Sport

Bálizs Bence, avagy csillag született a kapuban

Már csak egy meccs van hátra a ljubljanai divízió I-es jégkorong-világbajnokságból. A csoda most elmaradt, nem jutott fel a magyar válogatott, de a szintén bravúrszámba menő bronzérem még összejöhet. Ami már biztos: új kapussztárt ünnepelhetnek a szurkolók: Bálizs Bencét, azaz Brunyát.

– Nagyon élvezem, jó érzés itt lenni egy felnőtt világbajnokságon, főleg úgy, hogy én védek. Ez nagy megtiszteltetés. Most kimondhatom, hogy én vagyok Magyarország első számú kapusa, és ez hatalmas pluszt jelent belül. Talán testileg már kezdtem elfáradni a meccsen, de ez és az adrenalin annyira felpörgetett, hogy nem azt érzem, hogy esetleg feladnám, hanem hogy van még bennem erő – kezdte mérlegét Bálizs Bence a Sport24 kérdésére.

– Kicsit fejben elfáradtam, nekem még szokatlan volt, hogy 5 nap alatt 4 mérkőzésünk volt, ráadásul mind a négy felért egy döntővel. Nem omlottam össze attól, hogy kikaptunk kétszer. A minimális célt teljesítettük. Az első két meccs nagyon jól sikerült a csapatnak, mindenki nagyon jól pörgött. A britek ellen az éremért hajtunk.

A ljubljanai vébén a nevedtől nem egyszer volt hangos a lelátó, a körülbelül ezerfős szurkolótábor hangja eljutott hozzád?

Nagyon ritkán hallom meg, ilyenkor a meccsre koncentrálok. Nem tudnám elmondani, hogy mi történik, miközben a harmadukban kevergetnek, mert ilyenkor belül kikapcsol minden, és csak arra figyelek, hogy hogyan jön a korong. Ha mögöttem csilingel a kapufa, és tudom, hogy nem bement, csak kapufa volt, azt hamarabb meghallom, mint a több ezer szurkolót.

A szlovének elleni meccsen, 3-0-nál volt egy ilyen(a második harmad végén), hogy a gólvonalnál állítottad meg a pakkot.

Igen, emlékszem, emberhátrányban voltunk. Éreztem, hogy meglőnek, hogy nincs meg biztosra, de azt is, hogy megvolt, és nincs alattam. Odanéztem oldalra, láttam, hogy ott van. Tényleg nem volt bent, mert teljes terjedelmével kell átmennie vonalon. Hál’ Istennek megúsztuk.

Mindkét meccsen fordulópontnak minősült, mikor kettős előnybe került az ellenfél. A te szempontodból milyen volt az a két szituáció?

Az osztrákok többet lőttek öt a háromban, mint a szlovének. Az nagyon fárasztó, mikor fent folyamatosan körbepasszolgatnak. A kapus előtt mindig áll egy „takaróember”, hogy ne lássa a korongot. Mellette folyamatosan oldalra kell elnézni, alapállásban lenni, csúszkálni. Lövésnél lemenni, majd újra felállni, a kipattanóra megint lemenni, majd újra felállni. Ez nagyon sokat kivesz az emberből. Ráadásul 5 a 3-ban nem is az egész harmadot használják, hanem megpróbálnak minél közelebb kerülni a kapuhoz. Sajnos ezekből kaptunk gólt is. Szerintem itt kijött a rutin hiánya is nálam. Ha ez 5-6 év múlva történne, akkor lehet, hogy megtalálnám rá a megoldást.

Két meccsen is te lettél a csapat legjobbja. Vannak azért olyan pillanatok a vébéről, amiről úgy látod utólag, hogy nem úgy kellett volna?

Két pillanat is: az utolsó két mérkőzés. Akkor vagyok igazán elégedett magammal, mikor nyerünk. Legyek az egész tornán 80 százalékos (4 meccs után 90,71 százalékos) nem érdekel, ha feljutunk. Az egy plusz elismerés, hogy az edzők meg voltak elégedve a munkámmal, de nagyon fájó pont, hogy nem tudtunk nyerni. Nagyon szerettem volna legalább a kettőből egyszer győzni. Sajnos nem így jött össze.

És a bronz?

Nagyon örülnék neki, ha sikerülne az első komoly vébémen egy bronzérmet szerezni. Ha én védek a britek ellen, akkor meg is fogok mindent tenni ezért.

Brunya. Különös beceneved van, honnan jött?

Elég későn, majdnem 10 évesen kezdtem el jégre menni, rá egy másfél-két évre ragasztották rám ezt a becenevet, hogy miért azt azóta se tudom. Igazából tök jó, hogy nem úgy hívnak, hogy Bence, hanem van egy olyan nevem ami szinte senkinek.

A magyar csapat szombaton fél 5-től Nagy-Britannia ellen zárja a világbajnokságot.

Pálfi Rita (Ljubljuna)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik