Mókuska, figyelj, anyu mesélte, hogy udvarol neki egy pasas a főzőtanfolyamon, valami minisztériumban dolgozik az ürge és anyu megnézte, tényleg ott dolgozik, na, és az van, hogy nagyon tetszik neki az anyu, de anyunak egyáltalán nem esete a pasas, na, és azt kérdezte, hogy nincs-e valami művész a családban, anyu meg mondta, hogy nincs, de aztán eszébe jutott, hogy te végül is ilyen művész vagy, festesz meg minden, és volt az a kiállításod, emlékszel, az iskolában, amit Petike miatt csináltál, miután ki akarták rúgni, tudod, amikor kifestetted a fiúk vécéjét meg a folyosót, na, és az van, hogy a faszi azt mondta anyámnak, nyilván, mert ágyba akarja vinni, hogy van valami ilyen művészeti dolog, valami pályázat és hogy ő be tud rakni két embert és tudna segíteni, és anyu mondta neki, hogy megkérdezlek.
Rendben, Nyuszikám, beadom, mondta Mókuska, és így is tett.
Hónapok teltek el.
Nyuszika édesanyja kitartóan tűrte a minisztériumi titkár udvarlását, Mókuska pedig már meg is feledkezett a pályázatról, hiszen tudta, anyósa hűséges típus, szerető feleség, ráadásul nem is tetszik neki a pasas, ám egy szép napon, amikor Nyuszika és Mókuska a kis Petikével hazafelé tartott a vásárlásból, a lépcsőházban, egy postaládából kihulló borítékra nézve Mókuska felkiáltott:
Úristen, Nyuszikám, anyád félrebaszott!
Kiemelt kép: Thinkstock
