Vulkánkitörésre gondolva magasba törő, szabályos kúp alakú hegyet látunk magunk előtt, amelyből ilyen-olyan rendszerességgel folyik, fröcsög a láva, nagyokat robban, dübörögve ömlik belőle a vulkáni hamu, repülnek ki a sziklányi kődarabok. Európában a leghíresebb ilyen tűzhányó az Etna.
Csakhogy ez közel sem a vulkáni tevékenység egyetlen formája, ismerkedjünk meg az úgynevezett vulkáni mezőkkel. Az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport legfrissebb tanulmányában ezek működését rekonstruálta. Abból a teljesen logikus megfontolásból, hogy háborúra békeidőben kell készülni, azaz nem feltétlenül csak aktív vulkáni működés közben lehet fontos információkat kapni a tűzhányók működéséről.
A vulkáni kitörések lefolyásáról, az azt előidéző mélybeli eseményekről a már inaktív vulkánokon nélkülözhetetlen ismereteket nyerhetünk. A kőzetekből kiolvasható, mi zajlott a magmatározóban, milyen gyorsan jött fel a magma, ebből pedig megtudhatjuk melyek azok a jelek, amelyek felnyomulásra, közelgő vulkánkitörésre utalnak. Azaz amikor rögtön cselekedni kell.
A kutatásnak rendkívüli aktualitást ad, hogy a közelmúltban Németország nyugati területén érzékelt földrengéseket a Laacher See térsége alatt a szakemberek magma mozgásához kötötték. Nem lehet egyértelműen megmondani, hogy mihez vezet ez a folyamat:
Aggodalomra azonban nincs ok, egyelőre semmi nem utal arra, hogy ez utóbbi bekövetkezzen, ám valószínűsége nem is nulla.
Metropolisz a vulkán tetején
Ha történik is valami, az nem holnap lesz, de mindenképpen szükséges a helyszínre telepített nagy érzékenységű műszerekkel figyelni a folyamatot, nekünk pedig megismerkedni a háttérrel.
A vulkáni mezőt képzeljük el úgy, mint egy réten a sok vakondtúrást:
A magma nem ugyanazon a kürtőcsatornán áramlik fel mindig, mint mondjuk az Etna esetében, hanem időközönként különböző helyeken és ezzel több tucatnyi – Mexikó egy térségében több ezer – kis vulkánt hoz létre. Amelyik vulkán egyszer már működésbe lépett, többé már nem fog, helyette – valamennyi szünet után – egy újabb kis tűzhányó bukkan elő a földből valahol máshol
– mondja a 24.hu-nak Dr. Harangi Szabolcs vulkanológus, az ELTE TTK egyetemi tanára, a Kőzettan-Geokémiai Tanszék, valamint az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport vezetője.
A vulkáni mezők közös jellemzője, hogy a kitörések között évszázadok, sőt akár több tíz- vagy több százezer év is eltelhet, de ezeken a területeken bármikor bekövetkezhet egy újabb vulkáni esemény. Kis térfogatú, rendszertelen, időszakos kitörésekre kell gondolni, ám ezek adott esetben emberi településeket is fenyegethetnek:
Magma van a földkéregben Németország alatt
Hasonló a helyzet Németországban is, az Eifel-hegység környezetében húzódó vulkáni mezőhöz köthető Európa történetének eddig ismert egyik legnagyobb és legkomolyabb következményekkel járó vulkáni tevékenysége 12 800 évvel ezelőtt. A területre 2013-ban telepített érzékeny szeizmográfok most megmutatták, a mélyben még mindig aktív a magmamozgás a a keleti Eifel területén található Laacher See térsége alatt.
Ez nem jelenti azt, hogy jövő héten vulkánkitörés rázza meg Európa közepét, a folyamat megakadhat odalent, de természetesen elvezethet odáig is, hogy majd valamikor tényleg a felszínre tör. Ezért fontos az apró jelek detektálása és helyes értelmezése, mert ha küszöbön a baj, néhány napunk lesz cselekedni
– emeli ki a professzor.
A másik, nagy európai ismert vulkáni mező Franciaország középső területén húzódik, ami négy évezrede volt utoljára aktív. Tehát még itt sem lehetünk biztosak abban, hogy nem lesz újabb vulkánkitörés. Megdöbbentőnek tűnik mindez, mint ahogy az is, hogy világszerte összesen 700 millió ember éli életét vulkánok által potenciálisan veszélyeztetve.
Magyar kutatás is segíti az előrejelzést
Jól látszik, mennyire fontos a pontos előrejelzés, itt jön a képbe a magyar kutatás. Egykoron a Pannon-medence területén is több vulkáni mező alakult ki, 8 millió éve kezdődött és 2,5 millió évig tartott például az a vulkanizmus, ami a Balaton-felvidék bazaltkúpjainak kialakulását eredményezte. Ez már egy nyugvó terület, félnivalónk itt nincs. A tudósok számára a bazalt kőzetek azonban igazi kincsesbányát jelentenek a földkéreg mélyebb részén zajló magmás folyamatok megismerésében.
Az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport Jankovics Mária Éva vezetésével most a Balaton-felvidéki Fekete-hegy történetét rekonstruálta. Anélkül, hogy elvesznénk a laikus számára bonyolult részletekben: a bazaltban lévő kristályok vizsgálatával modellezték a vulkáni mezők alatt végbemenő magmafejlődés folyamatait. Mi történik a mélyben?
Ismétlődő magmabenyomulások, keveredések, a földkéreg és földköpeny határán növekvő magmatározó kialakulása és gyarapodása, majd kisebb magmacsomagok nyomulnak sekélyebb mélységbe, végül lesz olyan, ami a felszínt is eléri. Ezek a folyamatok a vulkáni kőzetekben lévő kristályok gondos elemzésével feltárhatók és a legfontosabb:
Napok alatt a felszínre törhet
Harangi Szabolcs szerint a tudományos eredmények felhasználhatók a vulkáni kitörés előrejelzésében, hiszen a friss magma érkezését földrengések, földrengésrajok kipattanása mutatja. Nagyon fontos tehát azon területek folyamatos megfigyelése ahol ilyen magmamozgás történhet.
Mindehhez olyan eszközök szükségesek, mint például a nagy érzékenységű szeizmográfok, amelyek még a legkisebb erősségű, nagy mélységben zajló földrengéseket is képesek érzékelni, továbbá a feltörő gázok összetételének monitorozása. Ezek segítségével talán időben észlelni lehet, ha egy magmatömeg végül elindul a felszín felé.
Ekkor azonban – szintén a kutatócsoport egy korábbi tudományos eredménye alapján – már csak néhány nap marad az előkészületekre, mert a magma akár ilyen gyorsan a felszínre érhet.
Kiemelt kép: J.P./HorizonFeatures/Leemage/ AFP
