A Sport24 Kevin Primeau-t kérdezte, mennyire elégedett a csapattal, mire számít a jövőben, és hogy minek köszönhetik a fiúk a hatalmas szurkolótábort.
Mire számított a vébé előtt a csapattól, és mennyire van megelégedve az eredménnyel?
Nagyon sok kérdőjel volt a torna előtt, hiszen a korábbi vébék elismert kapusai nem voltak itt. Nem igazán tudtuk, hogy mi fog történni, bár edzőként én bíztam a fiatal Bálizs Bencében. Gondoltam, hogy jól fog játszani, és nem okozott csalódást. Sőt túl is szárnyalta az elvárásokat a teljesítménye. Többen mondták, hogy talán az egyik legjobb kapus volt a tornán (A hálóőrrel készített interjúnk itt található). Sok vb-újonc volt a csapatban, akik összességében pozitív benyomást tettek. Nem úgy fejeztük be, ahogy szerettük volna, de ha az ukránok és a japánok elleni meccs lett volna a két utolsó, és úgy nyerjük meg a bronzérmet, akkor mindenki el lett volna ragadtatva. Néha ennyi múlik a sorrenden.
Van valami, amin változtatna, amin fejlesztene, hogy jövőre jobban menjen?
A magyar jégkorong számára az igazán nagy kihívást az jelenti, hogy korlátozott a magas szintű játékosok száma. A legjobb jégkorongozóink közül majdnem mindenki itt volt most, egyedül a még versenyben lévő Kóger Dániel és a két kapusunk (Hetényi Zoltán és Szuper Levente – a szerk.) nem. Szerencsére volt itt velünk egy csúcskapus, most már Bálizsról is elmondható, hogy közéjük tartozik. Nem tudom, hogy ezt a problémát, hogy lehetne megoldani, ez egy hosszú távú feladat. A gyerekeknél kell elkezdeni az építkezést. A japánok például nagyon jó munkát végeztek ilyen téren.
Ami minket illet, akik most itt voltak, a legjobb játékosaink, és nem fogunk egy darabig továbbiakat találni. Van pár új srác, például jó volt látni Bartalis Istvánt (a vébé legjobb plusz/mínusz mutatója és legtöbb asszisztja fűzödik a nevéhez). Ez volt Hári János első éve, ő még nagyon fiatal, biztos vagyok benne, hogy még sokat fog fejlődni, és többet fog hozzátenni a csapat játékához a jövőben. (A csatár tornáról és saját teljesítményéről szóló véleménye itt olvasható)
Van még olyan játékos, akit kiemelne?
Kiváló volt a negyedik sor teljesítménye – bár negyedik sornak hívjuk, de ez nem leminősítés, ők az egyik sor a négyből – Galanisz Nikandrosz, Magosi Bálint és Benk András. Három meccsen is ők szerezték a rendkívül fontos első gólt, sőt, ha Galanisz kettős kapuvasa beszédül, talán a brit meccs eredménye is másként alakul. Nagyon jól játszottak. Sajnos a sok kiállítás miatt keveset tudtuk játszatni őket a szlovének és az osztrákok elleni meccsen. Ha többet lettek volna jégen, akkor az a többieket is erősítette volna. A sok emberelőnyös, illetve emberhátrányos játéknak ez a hátránya, hogy egyesek aránylag sokat lesznek a jégen, mások meg keveset.
Biztos látta, hogy rendkívül népes szurkolótábor jött el Ljubljanába, a házigazdák után a magyarokat biztatták a legtöbben. Ön szerint mit látnak a szurkolók a csapatban?
Szerintem az őszinte erőfeszítést értékelik. Csalódott vagyok például az emberelőnyös helyzeteink kihasználásának arányát tekintve, de mindent egybevetve nagyon keményen dolgozik a csapat. Ezt tisztelik bennük szerintem. Nem voltam még talán annyira sokáig Magyarországon, de úgy látom, hogy ez a magyar kultúrából is fakad. Az emberek büszkék, értékelik a jó munkamorált. Fehérváron is ezt tapasztaltam, nagyon lelkesek a szurkolók. Remélem, hogy ez így is marad. Mindent összevetve, az összes hely közül, ahol eddig jártam, a magyar drukkerek a legnagyobbak, jó látni, ahogy összetartanak a csapatukkal.
Most változtatták meg a divízió I-es világbajnokság rendszerét: a 12 csapatot nem sorsolással osztják kétfelé, hanem felső- és alsóház van, azaz a legerősebbek és a leggyengébbek küzdenek egymással. Mi a véleménye, jobban jártunk vele vagy rosszabbul?
Nekem tetszik, egyrészt azért, mert több esélyünk volt azáltal, hogy két csapat juthat fel. Akár mi is lehettünk volna az egyik. Ausztria nagyon kemény ellenfél volt, de talán a szlovének elleni meccset elnyerhettük volna. Edzőként bonyolultabb feladat elé állít ez az új rendszer. Tavaly több olyan csapat is volt a vébén, akik a rangsorban jóval mögöttünk vannak. Ez egy sokkal nehezebb torna volt. Boldog vagyok, hogy a harmadik helyen végeztünk. Annak viszont nagyon nem örülök, hogy nem vertük meg a briteket. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy megérdemeltük a bronzérmet, mert nagyon jól játszottunk az első két mérkőzésen.
Pálfi Rita (Ljubljana)
