Csődbe vitt város, sorozatos botrányok, teljes káosz, majdnem teljes összefogás. Pécs politikai változásairól az utóbbi pár évben kevés átfogó cikk jelent meg. Ennek egyik oka, hogy a városban a magyar vidéken megszokotthoz képest egészen erős az eseményeket nyomon követő civil sajtó, a másik pedig, hogy a pécsi politikai küzdelmek inkább bénázások folyamatos lépcsői, mintsem olyan kemény politikai csatározások, mint amilyeneket Szegeden látunk.
Pedig 2019 közepén az látszik, hogy ha Pécsen nem tud nyerni az ellenzék a Fidesz felett, akkor szinte sehol sem tud. Ez persze nem azért van, mert a pécsi ellenzék annyira jól szervezett, sőt az igazság ettől távol áll, pedig a városban szinte minden adott ahhoz, hogy az ellenzék át-, azaz visszavehesse a hatalmat.
Honnan jöttünk?
Pécs a politikai köznyelvben a magyar Moszkva, és a helyi legendáriumban az elmúlt pár évtized legsikeresebb időszakaként az MSZP-s Toller László 2006-ig tartó, nyolcéves vezetését szokás emlegetni. Toller az erős baloldali polgármester archetípusa volt, aki nemcsak Pécset vezette vaskézzel, de az országos politikába is képes volt beleszólni. Sokat emlegetett történet vele kapcsolatban, hogy tulajdonképpen Gyurcsány Ferenc miniszterelnökségét is neki köszönhetjük, mert Medgyessy Péter bukása után kirohant az MSZP elnökségi üléséről, megelégelve a színfalak mögötti alkudozást, aminek célja Kiss Péter megválasztása lett volna. Egy évvel később, amikor Szili Katalin köztársasági elnökké választása mellett szállt harcba hasonló vehemenciával, már nem járt sikerrel.
Az 1998 és 2006 közötti időszak volt az elmúlt pár évtized alatt az egyetlen, amelyben Pécset valamilyen aktív politikai szándék szerette volna alakítani. Toller azt gondolta, hogy Pécs a bányászat után a kultúraexportból lesz képes igazán megélni. Az elképzelést és a polgármester lobbierejét jelzi, hogy ekkor sikerült kibulizni az elmúlt évtized egyetlen igazán jelentős pécsi projektjét, hogy a város 2010-ben Európa kulturális fővárosa legyen. Igaz, ennek is számos negatív következménye volt a városra nézve, elég csak Toller sikertelenségét nézni a nagy építészeti beruházásokkal. Ráadásul a szocialista politikus kultúrafelfogása sem egyezett teljesen azzal, amit Pécs belvárosáról gondolni szeretünk: Toller sokkal inkább volt sör-virslis, majálisos politikus, mint olyan, aki képes végigülni egy komolyzenei koncertet. Ennek ellenére innen eredhet az a legenda, hogy Pécs kultúraszeretőbb a többi vidéki nagyvárosnál, és például Toller alatt, 2001-ben költözött az Országos Színházi Találkozó is Pécsre.
A nagy változást 2006 júniusa hozta. Toller Budapestről tartott haza szolgálati kocsijával, amikor a 61-es úton egy szabálytalanul előző autó felborította őket. A sofőr nem sokkal a baleset után életét vesztette, Toller viszont még négy évig feküdt éber kómában, mígnem 2010 májusában elhunyt. Mivel a polgármester vaskézzel irányította a várost, és ez a vaskéz hirtelen eltűnt a helyi politikából, hatalmi vákuum keletkezett. A helyi MSZP különböző erőcsoportjai egymásnak estek, miután rájöttek, hogy közeledik a 2006. őszi önkormányzati választás. A helyzetet végül Szili Katalin oldotta meg azzal, hogy a két erős szocialista csoport emberei helyett az alapvetően támogatottság nélküli Tasnádi Péter lett a polgármesterjelölt, aki – az őszödi beszéd kiszivárgása után nem éppen az MSZP-nek kedvező hangulatban – alig háromszáz szavazattal, de meg tudta nyerni a versenyt. Ám Tasnádi megbetegedett, nem tudta kitölteni a ciklust, 2009 elején meghalt. Az időközi választás után a fideszes Páva Zsolt lett a polgármester. A szocialista párt addigra országosan rendkívüli módon meggyengült – kevéssel voltunk Gyurcsány Ferenc lemondása után, a pénzügyi válság miatt egymást követték a megszorító intézkedések –, így a városban a korábban népszerű házelnök, Szili Katalin is alig a voksok harmadát szerezte meg az MSZP polgármesterjelöltjeként.
Páva viszont sokkal kevésbé volt karizmatikus és erőskezű vezető, mint Toller, ráadásul az országos Fideszben közel sem volt akkora hatalma, mint Tollernek a szocialistáknál. Ennek ellenére Pécsen továbbra is megbecsült politikusnak számít, és talán még az ellenoldal sem gyűlöli annyira, ahogy 2019 megosztott Magyarországán gyűlölni szokás a politikai ellenfeleket.
Akkor mégis miért bukott meg?
Az egyik mögöttes ok természetesen a csőd. A kormány 2012-ben átvállalta az önkormányzatok adósságát, ami önmagában is megosztó döntés volt, hiszen azokat jutalmazta, akik eladósodtak, és végső soron azokat büntette, akik felelősen gazdálkodtak, vagyis nem költöttek hitelből beruházásokra. Orbán Viktor cserébe azt kérte, mostantól minden önkormányzat gazdálkodjon felelősen.
Amíg a pécsi városvezetés a 2009 és 2012 közötti helyzetre még mondhatta azt, hogy hozott anyagból dolgoztak, és az óriási, több mint 45 milliárdos adósságot (ennél többet csak a több mint tízszer akkora Budapest halmozott fel) alapvetően a szocialista városvezetés okozta, öt évvel az adósságátvállalás után már nem lehetett erről beszélni. A városban strukturális változtatások legfeljebb olyan irányba történtek, hogy azok még jobban megterheljék a városi vagyont, a tömegközlekedés finanszírozása például jóval drágább lett a korábbinál, és ezt a hiány rovására finanszírozza a város. A kormány 2017 végén végül 9,5 milliárd forintos segítséggel rángatta vissza Pécset a csőd széléről.
Páva Zsolt egyébként szinte véletlenül ismerte el egy nyilvános eseményen, hogy revizorok vannak a városházán. Később kiderült, hogy Pécs irányítását részben átvette az államkincstár, és a csőd miatt kizárólag hiány nélküli költségvetést tervezhetnek. Ezt persze trükkökkel meg lehet oldani. Mivel a város és a városi cégek ingatlanjain sok jelzálog van, visszatérő trükk volt, hogy az ingatlaneladásokból befolyó bevételeket masszívan felülbecsülték a költségvetésben, ami természetesen hiányként jelent meg később.
Sokak szerint a csőd volt az a pont, amikor a Fidesz vezetése elengedte Páva kezét, de voltak még olyan események, amelyek szerepet játszhattak ebben. Orbán Viktor a helyi pletykák szerint eleve puha politikusnak tartja Pávát, és ezen az imázsán nyilván nem segített az sem, amikor a városi Fidesz fiatalabb generációjához tartozó két alpolgármester, Decsi István és Őry László elment a Miniszterelnökségre, hogy saját tervet nyújtson be a helyzet kezelésére. Mivel az ehhez hasonló húzások szokatlanok a Fideszben, ezért hosszú előszobáztatás után végül lepattantak, de világos volt, hogy Páva nem ura teljesen a városnak.
Hasonló volt a szituáció a Zsolnay-gyár visszaszerzési kísérlete és a vízműháború után. Az utóbbit úgy sikerült megnyernie Pécsnek, hogy a francia tulajdonos négyévnyi küzdelem után jelentős profittal távozott a városból, Pécsnek pedig megmaradt az adósságokkal terhelt vízműcége. A Zsolnay-gyárat pedig hiába próbálta meg visszavenni az önkormányzat, a szír tulajdonos, Bachar Najari felvette a kesztyűt, és végül a bíróság lehetetlenítette el a porcelánmanufaktúráért folyó fideszes háborút.
Önmagában valószínűleg egyik botrány se diszkreditált volna egy polgármestert, de együtt, illetve a párton belüli viszonyokkal kiegészülve mindez már bőven elég lehetett arra, hogy Páva ne újrázhasson.
Kívülről nézve kényelmes elképzelésnek tűnik, hogy a kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázót a városba ejtőernyőztették, hogy aztán függetlennek tűnő jelöltként indíthassák el a választáson egy a Fidesszel annyira nem szimpatizáló városban. Vári azonban régebb óta van Pécsen, minthogy ejtőernyős legyen, utolsó két szezonját (2009-2011) már a városban játszotta le, majd mostanáig vezette a Pécsi Sport Nonprofit Zrt.-t, amely létesítményeket üzemeltet és sportrendezvényeket szervez. 2017-ben egyébként beválasztották a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségébe, tavaly szeptemberben pedig a vízilabda-szövetség elnöke lett.
Annak persze, hogy ő indulhat el, ahhoz is köze lehet, hogy Pécsen súlyos káderhiány van a Fideszen belül. Egyetlen olyan politikus sem tudott felnőni, aki átvehette volna az irányítást, így a pécsi Fidesz legbefolyásosabb embere még mindig Bánki Erik, a parlament gazdasági bizottságának elnöke. Bánki jó kapcsolatban van Vári Attilával, a Szabad Pécs nemrég írt arról, hogy Várinak Bánki testvérével közös cége van. Bánki ráadásul közismerten sportrajongó, de a Fideszen belül egyébként is komoly kultusza van a sportolóknak. És még jó minta is van Vári Attila előtt: Győr fideszes polgármestere már 2006 óta Borkai Zsolt korábbi olimpiai bajnok tornász, aki hosszú időn át párhuzamosan vezette a várost és a MOB-ot.
És mi áll ezzel szemben?
Pécsen majdnem teljes az ellenzéki összefogás. Az LMP az egyetlen, amely az ellenzéki pártok közül saját polgármesterjelöltet állít Kóbor József biofizikus személyében. Az LMP azt mondja, az önállóskodás oka, hogy a baloldal a régi városvezetést akarja visszahozni, amiben némi igazság van, de a listán így sem kapott helyet több régi politikai szereplő, mint az ország többi nagyvárosában, ahol az LMP is részt vesz az együttműködésben. Gyakorlatiasabb oknak látszik, hogy az egyre magabiztosabb Demokratikus Koalíció és Momentum elvetette az LMP-től a nekik szánt két képviselői helyet a listán, amit némileg indokol, hogy az EP-választáson a Kétfarkú Kutya Párt is több szavazatot kapott az LMP-nél. Így volt ez Pécsen is, pedig a helyi LMP országos szinten erősnek számít, ráadásul épp az EP-választáson megbukó társelnök, Keresztes László Lóránt vezeti.
A közös jelölt Péterffy Attila, a Pécsi Hőerőmű korábbi vezetője lett. Péterffyt a vele szimpatizálók alapvetően hűvös technokrataként írták le, akinek túl sok köze nincs a pécsi politikához, kiválasztásában szerepe lehet annak, hogy a káderhiány a városban az ellenzéket egy ideje még komolyabban sújtja, mint a Fideszt. Árulkodó, hogy már a parlamenti választáson is a független, de alapvetően jobboldali indíttatású Mellár Tamás mögé álltak be a baloldali pártok – ő pedig nyert is. Péterffy többek szerint nem kitalált jelölt, ő maga ambicionálta az indulást, és ehhez megnyert minden támogatót, a pletykák szerint a Baranyában továbbra is erősnek számító volt szocialista pártpénztárnokot, Puch Lászlót és a hozzá sok szálon kötődő, pécsi Tóth Bertalan MSZP-elnököt is.
Az, hogy mi lesz a választás eredménye, múlhat Péterffy személyén is. Ugyan az EP-választás eredménye nem reprezentatív, ha az önkormányzati választásról van szó, de a Szabad Pécs készített egy átfogó elemzést arról, melyik választókerületben milyen eredmények várhatók. Röviden összefoglalva: a város nyugati része, vagyis az Uránváros és Kertváros alkotta nagy panelnegyedek elvesztek a Fidesz számára.
A helyi Fidesz gyengeségét mutatja, hogy olyan városrészekről beszélünk, amelyekhez hasonlók az ország nagy részén inkább a kormányoldalra szavaznak. Kertváros és Uránváros hatalmas, és mintha az elmúlt évtizedekben minden gazdasági növekedésből kimaradtak volna. Vannak komplett háztömbök, amelyek harminc év alatt nem változtak semmit. Toller László ezeket a területeket sikeresen hódította meg, büszke is volt arra, hogy van lakása a városrészben, miközben a gazdagabb pécsiekhez hasonlóan a Mecsek oldalában lakott.
Pécs keleti része még Uránvárosnál és Kertvárosnál is szegényebb terület, az ide beépülő újabb családi házak a mostanra jórészt romák lakta régi bányászlakok árnyékában fekszenek. Ez a városrész stabilan a Fideszé.
Dönteni tehát alapvetően a belváros fog, ahol 2018-ban nyerni tudott Mellár Tamás. A pécsi belváros ezért lesz igazán érdekes versenypálya a Fidesznek, mert létezik a pécsi köztudatban egy kívülről elég szokatlannak tűnő hozzáállás: Pécsen fontos az, hogy valaki mindig is pécsi volt-e.
A belvárost alkotó értelmiség hajlamos tükékre és nem tükékre bontani az embereket. A tüke a szőlőtőke népies ejtése, olyan pécsit jelent, aki tősgyökeres, legalább három generáció óta a városban él, bár ezt a kritériumot azért lazábban veszik. Ellentéte hagyományosan a gyüttment lenne, de ez a szóhasználat kevésbé népszerű a túl népies hangzása miatt. És az a helyzet, hogy Péterffy Attila tükének számít, Vári Attila pedig nem. A pécsi belvárosban pedig lehet, többet számít, hogy az ellenzék egy mérnököt indít, aki még pécsi is, mint az, hogy a Fidesz jelöltje olimpiai bajnok sportoló.
Ha csak a Fidesz híresen jól szervezett kampányapparátusa (amelynek egyik első sikere, Kubatov Gábor vezérletével épp a 2009-es pécsi időközi választáson aratott fölényes győzelem volt, ott tesztelték a listázás módszerét) nem segít a győzelemben. De egyelőre úgy tűnik, a Fidesz több energiát öl, épp Kubatov irányításával Szeged megszerzésébe, mint amennyit Pécsre fordít.
Kiemelt kép: MTI
