Kultúra

Sokféleképpen alakította Magyarországot Rajk László

A modern magyar építészet meghatározó alakja díszlettervezőként és politikusként is fontos szereplője volt az elmúlt évtizedeknek.

Szeptember 11-én elhunyt Rajk László Kossuth-díjas építész, díszlettervező, és a nyolcvanas évek hajnalán született demokratikus ellenzék, majd az SZDSZ alapító tagja. A hetvenévesen távozott alkotóra életművének bemutatásával emlékezünk.

Az édesapját – a koncepciós perben kivégzett belügy-, majd külügyminisztert – nyolc hónaposan elveszített Rajk élete első éveit egy kommunista gyermekotthonban, Kovács István néven töltötte, amit csak anyja börtönből való 1954-es kiszabadulása után hagyhatott el. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán 1972-ben vált építésszé, munkáját pedig az Lakóterv (Lakó- és Kommunális Épületeket Tervező Vállalat) keretein belül kezdte meg.

Három évvel később a montréali McGill Egyetem diákjaként bővítette a tudását, ahol 1978-ban mesterszakos diplomát szerzett. Ezzel párhuzamosan az IPARTERV, azaz az Ipari Épülettervező Vállalat munkatársa lett (1975-1986), munkái azonban a megvalósulás helyett sokszor csak kiállításokon mutatkoztak be, hiszen tényleges megbízásokat a nyolcvanas évek hajnalától kezdve itthon nem igazán kaphatott.

Ebben az időszakban született meg a Károlyi Alapítvány számára a franciaországi Vence-ben álló műteremház (Nagy Bálinttal és Bachman Gáborral, 1983-84), de Rajk ekkor már nem csak tervezőként, de az avantgárd művészeti mozgalomból indult, a nyolcvanas évek hajnalára egyre terebélyesedő demokratikus ellenzék egyik vezéralakjaként, illetve szamizdatanyagainak grafikusaként és nyomdászaként is ismert volt.

A Műteremház. Fotó: Rajk László

Demszky Gáborral és Nagy Jenővel megalapította az AB Független Kiadót, lakásán pedig kialakult a rövid életű Rajk-butik, aminek végül az ingatlan 1983-as elkobzása vetett véget. Politikai pályáját ezzel persze nem adta fel, 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd az abból a következő évben megszületett SZDSZ alapító tagja lett.

Ekkor már egy évtizede vállalt filmépítészeti és színpadi díszlettervezői munkákat is: munkái Mészáros Márta, Sándor Pál, Bódy Gábor, Szász János és Gothár Péter műveiben – mind közül a legismertebb az 1981-es Megáll az időben végzett munkája –, illetve az ország számos színházában tűntek fel. Legnagyobb filmes sikereire azonban még évtizedeket kellett várnia, hiszen az ő munkája tűnik fel Tarr Béla A londoni férfijében (2007), A torinói lóban (2010), Török Ferenc 1945-jében (2018), Nemes-Jeles László Cannes-i nagydíjat, Golden Globe-ot és Oscart is ért Saul fia című drámájában (2015), illetve az azt követő Napszálltában (2018) és Ridley Scott Mentőexpedíciójában (2016) is.

Rajk a rendszerváltás után, 1990 és 1996 közt a parlamentben is erősítette a szabaddemokratákat. 2009-ben számos társával együtt kilépett a pártból, majd jó részükkel – így Magyar Bálinttal, Ara-Kovács Attilával és Witthinghoff Tamással – együtt megalapította a Szabadelvű Polgári Egyesületet.

Legtöbbek által látott, a közízlést akár komolyabb konfrontációk árán is formálni és fejleszteni kívánó munkái az elmúlt harminc évben születtek: a vele számos alkalommal együttműködő Bachman Gáborral társulva 1989-ben ő álmodta meg Nagy Imre újratemetésének Hősök terén álló díszleteit, 1996-ban ő felelt a Corvin Mozi belsőépítészeti megoldásaiért, három évvel később pedig a Nagymező utcai Moulin Rouge tereit alakította át.

Rajk László 2009-ben, kezében tartva a húsz évvel korábbi Nagy Imre-újratemetés ikonikussá vált díszletének részletéről készül képet. Fotó: Neil Bates

Ezzel párhuzamosan valósult meg az Aquincumi Múzeum igazgatósági szárnya (1999), amit aztán kutatóközpont és restauráló műhely (2004, Balázs Jánossal), illetve új kiállítási épület (2007-2008) is követett. Rajktól a posztmodern építészet sem állt távol: ezt bizonyítja az 1998-ban átadott bécsi Collegium Hungaricum (Balázs Jánossal és Borsos Írisszel), valamint leggyakrabban emlegetett munkája, a 2002-ben átadott, a XIX. században még a Váci úti temetőnek otthont adó telek egy részét elfoglalt Lehel Csarnok, ami röviddel átadása után Kofahajó néven vonult be a pesti szlengbe.

Fotó: MTI Bizományosi/Nagy Zoltán

A tervező így írt a szokatlan, a városlakókat sokszor még ma is megdöbbentő formákról:

…az építész mindig is lopott. Finomabban szólva: stílust követett, másolt, stílusokat kevert újra. Alkalmanként nem átallott kész elemeket kibontani meglévő házakból, s azokat változtatás nélkül az újba beépíteni, megtartva még az eredeti rendeltetésüket is. Így lett az antik, pogány istenség templomának oszlopából a keresztény szentély alappillére, vagy az ellenreformáció stílusából az istentagadó sztálinbarokk alapja. Majd a szocreál szerkesztési elvek szolgálnak kiindulópontjául az újkori posztmodernnek és nemzeti konzervativizmusnak.

A Rákosi-kor könyörtelenségét, a nevelőotthont, a szocializmus alatti ellehetetlenítést, a korszak lassú romlását, majd a rendszerváltást is testközelből átélő Rajk 1992-től a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanított filmépítészetet, tehetségek egész sorát útnak indítva. 2002-ben a Brit Építészek Királyi Intézete (RIBA) is a tagjai közé fogadta, munkásságát pedig számos kitüntetéssel ismerték el: 1999-ben a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja lett, 2004-ben a párizsi központú Nemzetközi Ingatlanszakmai Szövetség (FIABCI) a Kofahajóért díjazta (Prix d’Excellence), 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét kapta meg, ezt követően pedig előbb Pro Urbe Budapest (2007), majd Kossuth-díjjal (2009) tüntették ki.

A magyarországi közéletben az utolsó hónapokig aktív művész rövid lefolyású, súlyos betegséget követően, hirtelen hunyt el. Életműve világító fáklyaként marad jelen a modern magyar építészetben és filmművészet egén, diákjai egész sora pedig az ő szellemiségében folytatja majd a munkáját.

Kiemelt kép: Niel Bates – Rajk László

Ajánlott videó

Olvasói sztorik