A napforduló – latinul solstitium – csillagászati kifejezés, amellyel a Napnak a Föld egyenlítőjéhez való helyzetét fejezik ki. Nyári napforduló idején a Nap a Ráktérítő, míg téli napforduló alkalmával a Baktérítő fölött delel. A nyári napfordulókor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól, s ekkor a nappal a leghosszabb, az éjszaka pedig a legrövidebb.
A napfordulók idején a Nap “irányt vált. Az északi féltekén a nyári napfordulóig a Nap délről északra halad, utána pedig északról dél felé kezd mozogni, vagyis kedd este 19:17 perckor központi csillagunk “hátra arcot” vezényelt önmagának, megfordult, hogy megkezdje féléves vándorlását déli irányba.
Az Északi-sarkon a Nap állandó magasságon, 23 fokon kering, míg az Északi-sarkkörön a Nap középpontja éppen az északi horizonton tartózkodik, anélkül, hogy lenyugodna.
Bár a nyári napfordulókor áll a Nap a legmagasabban, az igazi meleg csak július második felében köszönt be, ugyanis júniusban az óceánok vize az északi féltekén még mindig elég hideg.
Nyáron az elliptikus pályán keringő Föld a legtávolabb van a Naptól, míg a téli hónapokban a legközelebb, s a különbség körülbelül 5 millió kilométer.
