A Trónok harcának bár vége, azt azért senki sem gondolja komolyan, hogy ennyivel, összesen nyolc évaddal letudtuk Westeros világát. Máris öt spinoff van az HBO-nál kilátásban, ami kifejezetten kockázatos vállalkozás egy ilyen sikeres produkciónál. És még csak nem is a kritikai sikerről – vagy annak hiányáról – beszélünk, hanem hogy már most megdöntött pár rekordot a Trónok harca. Amerikában nemcsak a sorozat legnézettebb epizódja lett a finálé, hanem a 13,6 millió nézővel a tévé előtt (akik nem streamingen nézték vissza) az HBO történetének legnépszerűbb része lett a hatodik, A vastrón. Az pedig egy más kérdés, hogy a rajongók mennyire elégedettek a végeredménnyel: a befejező évad sok ütést kapott, egyszerre puhult és dobta el olykor a logikát. Bár az utolsó résszel javított, maradhatott némi üresség bennünk a szokásos letargia mellett, amit egy szeretett produkciónk vége jelent. De az biztos, hogy az HBO láthatóan nyitva hagyta a kapukat. Nem lehet véletlen.
Havas Jon (Kit Harington) északi kalandjai megállnák önállóan is a helyüket, ahogy Arya (Maisie Williams) utazásai, Sansa (Sophie Turner) uralkodása, illetve Bran (Isaac Hempstead Wright) trónra kerülése szintén. Éppen ezért egyáltalán nem meglepő, hogy A tűz és jég dala szerzője, George R. R. Martin milyen nyíltan beszél az HBO terveiről, hogy nem egy, nem kettő, hanem öt folytatást/előzményt tervezgetnek. „Ha már a tévéről beszélünk, ne higgyetek el mindent, amit olvastok, az internetes források sokszor megbízhatatlanok. Öt különböző Trónok harca-utódot (nem szeretem a spinoff kifejezést) fejlesztenek az HBO-nál, és ebből három szépen halad előre. Az egyik, amit nem kéne Long Nightnak hívnom [ugyanez volt a nyolcadik évad egyik részének címe – a szerk.], ebben az évben kezd el forogni, és két másik a forgatókönyvírói szakaszban áll, és lassan körvonalazódik. Hogy miről fog szólni? Azt nem mondhatom meg. De ha javasolhatom, vegyétek kézbe a Tűz és vért, és alkossatok saját teóriákat” – írta George R. R. Martin a saját blogján. Ahogy az író is aláhúzta, egyelőre a Long Nightról érdemes szót ejtenünk. A könyvet az a Jane Goldman fejlesztette, akinek többek között a Kingsmant is köszönhetjük, Martin pedig szintén hozzátett a készülő prequelhez. És ezzel már nagyjából be is lőttünk, hogy a Naomi Watts főszereplésével tervezett sorozat a Trónok harca előtti időszakra, a hősök korára koncentrál több ezer évvel az ismert fordulatok előtt. Azt viszont muszáj kiemelnünk, hogy a Hollywood Reporternek Casey Bloys az HBO programigazgatója elmondta, hogy nem kívánják David Benioff és D.B. Weiss művét bolygatni, és elvileg nem fogunk a Trónok harca ismert karaktereivel további sequeleket kapni.
Ha minden jól megy, nem húznak le minden bőrt Westerosról, de azért az öt új sztori még hozhat fordulatokat, legyen az pozitív vagy negatív. Ugyanis a spinoffok ellepik Hollwoodot, és a következőkben éppen a szerencsés, illetve a fölösleges próbálkozásokra igyekszünk felhívni a figyelmet, hogy milyen táborhoz csatlakozhat a Trónok harca vagy akár a nemrég teaserrel bemutatkozó Picard a Star Trek családjából.
Better Call Saul
A 21. század egyik legelismertebb sorozata, a Breaking Bad cselekménye úgy ért véget 2013-ban, hogy azt már nem lett volna értelme bolygatni, hiszen Vince Gilligan minden szálat elvarrt, a főbb szereplők vagy mind meghaltak, vagy más okból nem lett volna már értelme követni a további sorsukat. Csakhogy Walter White-on kívül is szerepelt még a sorozatban jó pár olyan karakter, akiknek a Breaking Badben csak mellékszerep jutott, viszont millóknak nőttek a szívéhez annyira, hogy érdemes legyen még elővenni őket, és visszatérni az új-mexikói Albuquerque városába.
Folytatás helyett tehát előzménysorozatra esett Gilligan választása, melyben a népszerű zugügyvéd, Saul Goodman (Bob Odenkirk) kerül az események középpontjába, de az ő élettörténete szerencsére keresztezte a Breaking Bad néhány felejthetetlen alakjáét is. Így vele együtt visszatérhetett a képernyőkre egyebek között Mike Ehrmantraut (Jonathan Banks) és Gus Fring (Giancarlo Esposito) is, miközben megismerhettünk egy sereg új, de hasonlóan jól sikerült karaktert is. A Better Call Saul (mely a Netflixen látható) ugyan kicsit komolyabb és karakterközpontúbb, mint a Breaking Bad volt, de azt mutatja, hogy Gilligan helye változatlanul a szakma legnagyobbjai között van. A fő sorozat legtöbb erényét átemelve úgy tudott létrehozni egy másikat, hogy még évekig el tudnánk lenni ebben az univerzumban.
Joey
A Jóbarátok sikere bőven indokolta, hogy valahogy meglovagolják a hájpot. Arról hosszú vitákat lehetne folytatni, hogy ki volt a legnépszerűbb szereplő a Central Perkből, de az biztos, hogy Joey (Matt LeBlanc) karakterében volt némi kraft. Na, nem arról van szó, hogy olyan sokat fejlődött volna az egydimenziós pizzazabáló csajozógép, de köré még egészen egyszerű volt egy folytatást építeni, hiszen a bukott színész élete bőven tartogatott kiaknázatlan poénforrásokat. Illetve tartogathatott volna, de kiderült, hogy Matt LeBlanc Joey-ja egy nagy lufi, ami abban a pillanatban pukkadt ki, hogy a Jóbarátoknak vége szakadt.
Joey Tribbiani sitcomja onnan indult, ahol a Jóbarátok befejeződött. A színész Hollywoodban próbálkozott, hogy már tényleg semmi se akadályozhassa meg a nagy áttörésben. Az életét azonban a nyugati parton a testvére Gina (Drea de Matteo) nehezíti, úgyhogy csak egy végeláthatatlan szenvedés lett az eredmény. Joey-nak és nekünk is. Pedig talán Matt LeBlanc-nak volt a legnagyobb szüksége a támogatásra, a Jóbarátok többi szereplője úgy-ahogy megtalálta a helyét a filmvilágban. A Joey az NBC-n annyira nem hozott jó számokat, hogy a második évad végét már le se adták. Egy ideig más sávon adtak egy utolsó esélyt Amerikában, de végül a csatorna elrakta a süllyesztőbe Tribbianit. LeBlanc-ot sokáig kísérthette Joey átka, de aztán aztán az Episodes című sorozatban megtalálta a helyét, és egy Golden Globe-ot is nyert.
Az ifjú Sheldon (Young Sheldon)
Az Agymenők tizenkét év alatt megmutatta, hogy van helyük a sitcomok között, sőt, az egyik legsikeresebb példa az övék a beleröhögős vígjátéksorozatok terén. Bebizonyították, hogy Kaley Cuoco sem lehet a végletekig egy darab hús, csak egy jó nő a tévében, fejlődtek a karakterek. És ha már Cuocónál tartunk, Sheldonnal (Jim Parsons), illetve Leonarddal (Johnny Galecki) együtt elérték a legjobban fizetett sorozatszereplőknek járó díjakat az epizódonként egymillió dolláros gázsival. A geekek és zsenik univerzumában igazából mindenki elment a plafonig, már ami a karakterét illeti. Egyedül az a Asperger-szindrómás Sheldon agya tartogatott annyit, hogy érdemes legyen kifejteni a gyerekkorát, hogy egy autista gyerek hogyan boldogul a kortársai között (erről egyébként a Netflix is készített egy sorozatot Atypical). Ebből lett Az ifjú Sheldon, ami a fizikus családi hátterét boncolgatja.
Az Agymenők előzménysorozata nem elégszik meg a konzervnevetéssel, mélyebbre akar ásni a környezete életét módszeresen pokollá tevő, antiszociális zseni gyerekkorában. Ez akár bátor is lehetne, a baj csak az, hogy kudarcba fullad, így ott rekedünk a sekélyes dráma és a humortalan vígjáték között.
– írtuk a kritikánkban, ami azért nem túl jó jel a spinoffra nézve.
Nem sikerült a nyolcvanas évek iránt érzett vonzalmunkat kielégíteni, ahogy azt mondjuk a Stranger Things tette, és nem is lett olyan vicces a végeredmény. Azonban ez mind csak Az ifjú Sheldon egyik szelete, a sorozat ugyanis elképesztően népszerű Magyarországon is (az HBO GO-n meg lehet nézni.)
Ashes to Ashes (Porrá leszünk)
Az előző évtized egyik kiemelkedő brit sorozata, a Life on Mars (Élet a Marson) nálunk is látható volt, és sokan próbálták megfejteni, hogyan került vissza 2006-ból 1973 Manchesterébe Sam Tyler nyomozó, aki kénytelen volt félretenni a 21. század politikai korrektségét, és beállni a sörszagú, szexista és néha bizony rasszista kollégák közé. A két évadot megért sorozat népszerűsége arra ösztökélte a BBC-t, hogy 2008-ban kapjon egy folytatást a sztori, csakhogy már a nyolcvanas években és Londonban.
A sorozat ugyanúgy egy klasszikus David Bowie-szám címét kapta, de egy kicsit más oldaláról fogta meg az időutazós sztorit: ezúttal egy női nyomozó, Alex Drake (Keeley Hawes) kalandjait követhettük, és neki kellett megküzdenie a két sorozat legnépszerűbb alakja, Gene Hunt felügyelő (Philip Glenister) rettenetes modorával és kőkorszaki módszereivel. Az Ashes to Ashes már egyértelműen komolyabban vette a popkulturális utalásokat, fellépett benne például saját magát alakítva Steve Strange a Visage együttesből, míg az alkotók is többet foglalkoztak a nőjogokkal és egyáltalán a nők helyzetének változásaival. A sorozat három évadot ért meg, de évadról évadra esett a színvonal, és végül 2010-ben lezárult a történet, sőt, még a Life on Marsban nyitva hagyott kérdésekre is választ kaptak a nézők. Az egyik vezető író, Matthew Graham később azzal viccelődött, hogy terveznek egy, a hatvanas években játszódó előzménysorozatot is The Laughing Gnome címmel (ez egy korai Bowie-dal címe), de nyilvánvaló, hogy itt már nem lesz több spinoff.
Beverly Hills 90210 és a többiek
A gazdag kaliforniaiak sorozatánál nem egyszerű spinoffokról beszélhetünk, hanem egy komplett és tudatos franchise-ról, ami a fiatalokat hivatott behúzni a tévé elé. Amellett sem mehetünk el, hogy az eredeti és első 90210-hez Darren Star neve fűződik, akinek a Szex és New Yorkot is köszönhetjük. A sorozatot Aaron Spelling mentorálta, és tényleg laborban összerakott sikert dobtak a piacra szép fiúkkal és lányokkal, gazdagsággal, szegénységgel, ármánnyal és szerelemmel. Itt tűnt fel Shannen Doherty (Bűbájos boszorkák) vagy éppen a nemrég meghalt Luke Perry is, hogy a Beverly Hills-i gimiben rontsák a levegőt.
Azt viszont már kevesebben tudhatják, hogy a Beverly Hills 90210 igazi spinoffkirály, és a Melrose Place, valamint a 2008-ban újjáéledt 90210 is az ő utódja, a Models Inc. című sorozat pláne. Utóbbi már a Beverly Hills 90210 spinoffjának, vagyis a Melrose Place-nek a spinoffja, ha még lehet követni. Pár szereplő (például Jennie Garth és Tori Spelling) a franchise több produkciójában is feltűnt, és ha nem is a sorozatipar legkiemelkedőbb darabjairól van szó, azért az ritka, hogy ennyire el tudott válni mondjuk egy spinoff, a Melrose Place a gazdájától. És azt se felejtsük el, hogy a Beverly Hills 90210 2019-ben egy újabb ráncfelvarrást kap a régi motorosokkal.
Xena: A harcos hercegnő
A délután megmentői közé tartozott a Herkules Kevin Sorbóval, ahogyan a görög mitológia isteneivel hadakozott. A kilencvenes évek közepén futó sorozat Magyarországon is nagyon ment, és olyan csodákat hagyott ránk, mint a Xena vagy Az ifjú Herkules kalandjai. Előbbinél tervbe se volt, hogy Lucy Lawless és az ő legendás körfűrésze pár résznél több figyelemhez jusson, de a nézők annyira megszerették az amazont, hogy még Herkulest is túlélte, egészen 2001-ig futott az önálló show-ja.
A Herkulesből viszont Xena messze nem volt elég, a fiatalkori kalandok is megérdemeltek egy évadot összesen ötven résszel. Ryan Gosling pedig úgy látszik, hogy kiváló a legendák ifjú éveinek megformálására, hiszen Indiaina Jones mellett a fiatal Herkulest is eljátszotta még 18 évesen, 1998-ban. Ezeket a spinoffokat persze nem lehet egy lapon emlegetni a Trónok harcával, itt a mennyiség elnyomta a minőség hangját, de mégis rengeteg nézőben maradt meg a harcos Xena vagy éppen Herkules a dagadó izmaikkal, és gyerekbarát akciójeleneteikkel.
Egy úr az űrből (Mork & Mindy)
A végefelé szintén egy olyan példa bukkan fel, amikor a spinoff lepipálta a teremtőjét, legalábbis nálunk eleve csak az Egy úr az űrből futott be Robin Williamsszel, és több évadot is élt meg a Happy Daysnél a hetvenes évek végén. Williamst ekkor még nem igazán ismerték Hollywoodban, de egyből világos volt, hogy tökéletes az Ork bolygóról érkezett Mork szerepére, akit megfigyelni küldtek a Földre. A szereplőválogatás után úgy nyilatkoztak róla a készítők, hogy ő volt a meghallgatáson az egyetlen űrlény. Amikor megkérték, hogy foglaljon helyet, Williams fordítva ült a székre.
A spinoff sikerét az improvizáció is segíthette, amiről csak pletykák keringenek, mindenesetre el tudjuk képzelni, hogy az akkor a húszas éveiben járó Robin Williams szövegkönyvéből tényleg kihagytak részeket, ahova csak annyit írt a stáb, hogy
Robin majd csinálja, amit szokott.
Itt derült ki először, hogy Robin Williamsből jön a humor, és ha valamihez nagyon ért, az a nevettetés.
Fear the Walking Dead
A Walking Dead hamar leigázta a tévét 2010-től, és nem csak azért, mert az Igazából szerelem után ismét felfedezhettük magunknak Andrew Lincolnt. A posztapokaliptikus Amerikát hosszú évadokon keresztül nagyjából izgalmasan leköveti, és a zombis keret arra is képes volt, hogy elbírjon még egy sorozatot. 2015-ben az AMC elindította a Fear the Walking Deadet, ami tulajdonképpen prequel, az apokalipszis kitörésének pillanatában kezdődik, de a szálak összeérnek, és találkoznak a Walking Deaddel.
Persze a zombik elengedhetetlen kellékei a sorozatnak, de ennyivel nem lehet elintézni, a Fear the Walking Dead például az anyaprodukcióra is rácáfolva mutatja meg z környezet gazdasági és politikai oldalát. A másik fontos erénye, hogy könnyebben bánik el a fontos szereplőkkel is, mint az óvatosabbá lett Walking Dead. A sorozatnak elérte, amit csak egy spinoff kívánhat: megáll a saját lábán, nincs szüksége mankóra.
