Hetty Green Henrietta Howland Robinson néven született egy massachusettsi kvéker család egyetlen gyermekeként. Robinsonéknál a pénz szent dolog volt – vagyonukat porcelánkereskedelemmel és bálnavadász hajók fenntartásával alapozták meg, a kis Hetty pedig már ötéves korától kezdve azzal szórakoztatta a család idősebb tagjait, hogy pénzügyi híreket olvasott fel nekik a napilapokból (hosszasan részletezve az egyes részvények árfolyammozgásait és a jövedelmezőbb befektetési lehetőségeket). Fáradozásait alkalmanként egy-egy pennyvel jutalmazták, Hetty pedig már nyolcévesen számlát nyitott magának a helyi bankban, hogy keresetét biztonságban (és mozgásban) tudja.
A 7,5 milliós családi vagyon apja halála után, 1864-ben hullott az ölébe – Hetty azonban nem tudta túltenni magát a tényen, hogy nem minden rokona viszonyult „megfelelő módon” a családi örökséghez. Sylvia nagynénje például több mint kétmillió dollárt adományozott jótékony célokra a saját részéből, Hetty pedig annyira kiborult ezen, hogy a bíróságon támadta meg apja végrendeletét. A „Robinson versus Mandell”-per később úgy vonult be az amerikai jogtörténelembe, mint az egyik első eljárás, ahol az igazságügyi matematika használatával döntöttek – mégpedig Hetty ellen, mivel a nő okirat hamisítással (azaz egy második végrendelettel) próbálta elérni, hogy őt tegyék meg apja vagyonának egyetlen örökösévé.
Hetty a pereskedés közepén, 1867 júliusában ment hozzá a (természetesen) bankárként tevékenykedő Edward Henry Greenhez – persze csak az után, hogy a nász előtt házassági szerződést köttetett leendő urával. Az ítélet elől a pár Londonba szökött, gyermekeik (Ned és Sylvia) már Angliában születtek. A család csak évekkel később tért vissza az államokba, mégpedig a férj vermonti szülővárosába, Bellows Fallsba. A Green-család otthona már Hetty életében kisebb helyi látványosságnak számított, a nő ugyanis annyira szűkmarkúan bánt az elképesztő vagyonnal, hogy minden házkörüli karbantartó munkát visszautasított, mondván, túl drága lenne, a „csicsára” pedig nem költünk. Hetty halála után Ned és Sylvia a városnak adományozták a házat, ami addigra jóformán életveszélyesnek számított.
Az asszony befektetési stratégiája pofonegyszerű volt: vásárolj olcsón, adj el drágán, és mindig hajts be az adósságot. Vasakaratának és zsugoriságának hála Hetty többször duplázta meg kezdeti apai örökségét a Wall Streeten – ha azonban elmentek mellette az utcán, senki sem mondta volna meg róla, hogy korának egyik leggazdagabb embere volt. Mindig ugyanazt a hosszú fekete ruhát hordta, és ha a szoknya alja már tarthatatlanul mocskos volt, a nő ráparancsolt a mosodásra, hogy csak a koszos részeket tisztítsa ki. Hetty azonban nem csak a ruháitól, saját magától is sajnálta a szappant – a kopott, koszos, fekete ruha, valamint a körülötte terjengő szag miatt kapta a „Wall Street boszorkánya” gúnynevet.
Hetty zsugoriságáról már életében legendák keringtek, a legellentmondásosabb éppen elsőszülött fiához, Nedhez kapcsolódott. A fiú eltörte a lábát, anyja azonban sajnált orvost hívni hozzá, ezért rozoga kordéján beszállította Nedet a város szegényeknek létrehozott ingyen klinikájára. Az orvosok azonban felismerték, hogy kivel van dolguk, Hetty pedig annyira megsértődött ezen, hogy fogta magát (valamint kíntól vergődő fiát) és elviharzott a kórházból, hogy otthonában, házi praktikákkal kúrálja ki a gyereket. Ned lába sosem jött rendbe, két évvel az eset után pedig amputálni kellett.
Hetty 81 éves korában halt meg New Yorkban. Utolsó éveit tolószékben töltötte – többször kapott agyvérzést, ráadásul több mint tíz éven keresztül szenvedett sérvben, a potom 160 dollárba kerülő operációt azonban túlságosan költségesnek találta. Halálakor a vagyonát 200 millió dollár körülire becsülték, ez mai értékén majd’ 4 milliárd dollárt jelent, azaz Hetty kétségkívül a világ leggazdagabb asszonya volt – a Guinness Rekordok Könyve szerint pedig a „világ legzsugoribb embere”. Gyermekei már valamivel könnyebben kezelték a családi vagyont, időről-időre még jótékonykodni is hajlandóak voltak.
