Egy marseille-i hajógyárban leépítések vannak, a munkások kisorsolják, kinek kell mennie. Michel a saját nevét is kihúzza a kalapból, így ő is munkanélküli lesz, jóllehet már csak pár éve van hátra a nyugdíjig. Pár nappal később feleségével együtt felköszönti őt a közösség, és egy láda pénzt, meg két repülőjegyet adnak nekik ajándékba, hogy végre láthassák a Kilimandzsáró havát. Ám pár napra rá az épp vendégeket fogadó házaspárt kiraboljak két ismeretlen. Nagyon úgy tűnik, munkástársaik rabolták ki őket. Ráadásul a helyzet csak bonyolódik akkor, amikor elfogják a tetteseket.
Franciaországban nagy hagyományai vannak a baloldalnak, a munkásosztály már régóta tudatos és szervezett (Illyés Gyula írja a fiatalkori, párizsi évei történéseit elbeszélő Hunok Párizsban című könyvében, hogy a munkások sok óra kemény fizikai munka után kávéházak, közösségi terek százaiba vonultak vitatkozni ideológiai kérdésekről, avagy tanulni, olvasókörökbe, képezni magukat) erősek a szakszervezetek. Az elnökválasztáson is mindig van szélsőbaloldali jelölt, a kommunista hagyomány is erős. Egy átlagos franciának egy magyarhoz képest kiemelkedő az önérzete és (ezzel párhuzamosan) a mások iránti tisztelete. Hagyomány és önérzet – ez a két konzervatív érték jellemzi a kommunistákat is.
Ez a film ennek a baloldali gondolkodásnak a terméke. Nem mondhatni forradalminak, de marxista: szereplőit elsősorban nem lélektani, hanem ideológiai jellegzetességeik, határozzák meg. Nekünk, magyaroknak ez hiteltelen, nem működik, mert kénytelenek voltunk számos sematikus, szocreál filmet végignézni (már aki). A Dalolva szép az élet agysorvasztó története a polgári reakcióval, a tehetséges proletáriátussal hasonlóan bornírt, mint amikor ebben a filmben a főhős feleségét akarja kizsákmányolni a jómódú polgárnő (akinek az előbbi takarítja a lakását), amikor kisül, hogy a gonosztevők is a kapitalista társadalom miatt lesznek azzá, amik. Ettől persze a filmben felvetett problémák egy része igaz – tudjuk, hogy válik a munka világa egyfelől egyre könyörtelenebbé, egyre kiszámíthatatlanabbá, a tőke hogy válik egyre elvontabbá (a hatása viszont egyre húsbavágóbbá), és hogy koncentrálódik egyre kevesebb ember kezébe.
De Robert Guédiguian filmje ettől még csak szándékaiban tisztletre méltó, a végeredmény szinte nézhetetlen.
Kinek ajánljuk: a szocreál szerelmeseinek, s azoknak, akik szerint nem paródiába hajló, hogy az egyik munkásvezér hitelkártyájának PIN-kódja 1936, a spanyol baloldal győzelmének éve.
Kinek nem: a kapitalizmus bírálóinak – ez még nekik is gyenge.
Les neiges du Kilimandjaro – színes, feliratos, francia filmdráma, 90 perc, 2011, rendező: Robert Guédiguian, forgatókönyvíró: Robert Guédiguian, Jean-Louis Milesi, operatőr: Pierre Milon, vágó: Bernard Sasia, szereplő: Jean-Pierre Darroussin (Michel), Ariane Ascaride (Marie-Claire), Gérard Meylan (Raoul), Marilyne Canto (Denise), Grégoire Leprince-Ringuet, Anais Demoustier (Christophe), Adrien Jolivet (Flo)
Hazai bemutató: 2012. június 14.
Forgalmazza a Cirko Film
