A fent említett érzésekről nem árt ha tudjuk, hogy kifejezésükre a világ minden pontján pontosan ugyanezeket az arckifejezéseket használják. Így aztán járjunk akár hol is, biztos nem tévesztjük össze az érdeklődést a haraggal, vagy a támadással. Bár ezek az állítások magától értetődőnek tűnnek, nem mindenki ért egyet velük.
Például Lisa Feldman Barrett sem, aki a Northeastern Egyetem pszichológia professzoraként közel két évtizedet szánt arra, hogy utánajárjon, vajon mi az alapja ennek a szerinte téves nézetnek, majd kutatása eredményeit a Psychological Science and Emotion című lapban tette közzé.
Kép forrása: Thinkstock
A félreértés kezdetéhez egészen az 1970-es évekig kell visszanyúlni, amikor is egy fiatal pszichológus, Paul Ekman elutazott Pápua-Új-Guineába, hogy kiderítse, vajon az emberi arckifejezések univerzálisak-e, és egy dühös vagy szomorú arcot mindenhol ugyanúgy felismernek-e az emberek. Ennek érdekében különféle érzelmeket kifejező arcképeket mutatott amerikai, illetve a dél-tengeri szigetvilágon élő emberek számára, akiknek az volt a feladata, hogy nevezzék meg, ki hogyan érzi magát szerintük. Az eredmények azt mutatták, hogy bárhonnan származott is valaki, ugyanahhoz a képhez ugyanazt az érzelmet párosította.
Barrett azonban korábbi kutatásaiból jól tudta, hogy egymás arckifejezéseinek értelmezése során nagyon fontos a kontextus, ezért elhatározta, hogy megismétli a kísérletet, így aztán 2011 őszén összeállított egy csapatot, akik Maria Gendron vezetésével elutaztak Namíbiába, ahol felkerestek egy eldugott helyen élő törzset. Az alanyok először 36 arcképet kaptak, melyeken hat ember a hat különféle érzelmet fejezte ki, és a feladatuk az volt, hogy rendezzék őket csoportokba az alapján, mely képeken látnak hasonló érzelmeket.
