Annyira lopják az EU-támogatásokat, hogy különjelentést adott ki az uniós számvevőszék

Egy éve derült ki, hogy az Európai Unió csalás elleni hivatala, az OLAF 43,7 millió euró, azaz több mint 13 milliárd forint uniós támogatását megvonását javasolja az Elios Innovatív Zrt. közbeszerzéseivel kapcsolatban. A Pest Megyei Főügyészség még aznap közleményt adott ki, hogy elrendelte a nyomozást az Elios ügyében, és ez azt is jelenthette volna, hogy az ügyészség el fog járni az Európai Unió által bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalásként értelmezett közbeszerzési ügyekben.

Aki azonban látta már, hogy milyen kevés esetben jut el vádemelésig egy-egy vizsgálat, annak nem okozott meglepetést, hogy az OLAF hiába mutatott be több bizonyítékot is a csalásra, a Nemzeti Nyomozó Iroda 2018 novemberében bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást.

Bár magyar szempontból Orbán Viktor vejének, Tiborcz Istvánnak az egykori érdekeltségével kapcsolatos vizsgálat kiemelt jelentőségű, az Európai Számvevőszék frissen kiadott jelentése szerint nem egyedi esetről van szó és

eurómilliók tűnnek el a szabálytalanul felhasznált támogatások miatt Európa-szerte.

A számvevőszék megnézte, hogy az Európai Bizottságnak (EB) mennyire hatékony a csalás elleni stratégiája, milyen csalásmegelőző eszközei vannak, hozzáfér a csalással kapcsolatos adatokhoz; az OLAF igazgatási vizsgálatainak eredményeként sor kerül-e vádemelésre és visszafizettetésre, illetve, hogy az Európai Ügyészség tudja-e kezelni a jelenlegi hiányosságokat.

Európai Bizottság

A megállapításai pedig nem túl hízelgők a bizottságra nézve. Azt elismerték, hogy az EB az elmúlt tíz évben intézkedéseket tett az uniós költségvetéssel szembeni csalások elleni küzdelem céljából, például létrehozott egy „korai felismerési és kizárási rendszert”, az EDES-t, illetve egy intézményközi testületet, amely azzal kapcsolatban ad tanácsot, hogy – csalásra vagy korrupcióra hivatkozva kizárjanak-e gazdasági szereplőket az uniós finanszírozásból. Ugyanakkor

a bizottság nem rendelkezik átfogó információkkal a csalások mértékéről, jellegéről és okairól, illetve nem készített értékelést a felderítetlen vizsgálatokról sem.

Ennek például az az oka, hogy a tagállami hatóságok nem jelentenek be az OLAF által vizsgált minden esetet: a számvevőszék által vizsgált 20 esetből csak 3 volt benne a rendszerben.

Előfordulhat csalás a projektek kiválasztásában vagy a nyilvános pályázati eljárásban érintett közreműködő állami szervek tevékenységei során is, és az számvevőszék úgy találta, hogy a ténylegesnél kevesebb olyan eset szerepel a jelentésekben, amikor az állami szervek járnak el gazdasági szereplőként. Amikor pedig az állami szervek állami hatóságként érintettek a projektekben, be sem kell jelenteniük a gyanús eseteket, mert erre nem kötelezi őket semmi.

Arról nem is beszélve, hogy a tagállamok csak a csak a tízezer eurós összeghatárt meghaladó uniós forrást érintő csalárd vagy nem csalárd szabálytalanságokat kötelesek bejelenteni, viszont

a mezőgazdaság és az Európai Szociális Alap esetében nagyon sok tízezer eurósnál kisebb kifizetésre kerül sor, ezért a beszámolási küszöböt el nem érő, így be nem jelentett, potenciálisan csalással érintett kifizetések száma is igen nagy lehet.

A számvevőszék rámutatott egy érdekességre is: néhány olyan ország, amely a Transparency International korrupcióérzékelési indexében (CPI) vagy állami feddhetetlenségi indexében (IPI) alacsony pontszámot ért el, és ezért kevésbé átláthatónak minősül, nagyon kevés, sőt, nulla csalást jelentett be.

Erős lobbi kellhet Magyarországnak, hogy ne zárják el előle az EU-s pénzcsapot

Ha az Európai Bizottság akarata érvényesül, Magyarország és Lengyelország nem tudja majd megvédeni egymást.

OLAF

A számvevőszék különjelentése szerint az egyik legnagyobb baj az OLAF által indított vizsgálatokkal az idő, pedig jelenleg a csalás elleni hivatal az egyetlen olyan szerv, amely uniós szinten független vizsgálati hatáskörrel rendelkezik.

A jelenlegi megközelítés – amelynek keretében a más forrásból kapott információk alapján az OLAF igazgatási vizsgálatot indít, és a csalás gyanújának OLAF általi vizsgálatát gyakran nemzeti szintű nyomozás követi – számos esetben túl sok időt vesz igénybe és ezáltal csökkenti a sikeres vádemelés esélyét.

Ez az oka annak, hogy az OLAF-vizsgálatoknak nagyjából a 45 százalékából lesz csak vádemelés.

Súlyos problémát jelent az is, hogy hiába javasolja az OLAF a jogosulatlanul kifizetett támogatások visszafizettetését, az egyes tagállamok főigazgatóságai több esetben azt állapították meg, hogy az OLAF zárójelentései nem tartalmaztak elegendő információt ahhoz, hogy kezdeményezni lehessen a visszafizettetést.

Az esetek 36 százalékában vagy a tagállami hatóságok nem tekintették a nemzeti jog szerinti bűncselekménynek az OLAF által megállapított bűncselekményt, vagy pedig letelt a büntetőeljárás megindítására rendelkezésre álló idő – jegyzi meg a jelentés.

Ezért van hatalmas jelentősége az OLAF és a nemzeti hatóságok közötti szoros együttműködésnek.

Főleg azért, mert az OLAF a legtöbb esetben akkor folytatja le a vizsgálatot, amikor már az adott cselekményt felderítették és bejelentették, vagyis az adatok egy része már rendelkezésre áll. Ezt követően azonban az OLAF-nak még meg kell néznie azt is, hogy az adott ügy mennyire van összhangban a nemzeti joggal, ez szintén időbe telik.

Európai Ügyészség

Aki abban reménykedik, hogy az Európai Ügyészség jelentheti a tökéletes megoldást a problémára, annak az ESZ különjelentése csalódást fog okozni. Főleg Magyarország esetében, hiszen a Fidesz-kormány kategorikusan kijelentette, nem csatlakoznak az uniós ügyészséghez.

A számvevőszék szerint jóllehet, az Európai Ügyészség létrehozása jó irányba tett lépés, azonban számos kockázatot is magában hordoz.

Az Európai Ügyészségbe delegált ügyészeknek a munkájuk során szükségük lesz az érintett nemzeti hatóságok támogatására, mert a tagállami hatóságokat semmi nem fogja arra ösztönözni, hogy forrásokat rendeljenek az uniós kiadásokat érintő csalások kivizsgálásához vagy a delegált ügyészek által kezelt esetekhez.

A másik kockázat itt is az idő: az ügyészségen belül működő tanácsok tevékenységéhez széles körű belső egyeztetésre van szükség, és sokáig tart a kapcsolódó dokumentumok lefordítása is, így végül túl sok idő telik el ahhoz, hogy el lehessen indítani a büntetőeljárást.

Ellenzékben a Fidesz még az Európai Ügyészségért verte az asztalt

Kormányon pedig már kézzel-lábbal tiltakoznak.

Mit lehet tenni?

Az Európai Számvevőszék a bírálatok mellett javaslatokkal is élt, hogy hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a visszafizetést. Ezek szerint elsősorban a Bizottságnak adna nagyobb hatáskört.

Az első ajánlása az, hogy

hozzanak létre egy olyan, a csalások bejelentésére szolgáló, megbízható rendszert, amely információkat tartalmaz az egyes csalások mértékéről, jellegéről és alapvető okairól.

A második, hogy az egyik európai biztos feladatai között legyen ott a stratégiai csaláskockázat-kezelés és a csalásmegelőzés és az EB fogadjon el új, átfogó csalás elleni stratégiát.

További ajánlás, hogy a Bizottság gondoskodjon arról, hogy a főigazgatóságok a közvetlen és közvetett irányítás alatt álló kiadási területeken egyaránt alkalmazzák a korai felismerési és kizárási rendszert. Ezen kívül kérje fel a tagállamokat arra is, hogy azonosítsák a csaló gazdasági szereplőket és a hozzájuk kapcsolódó magánszemélyeket, illetve használják aktívan az összeférhetetlenség kockázatát vizsgáló adatbázist.

Végül a negyedik ajánlásban az szerepel, hogy

az EB vizsgálja felül az OLAF feladatait és felelősségi köreit és tegyen olyan javaslatokat az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyek stratégiai és felügyeleti szerepet biztosítanak az OLAF-nak a csalással szembeni uniós fellépés terén.

Kiemelt kép: Dursun Aydemir/Anadolu Agency/AFP