dade megye vezetése megszavazta a melegek munkahelyi diszkriminációját megtiltó rendelkezést. Erre egy Anita Bryant nevű helyi lakos Menstük meg a gyermekeinket! elnevezéssel kampányt indított, és elérte a rendelet visszavonását. Hogyan sikerült ez neki? Többek közt azzal ijesztette meg polgártársait, hogy azt állította: a saját nemükhöz vonzódók, mivel nem tudnak szaporodni, a heterók gyerekeire vadászva igyekeznek maguknak utánpótlást biztosítani. Ezt azzal a kijelentéssel tetézte, miszerint a meleg tanárok hajlamosak szexuálisan bántalmazni a rájuk bízott tanulókat. A kampányt később a többi államra is ki akarták terjeszteni, azonban itt már kevesebb siker várta a stábot. Ehhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy amikor a tévében statisztikai adatokat kértek a támadók szexuális orientációjáról, Bryant érdemi válasz helyett heves imádkozásban tört ki. A nézők valószínűleg ezt azzal együtt is kevesellték, hogy az aktivista folyamatosan bizonygatta: küldetésében csupán a szeretet hajtja, ami a homoszexuális emberekre is kiterjed.
A közelmúltban lábra kapott, hazánkat is elérő lejárató hadjárat kiindulási pontja a 4chan nevű, nagyrészt tartalmilag ellenőrizetlen képtábla weboldal, ahonnan nemcsak ártalmatlan mémek indultak világ körüli útra, de szélsőjobbos akciók is. 2016-ban a felhasználók egy csoportja elterjesztette, hogy az LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer) betűsort a közösség egy P betűvel akarja bővíteni a „pedoszexuálisok” javára. A hírt álprofilok osztották meg a nagyobb közösségi oldalakon, szomorú történetek kíséretében a meg nem értett és elfogadásra vágyó pedofilokról. A Twitteren egy LGBTP nevű, nem létező civil szervezet fiókját is létrehozták, melynek nevében a #loveisageless hashtaget kezdték el terjeszteni. („A szerelemben nincs kor” – egyebek mellett ez állt a budapesti kamuplakátokon is.) A valódi LMBTQ szervezetek azonban természetesen nem mutatkoztak nyitottnak az ilyen irányú közösségbővítésre. Az egyik ok, amiért, minden nehézkessége ellenére, az LMBTQ betűsor van használatban az egyszerűbbnek hangzó „szexuális kisebbségek” helyett, éppen az, hogy ne lehessen a közösséghez elfogadhatatlan (azaz a kölcsönösen beleegyező felnőtt emberek kapcsolatán túlmutató) szexuális viselkedésformákat társítani.
A Snopes legendavadász oldal már 2017-ben leleplezte az akciót, egy évvel később a magát konzervatív hírportálnak nevező The Daily Caller nevű honlapon mégis megjelent egy cikk, amely azt állította, hogy a pedofilok MAP (minor attracted persons, azaz kiskorúakhoz vonzódó személyek) néven maguk is szeretnének az LMBTQ közösség részei lenni, sőt a felvonulás alkalmából még a szivárványoshoz hasonló zászlót is készítettek maguknak. A Snopes gyorsan kiderítette, hogy a „polkorrekt” kifejezés és a zászló is egy tartalmilag ellenőrizetlen mikroblogoldalról indult június 13-án trollkodás szándékával. A cikk mégis futótűzként elterjedt – azoknak, akik örömmel fogadták a melegek démonizálását, nem állt érdekében törődni azzal, hogy a Daily Caller már számtalan fake news botrányt tudhatott maga mögött. A Media Matters szerint a lejárató cikk mintegy 875 ezer megosztást ért el a közösségi oldalakon, és ezúttal már nagyobb portálok is (például a magát komolynak tekintő abortusz- és LMBTQ-ellenes oldal, a Life Site News is) átvették a megbízhatatlan oldalról származó téves információt.
Az LMBTQ híroldalak igyekeztek mindettől elhatárolódni, azonban ezek a helyreigazító cikkek nem értek el ilyen arányban megosztásokat. Kirekesztő eszméket valló politikusok ellenben sietve kihasználták a hoaxban rejlő lehetőségeket: például Jair Bolsonaro brazil elnök fia, a szintén politizáló Carlos Bolsonaro megosztotta az „LGBTP” plakátot Twitter-oldalán, és akkor sem törölte a posztját, amikor felhívták a figyelmét annak hamis voltára.
De nem kell ilyen messzire mennünk. Az Európa Tanács álhírek ellen létrehozott Eu vs. Disinfo oldalán arról olvashatunk, hogy Szerbiában az ominózus plakát nyomán végigfutott a sajtóban a „hír”, miszerint az Európai Unió legalizálni készül a pedofíliát. A szerb média mindehhez hozzátette, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága diszkriminatívnak minősítette Oroszország pedofíliaellenes törvényét. Csakhogy ami valójában történt, az az, hogy Strasbourgban a „homoszexuális propaganda terjesztését” tiltó törvényről ítélkeztek úgy, hogy az sérti az LMBTQ aktivisták szólásszabadsághoz fűződő jogát. (A „homoszexuális propaganda” kifejezés alatt nem a jogosan tiltandó rábeszélést vagy manipulációt szokás érteni, hanem bármi olyan megnyilvánulást, ami a homoszexualitást önmagában problémamentes és elfogadandó, vagy akár egyáltalán létező jelenségként ábrázolja.) A Raskikravanje szerb tényfeltáró oldal leleplezte a csúsztatást – csakhogy azok, akik lelkesen vetik bele magukat a „halál kultúráját” terjeszteni vélt feministák és LMBTQ emberek boszorkányüldözésébe, ritkán szokták tények miatt zavartatni magukat. A gyermekjogok védelmét az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió Alapjogi Chartája is elismeri, az EU gyermekjogi ütemterve pedig külön kitér a szexuális kizsákmányolás gyermek áldozatainak védelmére.
lgbt-P..:: as letrinhas vão se revelando! “P” de pedosexual que significa adulto que faz sexo com crianças. pic.twitter.com/QwctC1oRWZ
— Carlos Bolsonaro (@CarlosBolsonaro) July 13, 2018
Mindez persze távolról sem jelenti azt, hogy nincs tennivalónk a gyerekek védelme terén – csupán azt, hogy a veszélyek forrását máshol érdemes keresni. A Kaliforniai Egyetem Davis-i központjának honlapján megtaláljuk a gyerekmolesztálók szexuális orientációjára vonatkozó tudományos publikációk összefoglalását. Az egyik említett kutatásban 195 elítéltet vizsgáltak meg. Kiderült, hogy az elkövetők 47 százalékának felnőtt kapcsolatok vonatkozásában nincs is szexuális orientációja, mivel hasonló korúakhoz soha nem is próbált közeledni. Azok a gyermekmolesztálók, akiknek korábban voltak felnőttekkel kapcsolatai, többségben heteroszexuálisok (a minta 40 százaléka). A maradék 13 százaléknak felnőtt férfiakkal és nőkkel is voltak kapcsolatai, azonban esetükben sem találtak a saját nemük felé az ellenkezőnél nagyobb érdeklődést. Egy későbbi kutatásban Carol Jenny és munkatársai azt találták, hogy a gyermekek ellen szexuális erőszakot elkövetők kevesebb mint egy százaléka vonzódott a saját neméhez. A kutatók jogosan tették szóvá a Pediatrics folyóiratban, hogy a homoszexualitás és a gyermekmolesztálás összemosása megakadályozza a gyermekek elleni szexuális abúzussal szembeni hatékony fellépést.
Ezt az a tény is igazolja, hogy a kamuplakátokat szörnyülködve szétkürtölő sajtóorgánumok mintha elfelejtettek volna riadót fújni, amikor augusztus végén, részben a nem megfelelő hatósági intézkedés miatt, gyors egymásutánban két gyerek is családirtás áldozata lett. Szemérmesen – a gyilkosságok tényét finomítva – „családi tragédiákról” cikkeztek, és egy szót sem írtak arról, hogy ezek a gyilkosságok kellő szakmai beavatkozással megelőzhetők lennének. Pedig a családon belüli erőszak, ellentétben a saját nemükhöz vonzódó emberek létezésével, egyike a gyerekekre leselkedő valós veszélyeknek.
Kiemelt kép: David McNew/Getty Images
