Anna Wintour idén 30 éve a világ leghíresebb divatlapja, a Vogue főszerkesztője, ezzel a világ 28. legbefolyásosabb nője, míg maga az angol királynő csak 41. ezen a listán. Az ő véleménye dönt márkák, kollekciók és emberek sorsairól, egy tollvonással bárkit kiírhat ebből a világból. Azt rebesgetik, hogy divat nehezen elviselhető modoráról ismert, rengeteg apróságra kényes nagyasszonya távozik a posztjáról. Egy korszaknak lenne vége ezzel.
A Condé Nast egyelőre tagadja a híreszteléseket, állításuk szerint nem kívánják eltávolítani Anna Wintourt a pozíciójából, de a kiadó köztudottan súlyos anyagi gondokkal küzd. Egy biztos, ha mégis lecserélik, nem lesz problémája az álláskereséssel, nála jobban ugyanis senki nem a divathoz az egész világon. Persze az is lehet, hogy 68 évesen már inkább pihenni szeretne. Őt ismerve ez nem valószínű, az utóbbi években kapcsolt rá csak igazán a munkára.
Hogyan vált a divatvilág diktátorává?
Anna Wintour tényleg az a nő, akitől minden tervező retteg, és a kollekciója készítésénél azon gondolkozik, hogy „ez vajon Annának tetszeni fog-e”. Hírhedten kíméletlen, de ha valaki a kegyeibe akar férkőzni, azt csak erős jellemmel érdemes megpróbálni, nem szereti ugyanis a mindenre bólogató embereket: azt akarja, hogy vitatkozzanak vele, még akkor is, ha úgysem győzhet a másik.
A Nuclear Wintour gúnynéven ismert nő már kamaszlányként lázadó volt, még a 14-et sem töltötte be, amikor forradalmat szított az iskolában az egyenruha ellen, és rövidebbre vetette a szoknyahosszt, 15 évesen pedig már befolyásos, idősebb férfiakkal randizott, hogy egyengesse divatkarrierjét.
Rögtön a Harper’s Bazaar angliai kiadásából és a Queenből összeolvadt Harper’s & Queennél kezdett dolgozni, mint a magazin első szerkesztőasszisztense, de már akkor azt mondogatta a munkatársainak, hogy egyszer a Vogue-ot akarja szerkeszteni. Innen már az ismerősök és párkapcsolatok segítségével egyenes út vezetett a Harper’s junior szerkesztői állásáig, majd a Vogue-ig, ahol végül 1988-ban főszerkesztővé nevezték ki.
Ez a karrierút megmagyarázza, hogy miért tartják ilyen sokra a véleményét. Azt viszont nem tudni, hogyan lett jégkirálynővé, aki 14 éves kora óta pontosan ugyanabban a naponta kétszer formára szárított bobban hordja a haját.
Ő is ember (?)
A mindig sötét napszemüveg mögé rejtőző Anna Wintournak is van emberi oldala, amit néha megvillant másodpercekre, de egyébként egész életében arra törekszik, hogy merev és jéghideg álarcot mutasson a külvilág felé. Két gyermekét is olyan tényezőknek tekinti, melyek gyengeséget okoznak nála, azzal együtt gyermekei a világ legnagylelkűbb embereként írják le. A terhesség alatt Chanel minit viselt, a szülés után pedig néhány nappal újra munkába állt, de ragaszkodott hozzá, hogy ő szoptassa gyermekeit, reggelente játsszon velük, és a divatbemutatókra is vitte őket magával.
A tehetség az a fegyver, amivel le lehet kenyerezni a divatgurut, legalábbis John Gallianonak sikerült. Anna Wintour húzta fel a tervezőt, amikor annak egy fillérje sem volt, és ő segített rajta, mikor alkohol- és váliumproblémái miatt elbocsájtották a Diortól.
Magánéletéről nagyon keveset tudunk, férjétől, David Shaffertől 1999-ben vált el, 2004 óta Shelby Bryan a párja. Szigorú napirend szerint él, minden nap hajnali 5-kor kel, teniszedzésen vesz részt, steaket ebédel, este 10-re pedig akkor is ágyba kerül, ha a New York-i divathét afterpartiját kell otthagynia. Híres 15 perces megjelenéseiről, általában ennyi időt szán egy fontos eseményre.
Egyetlen másodpercet sem parazol el az idejéből, nem „lóg” csak úgy emberekkel, élete minden pillanatának célja van, még azalatt is dolgozik, míg a legendás bobfrizuráját igazítják havonta egyszer. Sosem késik, minden bemutatón ő az első, aki beül a helyére. Csoda, hogy nem fárad el ebben az állandó pörgésben.
Privátban egyébként állítólag kedves, csak azt nehéz megszokni, hogy nem bájcseveg csak úgy. De van, aki szerint kedves, vidám és beszédes is tud lenni, ráadásul nagyon jó, szarkasztikus angol humora van.
Olvastam már magamról, hogy Jégkirálynő és Napkirály vagyok, ufó a kilendes körzetből vagy domina. Mindezt összevetve nagyjából egy langyos királynő lehetek űrbéli ostorral a kezemben
– mondta egy interjúban, bizonyítva ezzel, hogy tényleg nincs híján a humornak.
Emberi mivoltát erősíti, hogy egyszer az életben őt is kirúgták, 1975-ben a Harper’s Bazaartól. Élete legszerencsésebb fordulataként tekint erre az eseményre, hiszen ennek köszönteni végső soron a Vogue főszerkesztői címét is. A kirúgásról így nyilatkozott:
Mindenkinek ajánlom, hogy egyszer kirúgják. A legjobb lehetőség, hogy tanuljunk belőle.
Tényleg olyan, mint az Ördög Pradát visel főszereplője?
A film főszereplőjét nem titkoltan róla mintázták, a forgatókönyvet egy volt asszisztense írta, de aki közelebbről ismeri, mind azt mondja, hogy Anna Wintour messze nem olyan, mint a kíméletlen főszerkesztőt játszó Meryl Streep a filmben.
Egy szerkesztő arról mesélt, hogy a film csak gyenge utánzata a valóságnak, valójában az élete egyetlen részlete túlszárnyalja az egész filmet, például amikor olyan helyet kell neki foglalni a divatbemutatókon, ahonnan takarva marad más, rivális főszerkesztők elől. Vagy a napi rutin, amikor több ember viszi utána a táskáit, ugyanis neki nincs kézitáskája, neki limuzinja van és hordárjai.
Az asszisztensek élete pedig szomorúbb, mint a filmben: nincsenek előkelő partik, csak annyi munka hogy mosdóba sincs idő elmenni. Nincs magassarkú sem, mert hiába elvárás, abban lehetetlen lenne teljesíteni azt a lépésszámot és lépcsőzést, amivel ez a munka jár.
Nem csak divatforradalmár
Az iskolai egyenruha elleni lázadása után várható volt, hogy Anna Wintourból olyan újságíró lesz, aki nem követi, hanem diktálja a trendeket. És nem csak a divat trendjeit, hanem szinte mindent, ami a nőket érinti.
Ő volt az első, aki énekesnőt rakott a címlapra, Madonnát téve ezzel a Vogue első nem modell címlaplányává. Ezzel véget vetett a szupermodellek fénykorának, és a celebeket kezdte előtérbe helyezni. Innentől olyan presztízsnek számított a Vogue borítóján szerepelni, hogy Oprah Winfrey képes volt kitartóan fogyókúrázni, mert a divat nagyasszonya azt mondta neki, csak mínusz 10 kilóval hajlandó szerepeltetni.
Rögtön az elején határozott elképzelései voltak arról, hogy milyennek akarja látni a magazint:
A Vogue-ból egy izgalmas, okos és szexi magazint akarok csinálni. Az olvasóink élettel teli, vezető nők legyenek, saját pénzzel és széles érdeklődési körrel. Egy új nőtípus van születőben, akit érdekel a pénz és az üzlet. Nincs ideje vásárolgatni, azonnal tudni akarja, mi, merre, meddig, hogyan.
Amikor pedig ezekért az elvekért ki kellett állni, megtette. Például levelet címzett Hillary Clintonnak a magazin egyik számában, mert Clinton lemondta a Vogue-ot, nehogy túl nőiesnek tűnjön a kampánya alatt, emiatt pedig hátrányba kerüljön a férfijelöltek mellett. Így szólt a levél:
Őszintén megrémít az a feltételezés, hogy a mai nőknek férfiasnak kell mutatniuk magukat, hogy komolyan vegyék őket a hatalomért folyó küzdelemben. Nem Szaúd-Arábiában élünk, hanem Amerikában. Margaret Thatcher fantasztikusan nézett ki kék öltönyben, de ez 20 éve volt. Szerintem Amerika továbblépett már ezen a mentalitáson.
Legyen ufó, diktátor, terrorista, mindenféleképp egy korszak zárul le a divatvilágban azzal, ha ő tényleg távozik a Vogue éléről. Bár élete, munkamániája, rendszeressége és a pontossága teljességgel követhetetlen a legtöbb ember számára, mégiscsak olyan női példát állított, mint előtte kevesen. 30 éven át vezette a divat köztársaságát, ez a 30 év semmiképp nem marad nyomtalanul.
Kiemelt kép: Getty Images / Francois Durand
