Vasárnap először játszották a magyar himnuszt a londoni olimpián. Szilágyi Áron, a Vasas kardvívója pazar produkcióval szerezte meg a magyar csapat első aranyérmét. Hogy hány ember munkája áll egy aranyérem mögött? Hol több, hol kevesebb. Egy biztos, Szilágyi mellett egy komplett team szorgoskodott azért, hogy a 22 éves fiatalember élete legjobb vívását produkálva a csúcsra érjen. Kárpáti Róbert például pszichiáterként segítette olimpiai bajnokunk felkészülését.
– A pszichiáter a helyszínen, verseny közben is tud segíteni, vagy csak azt megelőzően?
– A verseny alatt erre nincs lehetőség. A pást mellé kizárólag az edzője mehet le, ott az a stáb, amelyik Áron munkáját segítette, maximum szorítani tud érte. A mi munkánk a felkészülési időszakra koncentrálódik.
– Mégis mit tapasztalt a lelátóról?
– Az első asszó után, ahol 15-1-re verte ellenfelét, egyszerűen önkívületi állapotban jött le a pástról, a másodikban a pekingi olimpiai bajnokot verte meggyőző fölénnyel. Azt tudtuk, hogy Áron tud vívni, nem is akárhogy, de tegnap tényleg nagyon egyben volt. A versenyt megelőzően bevontuk Faludi Viktória pszichológusnőt. Ő nem annyira a sport részével foglalkozott, hanem Áron személyiségével. A páston mutatott magatartásával, az ellenfelek személyiségének elemzésével foglalkoztam én.
– Milyen módszereket alkalmaztak?
– A legszélsőségesebbeket. Én például vívtam is Áronnal – ugyan párbajtőröztem, de az eredményről semmiképp ne kérdezzen… Azért tettem mindezt, mert kíváncsi voltam, mit érezhet az Áronnal szemben álló ellenfél, hiszen a lehetséges riválisokból is maximálisan felkészültünk. Max Hartungból például különösen, még a mozgását és a lélektanát is elemeztük. A döntőben pedig külön nehézséget okozott, hogy Áron nehezen viseli az olaszok teátrális jeleneteit.
– Volt olyan versenyző, akitől kimondottan tartott Áron?
– Talán a német Limbachtól…
– Vele viszont – ezek szerint – szerencsére nem találkozott…
– Őt egyszerűen „megvuduztuk.” Kiesett.
És hogyan vélekedik a közös munkáról Szilágyi Áron?
„Az elmúlt másfél évben nagyon sokat dolgoztunk azon Kárpáti Róbert és Faludi Viktória sportlélektanászokkal, hogy ezen a napon nyugodtan álljak fel a pástra, biztos legyek magamban, ne borítson ki az ellenfelem, a zsűri, vagy az, ha találatokat kapok. Ez a mentális felkészülés nagy mértékben befolyásolta az asszók kimenetelét” – árulta el az MTI kérdésére az újdonsül olimpiai bajnok.
| Kárpáti Róbert Facebook-bejegyzése: |
| „Ma nem tudok vicceset írni, mert ahányszor eszembe jut az elmúlt másfél év sportlélektanász munkája, kicsit összeszorul a torkom. Másfél éve kb. bemutattak nekem egy kardvívó fiút, aki az akkori magyar kardválogatottnak a tagja volt – már csapatvilágbajnok 17 évesen és egyéb sok verseny győztese –, valamint az edzőjét, akivel már 10 éve is dolgoztunk együtt. Mellettem még egyéb résztvevői is lettek az akkor alakult „teamnek”, úgy mint erőnléti edző, masszőr, pszichológus és ha jól emlékszem, még egy cselgáncsedző is csapat mellé szegődött, hogy néha kicsit más mozgást is végezzenek válogatottjaink. És elkezdtünk dolgozni… Sokat, szisztematikusan, néha talán kívülről hektikusnak tűnően, de belülről volt az egészben rendszer – sok „hülyeséget” találtam ki, csak hogy ez a fiatalember jó eredményt, eredményeket érjen el. Ő annyira sokat tett eddig bele ebbe az egész „vívás dologba”, hogy úgy éreztem, nem maradhatok el mögötte, nekem is – a saját eszközeimmel – de a maximumot kell adnom neki. És még így sem biztos a siker, hiszen azért ilyen szinten már nagyon komoly ellenfelek jönnek szembe. A mai nap Szilágyi Áronnak, Somlai Bélának, a nevelőedző Gerevich Györgynek, a teamnek és mindenkinek, aki segített, a hatalmas sikere – és örülök, hogy résztvevője lehetek ennek a csodálatos eredménynek.” |
