Csalódtak az egyesült Németországban, és elveszítették jövőbe vetett hitüket a harmincas éveik elején álló keletnémetek, derült ki a Rosa Luxemburg Alapítvány által, 1200-as mintán végzett kutatásból. Az akkoriban 14 éves alanyokat először 1987-ben kérdezték meg, a volt NDK drezdai övezetében. A kutatás eredeti célja az volt, hogy nyomon kövessék a fiatalok életpályájának alakulását. Abban az időben természetesen senki sem tudhatta, hogy erre a korosztályra drámai társadalmi változások várnak a felnőtté válás amúgy sem zökkenőmentes időszakában.
A hosszú távú kutatást a szakemberek egyedülállónak tartják, hiszen a szocialista rendszer bukásának és az ország egyesülésének idején követte a fiatalok életének alakulását. A hajdani 14 esztendősök ma már harmincasok.
Van, aki még a falat is visszaállíttatná
1987-ben a fiataloknak még 97 a százaléka rendkívül derűlátóan nyilatkozott a jövővel kapcsolatos reményeiről: 77 százalékuk esetében ez a bizakodás szinte határtalan volt.
Ma ez a magatartás ugyanannak a mintának csupán 2 százalékára jellemző. Bár a megkérdezettek nagy többsége – 80 százalék – jótékony hatásúként könyveli el a rendszerváltozást, sokuknak fenntartásaik vannak az azt követő fejleményekkel szemben. Igaz, hogy a megkérdezetteknek „mindössze” 4 százaléka szeretné visszaállítani a berlini falat, ugyanakkor 81 százalék ma is “keletnémet állampolgárként” határozza meg magát.
Az egyesülés utáni Németországgal csupán 20 százalék elégedett, s több mint 80 százalék nyilatkozott úgy, hogy „a kommunista Kelet-Németországnak megvoltak a maga jó oldalai is”.
Óvodai nosztalgia?
Az általános viszonyulás nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a minta 64 százaléka az újraegyesítés óta eltelt időszakban vált munkanélkülivé, és 32 százalék az utóbbi években veszítette el állást. Csupán 8 százalék érzi biztosnak a munkahelyét, 22 százalék úgy nyilatkozott, hogy állását, egzisztenciáját bizonytalannak érzi.
Szakemberek a váratlan eredményeket a gondtalan gyermekkorhoz fűződő pozitív nosztalgikus emlékekkel magyarázzák: a mai harmincasok emlékezetében úgy maradt meg a hajdani Kelet-Németország, mint az a hely, ahol játszottak, óvodába, iskolába jártak, rajzfilmeket néztek, s nem szembesültek egzisztenciális gondokkal.
