Kultúra

Koporsóban tartották az ételt a középkor Angliájában

“If it’s good, tis better in a Coffyn”, azaz Ha finom, megérdemli, hogy koporsóban legyen

– hangzott el számtalanszor az újkori Anglia legjelentősebb uralkodója, a koronát közel ötven éven át viselő I. Erzsébet (1558-1603) udvarában, majd vált hosszú évszázadokon át használt szólássá.

A szigetország lakói természetesen nem bolondultak meg, koporsó (ma: coffin) alatt ugyanis nem a mai temetkezésekhez használt – leginkább hatszögletű hasábként megjelenő, de Afrikában akár repülőgép alakját is felidéző – tárgyakat, hanem egy lisztből és vízből, valamint alkalmanként némi zsírból készült tárolókat értették.

Ghána – az ország, ahol akár kamion alakú koporsód is lehet
A fővárosban, Akkrában és környékén készülő koporsók igazi, az elmúlt huszonöt év során a világ vezető művészeti galériáit is meghódító műalkotások, melyek merőben új megvilágításba helyezték a halált.

A tizenkettedik században született coffyn védte meg a ritkábban fogyasztott – így az évszázadokon át igen népszerű, a királyi család által is előszeretettel fogyasztott, horrorfilmekbe illő orsóhalakat –, illetve rövid ideig tárolni kívánt ételeket attól, hogy megromoljanak, így akár a mai műanyag ételhordók fogyasztásra épp úgy alkalmatlan elődjeiként is tekinthetünk rájuk.

Egy XVII. századi recept alapján készített verzió / Fotó: Colonialtable

Nem csak tárolásra használták őket, de ételt is készítettek bennük: az orsóhalakat például petrezselyemmel, mentalevekkel, sáfránnyal, gyömbérrel és mandulával együtt tették tűzre. Némi idő után a coffyn tetejét eltávolították, vagy lyukat vágtak rajta, a késznek tűnő ételt pedig borral, vagy ecettel dúsították, végül pedig visszahelyezték a tűzhelyre.

Az Atlas Obscura vonatkozó írásából kiderül, hogy léteztek az élőket befogadó coffynok is: a sokszor kimondottan díszes, sőt, ólom-, vagy higanytartalmú festékkel színezett tésztadobozok madaraknak, békáknak, vagy épp kisállatoknak adtak otthont, sőt, egyikükben még a testmagassága miatt Lord Minimusként emlegetett Sir Jeffrey Hudson is megfordult: Buckingham grófja ugyanis a híres anekdota szerint egy óriási coffynt vitt I. Károly király (1625-1649) elé, melyből egy óvatlan pillanatban hirtelen kirobbant a teljes páncélba öltözött Hudson.

I. Károly király felesége, Henrietta Mária francia hercegnő és Lord Minimus Anthony van Dyck 1633-as festményén / fotó: National Gallery of Art

A tésztaedények az évszázadok múlásával lasan aztán átalakultak a piték jól ismert édes, omlós és legfőképp ehető pitetésztává – köszönhetően a zsír és a cukor egyre egyszerűbb hozzáférhetőségének, a tárolás feladatát pedig mára átvették a feltalálója által alapított cég után a legtöbb országban tupperware néven emlegetett műanyagdobozok.

A kiemelt képen Jan Baptist Saive egyik tanítványa úri konyhát ábrázoló, 1563-ban született festménye látható.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik