Elmúltam már 60 éves. Első házasságomban öt évig jártunk együtt, majd összeköltöztünk. Házasságunkból született két gyerekünk, gyarapodott a család, kielégültek az igények. Majd amikor idézőjelbe véve kiürült a család – sajnos meghaltak a gyerekeink –, eltűnt a szeretet a párommal együtt.
Huszonhét év után felismertem a döntést, amit meg kellett hoznom: elváltunk. Pár év szünet után újra randizgatni kezdtem és megismertem a következő társamat, akit később feleségül is vettem. A második házasságomban gyereket már nem akartam a korom miatt, de felneveltük az ő korábbi kapcsolatából megörökölt gyereket. Tizenhárom évet töltöttünk együtt, öt évig voltunk házasok, amikor elhagyott a korábbi szeretőjéért. Utolsó projektem megvalósításaként elkerültem a kudarcos helyeket, és az álom szigeteken, Spanyolországban keresem remélhetőleg az utolsó társamat. Van még szeretet és szerelem 60 felett is!
A levelet Géza nevű olvasónktól kaptuk, aki azzal a kísérőszöveggel írta meg történetét, hogy igazi recept nincs a jó párkapcsolatra, sosem szabad feladni, csak optimistán szabad hozzáállni a partnerkereséshez. Tanácsként azt is írta, amit ő biztosan megtanult, hogy nem szabad halogatni a döntéseket, mert eltelnek az évek.
Mit lehet tenni?
Vannak házasságok, amik nem élik túl a gyerekek elvesztését. Ennél nagyobb tragédia nincs egy ember életében, olvasónk pedig nem csak egy, de mindkét gyerekét elveszítette. A szülők szerelmének gyümölcsei elmentek, a fájdalom ilyenkor olyan mértékű, hogy megszűnhet létezni minden és mindenki más. A talajvesztettség érzése erősen jelen lehet, a reménytelenség, szorongás jellemezheti a mindennapokat, hiszen ez is összefüggésben van azzal, milyen anya-gyerek kapcsolatot élt meg a gyászoló felnőtt anno, mennyire érezte magát biztonságban és szeretetben csecsemőként, kisgyerekként. Azok, akik szerető-értő édesanyával cseperedtek, jobban viselik felnőttként a gyász folyamatát, azaz nem érzik a teljes magukra hagyatottságot, reménytelenséget és szorongást. Ők az elveszített gyerekük jó tulajdonságaira koncentrálnak, azokat felerősítik magukban, és ez vigaszt jelent számukra.
A gyász ideje mindenkinél egyéni. Nem szabad erőltetni a közeli hozzátartozóknak a folyamatot, sőt, kímélni sem kell a gyászoló apát és anyát a temetéstől, ezek rendkívül fontos szerepet játszanak a gyászban. Akik képesek a gyászukat, fájdalmukat szabadjára engedni és hagyják, hogy kitörjön belőlük a sírás, akkor amikor az feltör, azok tulajdonképpen teret adnak annak, hogy az érzelmi nyomás csökkenjen. Ez egy házasságban, gyászoló édesanyaként és édesapaként rendkívül nehéz helyzet, a házasságok csak akkor tudják túlélni ezt a veszteséget, ha a két ember törekszik arra, hogy egymás felé forduljanak, hogy ne távolodjanak el egymástól.
Olvasónk elvált a feleségétől, a válás pedig újabb gyászt, kudarcot hozott az életébe. A válás átrendezi az életet, három fő szakasza van ennek a folyamatnak: maga a krízis, ami a válási döntést megelőző és az azt követő időszakot jelenti. A frissen elváltak egy átmeneti állapotba kerülnek, ez a második szakasz, amiben igyekeznek megoldani az életük változásával járó körülményeket, mint a költözés például. Ez akár el is húzódhat, és újabb válságokat hozhat, azonban jó esetben új életet sikerül kialakítani. A harmadik szakaszban fellép egy hiányállapot, ez már a továbblépést is jelzi, ekkor hiányzik a szex, a társ, ez pedig megterhelő a lélek számára. Amikor már elérhetetlenné válnak egymás számára az elvált partnerek, akkor nevezhetjük ténylegesen különváltnak őket. Ekkor már nincs közös tulajdonuk, túl vannak a záróbeszélgetésen, és a kapcsolat végét lezáró megállapodásokat is letudták.
Természetesen ez a válás utáni gyász is időt igényel, hiszen a házasságban kialakult szokásokat és érzelmi kötődést nem lehet azonnal megváltoztatni. A legnagyobb segítséget érzelmileg egy új partner jelentheti, olvasónk esetében is ez történt – az első házassága után 13 évig összekötötte az életét egy másik nővel. Nála ez is kudarccal és válással végződött, így ismét átélte mindazt, amit korábban. A legnehezebb teljesen egyedül átszervezni a válás utáni életet, olvasónk ez tette, és le a kalappal kitartása és pozitív hozzáállása miatt, hogy most is keresi azt az embert, akivel kiegyensúlyozottan élhet.
A sikeres párválasztás egyik titka, hogy az igényeket és ellentéteket viszonylag hamar felismerjük egymásban, ami tulajdonképpen azt is takarja, hogy milyen a szexuális élet, mennyire tapintatosak, türelmesek, és mennyire tudnak kommunikálni egymással. 60 év felett is van élet, és igenis lehet boldog párkapcsolatban élni, ha időt adunk annak, hogy valóban megismerjük a másikat, és nem rohanunk azonnal egymás karjaiba. A tudatosság segíthet abban, hogy olvasónk valóban utolsó társát találja meg egy nőben.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta