Tisztelt Dr. Kovács László önkormányzati képviselő Úr!
Van az úgy, hogy az ember jót akar, s a dolgok mégis balul sülnek el. Mindannyian ismerjük ezt az érzést. Tanulmányozva a Herman Ottó síremléke körül végzett munkálatok eredményét, igyekezetét csodálva s nem megfeledkezve annak magasztos természetéről, engedje meg, hogy segítsem önt pár apró észrevétellel, hátha legközelebb a segítségére lehetnek.
– Amikor síremléket állítunk, győződjünk meg arról, hogy a halottnak van-e sírja. Amennyiben úgy ítéljük meg, hogy a halott rendelkezik sírhellyel, vizsgáljuk meg, mit tehetünk ennek a sírhelynek a rendbetétele érdekében. Ne gondolkodjunk új sírhelyben, az ember csak egyszer hal meg, és halála után nem igényel új sírhelyet.
– Ha valamilyen különleges oknál fogva mégis úgy döntenénk, hogy a halottnak új sírhelyet készítünk, a régi sírkőhöz ne nyúljunk, ne mozdítsuk, ne takarjuk el. Ez a halottnál skizofréniához vezethet, amely alkalmas lehet arra, hogy megzavarja más halottak nyugalmát.
– Figyeljük oda arra, hogy a síremlék készítése során alkalmazott munkaerő a maga szakterületén fejtse ki szaktudását.
– Így aztán: a sírhelyet ne egy középiskolai magyartanárnővel ásassuk ki.
– A feliratot ne a sírkövessel írassuk.
– Végül pedig, akármennyire fáradtak vagyunk is, nevünket ne a síremlékre, hanem a temetkezési vállalkozóval kötött szerződésre írjuk.
Fotó: Facebook / Védegylet
