Ez az érzés ráadásul a legtöbb játékost is hatalmába kerítette már. Elég megpróbálkozni a játékot leírni olyasvalakinek, aki életében nem látta még a FarmVille-t, ideális esetben a Facebookról is csak valahol olvasott. Nagyon hamar ki fog ülni a hallgató arcára az értetlenség és az unalom kifejezése.
Úgy tűnik, hogy két dolog miatt nehéz elszakadni a monoton virtuál-traktorozástól.
Egyrészről a töménytelen mennyiségű reklám. A Zynga által szponzorált, minden sarkon pixel-répával ellátott hirdetések zsenialitását az adja, hogy ha esetleg rákattintunk, azonnal játszhatunk. De a már kapálgató barátaink sem hagynak békén, hiszen minden teljesítményükről az üzenőfalakon nyilatkozhatnak és számos projektben az ismerősök segítségét kell kérjék a siker érdekében.
Másrészről pedig az előbbiekben leírtakból következő szociális kötelezettség érzése. Vagyis ha otthagyjuk a FarmVille-t, nemcsak a saját farmunk, de gyakorlatilag barátaink előrejutását is gátoljuk, nem segítjük őket, pedig a való életben is bármikor kezet nyújtanánk nekik.
Magyarul kvázi kötelezettségünknek érezzük, hogy játszunk, hogy rendszeresen játszunk.
