Ezeregyszáz német rendőr és vámos vonult ki április 21-én reggel huszonhárom Németországban tevékenykedő magyar vállalkozáshoz. A SoKo Pannonia (Sonderkommando, magyarul különleges alakulat) fedőnevet viselő akció során a kutyás kommandósok a cégek telephelyein házkutatást tartottak, kihallgatták az alkalmazottakat, lefoglalták az iratokat, a bankszámlákat pedig zárolták. Átnézték a dolgozók munkavállalási papírjait, s azt tanácsolták nekik, hogy az ellenőrzés után már ne is menjenek vissza dolgozni munkaadóikhoz, ugyanis azok feketén alkalmazzák őket. Egy magyar ügyvezető és egy német ügyintéző azóta is előzetes letartóztatásban van. A magyar cégek összesen 160 helyi üzleti partnerénél is kutakodtak a vámosok. S a razzia nem korlátozódott Németországra: ugyanaznap a cégek magyarországi telephelyein is megjelentek a német rendőrök, hasonlóan szigorú ellenőrzést tartottak, s a társaságok hivatalos iratait és számítógépeit itt is lefoglalták adatgyűjtésre.

Építkezés. Rossz fényben.
SÚLYOS VÁDAK. A német hatóságok illegális foglalkoztatással és a tb-járulékok fizetésének elmulasztásával vádolják a 23 érintett céget, de felmerült az embercsempészés, a szervezett bűnözés, a munkabér-visszatartás, a fiktív szerződések, illetve a fantom működés vádja is. Az összehangolt akciót több német ügyészség (így Darmstadt, Aachen, Landshut, Dortmund, Baden-Württenberg és Regensburg hivatala) kezdeményezte, miután a társaságok tevékenységét már hónapok óta figyelemmel kísérték a nyomozók. A 23 társaság összesen körülbelül ezer főt foglalkoztat, többségük az építőiparban tevékenykedik, de akad köztük húsipari és szerelővállalat is.
|
„Ellehetetlenítettek. A partnereimet megfélemlítették, az embereimre ráijesztettek, így többségük hazajött, de a bankszámlák zárolása miatt bért sem tudok nekik fizetni másfél hónapja. Ha bebizonyosodik az ártatlanságom, a németországi tevékenységemet akkor sem tudom folytatni” – panaszolja az egyik gyanúsított üzletember.
ELKÉPEDTEK. A magyar hivatalos szerveket a hazánk területére is kiterjedő razzia lepte meg, amelyet a német rendőrség végzett az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) asszisztálásával. „Értetlenül állunk az eljárás előtt, amely tudtunk nélkül zajlott. Ha a német hatóságoknak gondja van a kint dolgozó magyar cégekkel, először a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumhoz kellene fordulniuk” – jegyzi meg Gérnyi Gábor, a tárca főosztályvezetője. Mint mondja, örülnek, hogy EU-tagállam lehetünk, de azt nem tudják elfogadni, hogy Európa Magyarországon nyomozó német rendőrökkel képviseltesse magát. Az eset egyik sarkalatos pontja valóban az, hogy a német hatóságok miért nem hittek a gazdasági tárca által benyújtott igazolásoknak, miszerint e cégek nálunk bejegyzett vállalkozások, s hazánkban is van tevékenységük.
„A német ügyészségek a Németországban folyó eljáráshoz a strasbourgi európai bűnügyi jogsegélyegyezmény alapján nemzetközi jogsegélyt kértek. Ezeket általában engedélyezni szoktuk, ők is teljesítik a magyar kérelmeket” – közölte a Figyelő kérdésére Borbély Zoltán, a Legfőbb Ügyészség szóvivője. „Egy ilyen kérelem számos szűrőn megy át, például mindkét igazságügyi tárcán, tehát alaposan meggondolja a külföldi fél, hogy mit kér. Ha az ügyészség engedélyezte, akkor viszont a rendőrségnek kötelező végrehajtania” – magyarázza Papp Csaba, az ORFK szervezett bűnözés elleni igazgatóságának főosztályvezetője. Tapasztalatai szerint egyébként az iratok és számítógépek lefoglalása rutineljárásnak számít a gazdasági bűncselekményeknél való nyomozásban, hiszen csak ezek megismerése után lehet megítélni, hogy valóban elkövetett-e a cég valamit. Hazánkban ugyan még szokatlannak tartják gazdasági bűnözők ellen a kutyás-kommandós kiszállást, azonban Németországban bevett gyakorlatról van szó. „Ott az adócsalás az egyik legsúlyosabb bűncselekménynek számít, és ennek megfelelően igen szigorúan lépnek fel ellene, míg nálunk bocsánatos bűnnek tartja a közvélekedés” – teszi hozzá Papp Csaba.
HIBÁK ÉS BŰNÖK. „A rendőrös, kutyás, kihallgatós munkaügyi ellenőrzés valóban nem szokatlan Németországban, főként az építőiparban” – erősíti meg Jámbor János, a Pannonbau-csoport igazgatója, akinek cége 15 éve dolgozik a werkvertragos rendszerben, és nem tartozik a szigorúan ellenőrzött 23 vállalkozás közé. A németek sokkal komolyabban veszik az előírásokat, mint a magyar cégek. Ha például egy nappal a munka megkezdése után kérnek csak tartózkodási engedélyt egy dolgozónak, azt a magyarok csupán aprócska adminisztrációs hibának vélik, a német hatóságok szerint azonban ez már Schwarzarbeit, vagyis feketemunka. Akadnak olyan pletykák is, miszerint néhány magyar társaság tényleg követett el „stikliket” a kinti foglalkoztatásban. „Ha néhány cég valóban sáros, akkor nevezzék meg azokat, de ne a tisztességes vállalkozások vigyék el a balhét, és főleg ez ne rontsa az egyébként jól működő kormányközi megállapodás hírét” – jegyzi meg Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) alelnöke, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke.
|
A pár nappal május elsejét megelőző rajtaütés valóban spekulációkra ad alkalmat. A 2004 januárjában felállított kölni székhelyű pénzügyi főfelügyelőség sajtóosztálya lapunknak azt nyilatkozta, az eset semmilyen összefüggésbe nem hozható az Európai Unió májusi keleti bővítésével. Az említett cégeket már hosszabb ideje megfigyelték, s bár utólag elismerik, hogy az adott pillanat nem volt a legmegfelelőbb a lecsapásra, a nyomozás szempontjait tartották szem előtt.
FÉLREÉRTELMEZÉS. A gyanúsított vállalkozások esetében a német hatóságok a kirendeltségeket német cégeknek tartják, amelyeknek helyben kellene tb-t fizetniük, így jöhetett ki az a 35 millió eurós összeg, amelyet a szövetségi hatóságok az elmúlt öt évben a német államnak okozott kárként rónak fel az említett vállalkozásoknak. Holott a két állam közt létrejött egészségügyi megállapodás a járulékfizetésre a telephely szerinti országban (azaz idehaza) kötelezi azokat. Az ügyről mindenesetre az áprilisi akció bejelentése óta hallgat a német sajtó.
Időközben néhány cégnél már feloldták a bankszámla zárlatát, és ezek visszakapták az irataikat. Ez persze nem jelenti, hogy ellenük nem emelnek vádat. Mindenesetre a cégvezetők igyekeznek feledni az őket ért kellemetlenséget, és visszaszerezni a másfél hónap kényszerszünet alatt elvesztett partnereiket.
Az üggyel kapcsolatban a magyar Gazdasági és Közlekedési Minisztérium – több magyar hatósággal, így a külügyi, az igazságügyi és a munkaügyi tárcával, az ORFK-val és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral, illetve az érdekképviseleti szervekkel, a VÉF-fel és az ÉVOSZ-szal, a kamarákkal való egyeztetés után – a német gazdasági és munkaügyi tárcához fog fordulni. Bár a konkrét eljárást már nem lehet leállítani, a magyar fél azt szeretné elérni, hogy ilyen, általuk a megállapodással ellentétesnek tartott, a magyar versenypiaci pozíciókat rontó fellépés többet ne forduljon elő.
