A pártelnök hivatja irodájába egyik munkatársát.
– Szervusz, Ibolya, köszönöm, hogy befáradtál, foglalj helyet. Olvastad a mai Népszavában a felmérést?
– Melyiket, Gábor?
– Amelyik arról szól, hogy az embereknek elegük van a politikából.
– Nem, azt nem olvastam. De ezt sajnos én is tapasztalom az utcán.
– Igen. Az utcán. Éppen erről akarok beszélni veled. Tudod a felmérésben az is szerepel, hogy az emberek tiszta hangra vágynak, tisztességes politikusokat akarnak.
– Valóban?
– Sajnos igen. Bizonyára tudod, hogy mi mocskos, korrupt állatok vagyunk.
– Persze, tudom.
– Te tisztességes vagy, ugye?
– Igen, az vagyok.
– Akkor tulajdonképpen mit keresel itt?
– Magam sem tudom.
– Szeretnél lopni?
– Nem szeretnék.
– Hogyhogy? Ezt sose értettem, ez hogy van nálatok?
– Van egy lakásom, egy autóm, két gyerekem, úgy elvagyunk valahogy.
– Remek. Arra gondoltunk, hogy te leszel a pártelnök.
– Én?
Forrás: youtube
– Úgy bizony. Persze nem kell megijedni, majd mi irányítunk mindent a háttérből, te csak csinálod ezt a tisztességes vonalat, mi meg addig lopunk.
– Hát…
– Mi a baj?
– Ez nem lenne tisztességes a részemről.
– Már miért ne lenne az?
– Hát, hogy hagyom, hogy ti loptok.
– De hát most is hagyod.
– Igen, ez igaz, de mit tudnék csinálni?
– Hát mondjuk feljelentesz minket. Ha például felvetted volna ezt a beszélgetést, milliókért tudtad volna eladni, és a népszerűséged is növekedett volna. Megújíthattad volna a baloldalt.
– Megújítani. Ne hozzál zavarba ilyen nagy szavakkal.
– Ne haragudj.
– Különben sem tennék ilyet, mert ez sem lenne tisztességes.
– Micsoda?
– Hát, hogy sunyi módon felveszek egy magánbeszélgetést.
– Az miért ne lenne tisztességes?
– Ez bonyolult, ezt ti nem érthetitek.
– Hát nektek se lehet könnyű.
– Nem bizony.
– Viszont így nem jutunk előre. Figyelj, Ibolya, nekem egy szavamba kerül, és rád verek bármilyen balhét, kicsinállak, szétszedlek, megalázlak, sittre juttatlak, és akkor cseszheted ezt az egészet. Szóval az van, hogy elvállalod és csinálod, rendben van?
– Ha te nem félsz, hogy beléd vágok egy konyhakést!
– Én? Egyáltalán nem.
– Akkor kezet rá!
