A kétszer kilencvenperces előadáson Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Huszka Jenő és más neves zeneszerzők csodálatos dallamai csendülnek fel a házigazdák reményei szerint tizenötezer fős nézőközönség előtt. A tizenhárom szólista képzeletbeli utazásra invitálja a vendégeket az elegáns Bécsbe, a varázslatos Budapestre, a csókos Párizsba, majd a titokzatos Keletre Moszkvától egészén Pekingig. Az előadás egy, a magyaros vircsaftot bemutató színnel fejeződik be, az est pedig már éjfél környékén tűzijátékkal zárul.
A produkcióban közreműködik a Budapesti Operettszínház tánckara és harmincnégy fős zenekara, amelyet Makláry László főzeneigazgató és egy fiatal karmester, Balassa Krisztián dirigál.
Kübekháza apraja-nagyja már napokkal az esemény előtt dolgozik az előkészületeken, a színpad, a művészeket szállító fiákerek, a templom, és az asztalok díszítésén. Ehhez mintegy harmincezer szál virágot használnak fel, ennek túlnyomó többségét környékbeli virágkertészek ajánlják fel.
A szervezőknek speciális problémákkal is meg kell küzdeniük: a kistelepülés energiahálózata ugyanis önmagában nem tudja kiszolgálni a fény és hangtechnikát, ezért a rendezvényre külön bérelt aggregátorokat is üzembe állítanak.
Július utolsó szombatjára az ország minden szegletéből érkeznek látogatók, de fogadnak vendégeket Nyugat-Európából és a tengerentúlról is.