Tudomány

A Mars még mindig tele van rejtéllyel, de ez hamarosan megváltozhat

Több évtizede vizsgáljuk a vörös bolygót, ez alatt már rengeteg mindent megtudtunk róla – de akad még olyan rejtély, ami megoldásra vár. A NASA InSight landerének lesz még dolga a Marson, ezt az öt kérdést például reméljük, sikerül neki megválaszolnia.

Bár már 1960 óta próbálkozunk közelebbről is megfigyelni a Marsot, az első űrszonda csak 1965-ben érte el a bolygót: a Mariner-4 július 14-én repült el mellette, és elkészítette az első fotót a felszínéről. Azóta rengeteget megtudtunk már a planétáról: többek között azt, hogy milyen a felszíne, a légköre, hogy hogyan lett ilyen kietlen világ, és azt is, hogy valaha valószínűleg víz is volt a felszínén, előfordulhat, hogy szerves anyagokkal együtt. Sok minden azonban még mindig nem tiszta – az alábbi öt kérdést a National Geographic szerint még mindenképp tisztázni kéne, mielőtt, ne adj Isten, elkezdjük kolonizálni a bolygót.

Ez az első kép a Mars felszínéről – fotó: Mariner-4 / NASA

Van most is folyékony víz a Marson?

Ma a bolygó atmoszférája olyan vékony, hogy ha lenne is folyékony víz rajta, azonnal elpárologna, vagy belefagyna a talajba. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a felszín alatt nem találhatunk belőle. A Marson egykor valószínűleg patakok és folyók csordogáltak, legalább is erre utalnak azok a mederszerű képződmények, amelyek a felszínt szabdalják.

De hová tűnt ez a víz? A kutatók úgy gondolják, hogy még akkor maradhatott meg a felszínen, amikor a bolygó melegebb volt, és sűrűbb volt a légköre. A sarkkörökön még mindig találhatók vízjégsapkák, és a NASA Mars Reconnaissance Orbitere 2015-ben azt is felfedezte, hogy időszakosan még folyékony víz is lehet arrafelé. Persze ez helyi vizsgálatok nélkül eléggé bizonytalan, ezért kell tovább kutatnunk a felszíni víz jelenléte után – pláne akkor, ha tényleg emberes űrmisszióban gondolkodunk.

A Mars déli jégsapkája – fotó: ESA/DLR/FU Berlin/Bill Dunford

Miért sima az északi félteke, és kráterektől szabdalt a déli?

A Mars két féltekéje egyáltalán nem hasonlít egymáshoz: míg az északi viszonylag sima, kráter- és hegymentes, a déli hegyvonulatokkal és kráterekkel teli, ráadásul magasabban fekszik, mint az északi, sokszor akár 5-6 kilométeres különbségekkel. A kutatóknak rengeteg elméletük van arra nézve, hogy ez miért lehet így: az egyik a bolygó magjának egyenlőtlen hőelosztásával magyarázza, a másik azzal, hogy az északi féltekén egykor óceán lehetett, és a víz jobban kimosta a talajt.

Az is előfordulhat, hogy egy óriási aszteroida csapódott a déli sarkba 3,9 milliárd évvel ezelőtt, ez pedig olyan vulkanikus aktivitást eredményezett, ami megemelte a déli féltekét. 

Ha ezt a rejtélyt megoldjuk, az segíthet a kutatóknak abban, hogy hová tervezzék az emberes űrmissziókat, hiszen nem mindegy, hogy a közelben milyen erőforrások állnak majd rendelkezésre.

Mitől van ennyi metán a légkörben?

Óriási felfedezés volt, amikor a Mars légkörében metánt érzékeltek, mert ez akár jelenlegi biológiai aktivitásból is érkezhet az atmoszférába. Nemrég a Curiosity váltakozó mennyiséget érzékelt a gázból, ami arra enged következtetni, hogy a metántermelés még mindig folyik.

Itt a NASA nagy bejelentése: szerves vegyületekre bukkantak a Marson
A NASA sajtótájékoztatón ismertette a Curiosity marsjáró legújabb eredményeit.

Bár a metán jelenléte a Föld atmoszférájában biológiai eredetű, a kutatók figyelmeztetnek: nem biztos, hogy a Marson is ugyanez a helyzet, de még ezt sem lehet kizárni. Egyelőre fogalmunk sincs, honnan jön ez a váltakozó, de mindig magas mennyiség a légkörbe.

A Curiosity rendszeresen méri a légköri metán mennyiségét – fotó: NASA

A kutatók annyiban biztosak, hogy a kibocsájtás forrása a Curiositytől északra található, de hogy pontosan hol lehet, arról fogalmuk sincs – a rover pedig nem arra tart, így egyhamar nem is fogjuk tudni felfedni ezt a rejtélyt.

Van élet a Marson?

Jelenlegi tudásunk szerint az élet legfőbb építőköve a víz, erre pedig, mint már feljebb is említettem, valószínűleg valaha volt a Marson, és az is lehet, hogy még most is van – bár elég valószínűtlen. A bolygó ugyanis elég kietlen táj: a légköre olyan vékony, hogy alig véd az ultraviola sugárzástól, az időjárás ugyanezért extrém meleget és extrém hideget produkál. A legjobb esélyünk az, hogy a kiszáradt folyó- és tómedrekben maradt valamilyen mikrobiális élet, de ennek is legalább

annyira szívósnak kell lennie, hogy túlélje ezeket a mostoha körülményeket. 

A kutatók egyébként nemcsak a jelenlegi élet nyomait kutatják, hanem az egykor jelenlévő szerves vegyületekét is, de azt egyelőre nem lehet teljesen kizárni, hogy ne lenne most is valamilyen kezdetleges élet a bolygón.

A NASA néhány év múlva elindítja a Mars 2020 roverét a vörös bolygó felé, ennek kifejezetten az lesz a feladata, hogy egykori élet fosszíliáit keresse. Az pedig, hogy a saját bolygónkon léteznek olyan életformák, amelyek akár mélyen a planéta belsejében is túlélnek, reményt adhatnak arra, hogy a Marson is találunk valami hasonlót.

Tud majd ember élni a Marson?

Az űrkutatás egyik slágertémája most az, hogy kolóniát kellene telepíteni a vörös bolygóra – csakhogy ez egyáltalán nem olyan egyszerű, hiszen a Mars annyira messze van, hogy az űrhajósok teljesen magukra lennének ítélve. Még a kommunikáció is majdnem fél órás késéssel zajlik, így a vészhelyzeteket nagyon nehezen oldhatnák meg földi segítséggel, ráadásul az utánpótlás sem ér oda egyhamar, a legjobb esetben is nagyjából 150 nap alatt.

Egy Mars-kolónia látványterve Dubajból – fotó: Dubai Media Office

Az asztronauták ezért nagyrészt magukra lesznek utalva, ha egyszer eljutnak a bolygóra, és minél több helyi erőforrást kell felhasználniuk. Persze a kutatók rajta vannak az ügyön: egyrészt minél jobban feltérképezik a felszínt és a bolygó összetételét is, így a legjobb helyszínt tudják kijelölni a landolásra is, másrészt újabb és újabb innovációkkal rukkolnak elő, hogy könnyebb legyen majd az élet a planétán.

A legfontosabb megoldandó kérdések közé tartozik az, hogy hol fognak élni ezek az emberek a bolygón (a sugárzás ugyanis sokszorosa a földinek, ami miatt vagy védett házakban, vagy a föld alatt kell meghúzniuk magukat), honnan fognak energiát előállítani, és növényeket termeszteni is kihívás lesz, mert a Curiosity mintáiból már tudjuk: a talaj tele van mérgező anyagokkal.

És persze már magában az kihívás, hogy egy önellátó rendszert hozzunk létre egy olyan bolygón, ahol sem termeszteni, sem tenyészteni nem tudunk, nincs iható víz, fosszilis energia, tiszta levegő és sugárzásvédelem, ráadásul olyan messze van, hogy még a kommunikáció sem zökkenőmentes.

Persze nem lehetetlen a dolog, de egyelőre még nincs minden kérdésünkre válasz – a NASA nagyjából a 2030-as évekre várja, hogy először embert tudjon küldeni a bolygóra, a privát űrszektor pedig folyamatosan dolgozik a legolcsóbb és leggyorsabb technológiákon.

Kiemelt fotó: Pixabay

Ajánlott videó

Olvasói sztorik