A beszéd egy részlete:
„Az eluralkodó bizalmatlansággal, szeretetlenséggel szembe lehet, és szembe is kell fordulnunk. Az 1990-ben visszanyert szabadság nem ajándék, a szabadság nemcsak esély, hanem kötelezettség is mindannyiunk számára. Jelenti azt is, hogy személyesen is felelősek vagyunk életünkért, családunkért, szűkebb közösségünkért, a faluért, a városért, a közélet alakulásáért, befolyásolhatjuk a politikai döntéseket, segíthetjük az ország és a határon túli magyarság, hazai kisebbségeink, a nehéz helyzetben lévő embertársak anyagi és szellemi, lelki felemelkedését.
Az együvé tartozás gondolata most egy kicsit többet jelent, mint más évek fordulóján. Még néhány hónap, és Magyarország már az Európai Unió tagországa lesz. Véglegessé válik biztonságunk, politikai és gazdasági helyünk Európában. Megvalósulhat történelmi esélyünk, gazdaságunk, anyagi és erkölcsi életviszonyaink felemelkedéséhez, miként az bekövetkezett az Unióhoz csatlakozott minden országban. Rajtunk áll, de sokat kell érte tennünk, hogy az európai integrációnak mi is nyertesei lehessünk.
A nemzet megmaradását, a határon innen és túl élő magyarok jövőjét, nyelvünk, kultúránk megőrzését az uniós tagság bizonnyal jobban segíti, mint a kívül maradás. E soknemzetiségű, sok kultúrát keretbe foglaló közösségbe nem azért lépünk, hogy a magunk örökségéből veszítsünk. Nemzeti és európai örökségünk együtt hozhatják jobb holnapjainkat. Deák Ferenc, a haza bölcse is úgy fogalmazott, hogy boldogságunk elsősorban önmagunktól függ.”
