Pierre Culliford (művésznevén Peyo) 1947-ben a Spirou magazin megbízásából kezdett el dolgozni a „Johan & Pirlouit” (magyarul Janó és Bibice) című folytatásos képregényen. A középkori Európában játszódó sztori középpontjában a bátor királyi apród, Janó és törpe segédje, Bibice kalandjai álltak – az alacsony növésű hőst később, mint Vilit ismerhettük meg a Hupikék Törpikékben.
A pontosan két és fél alma magasságú, rikító kék figurák először 1958. október 23-én jelentek meg a sorozatban. Janó és Bibice küldetése éppen az volt, hogy a varázsló Furfangusz segítségével megszerezzenek egy mágikus furulyát – a kaland közben találkoztak össze a zavarba ejtően hasonló kinézetű törpökkel, akiket egy fehér szakállas, piros sapkás „főtörp” vezetett. A figurák rövid időn belül elképesztő népszerűségre tettek szert, Peyo pedig innentől kezdve rendszeresen belerajzolta őket a két középkori hős kalandjaiba.
Az első kizárólagos Hupikék Törpikék-mese a következő évben, 1959-ben jelent meg, és a képregénnyel egy időben beindult a törpök köré épített marketinggépezet is. Culliford eredetileg 99 törpkaraktert alkotott meg, tíz figura csak később csatlakozott Aprajafalvához. Ilyen utólag kreált karakter volt például Törpilla (akit Hókuszpók teremtett, majd Törpapa varázsolt jóságossá), Törprobot (akit Ügyi csinált), Törpönkívüli (aki egyszerűen törppé változtatta magát), Törpszakáll és Nagyitörp (akik még évtizedekkel korábban elvándoroltak Aprajafalváról), Törpiri (akit a törpifjoncok teremtettek Hókuszpók varázsformulájának a segítségével), vagy Don Törpilló, aki eredetileg mesefigura volt a mesében, csak Törpapa egyik elixírje ráfolyt a kalandjait részletező könyvre, és ettől életre kelt. Ma minden csavart és történetszálat figyelembe véve összesen 109 törp éldegél Aprajafalván.
A törpöket nemzetközileg is ismertté tévő Hanna-Barbera rajzfilmsorozat 1980-ban került először képernyőre, ettől függetlenül a mai napig folyik a „hagyományos” törpképregény gyártás is. A szerző, Peyo 1992-es haláláig 16, utána pedig még 7 kötet jelent meg, az utolsó 2005-ben.
A ’80-as években felnövő generáció tagjainak gyermekkora elválaszthatatlanul összekapcsolódott az ugribugri kék törpök kalandjaival – de most komolyan, akad olyan huszonéves ma Magyarországon, aki nem hallott még Captain Törp és a gyömbérszörp kapcsolatáról?
A törpikék elképesztő sikerére a mai napig lehet építeni – attól függetlenül, hogy az utópista, munkára és hasonszőrűségre alapozott törptársadalmat a mese kritikusai többször nevezték szocialistának, vagy éppen rasszistának. Az UNICEF 2005-ben a lebombázott Aprajafalva képével igyekezett felhívni a nagyközönség figyelmét a volt belga gyarmatokon élő gyerekkatonák helyzetére, a sztori megalkotásának ötvenedik évfordulója alkalmából pedig a belga kormány öteurós emlékérmét bocsátott ki.
