Egyre hajmeresztőbb dolgok derülnek ki arról a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről (NKE), amelyre uniós pénzek elköltését is bízta a kormány. Azt követően kezdtük el megpiszkálni az államigazgatási utánpótlásképzés csúcsintézményét, hogy a tavasszal az Európai Bizottság szakemberei durva túlárazásokat gyanítva kérdezősködtek két, összesen 29 milliárd forintnyi uniós pénzt felemésztő projektről az intézménynél. A nemrég a Hadházy Ákos LMP-társelnök által kikért szerződések között is több furcsaságra derült fény.
Ezek között most egy olyan szerződés keltette fel figyelmünket, amelyben a szerző – a papírok szerint – 900 oldalnyi anyag megírását vállalta a hónap végére úgy, hogy a szerződést a hónap elején kötötték. Az még gyanúsabbá tette a vállalást, hogy a szerzőnek két komoly állása is volt egyszerre:
A gyorsaságra magyarázatot kínál, hogy már megírt saját könyvét kiegészítve, némileg átgyúrva, plusz feladatokkal feltupírozva adta el az egyetemnek bő 10 millió forintért, amit végül az EU fizetett. Az intézmény viszont azt állítja, sokkal hosszabb ideig dolgozott Boros a projekten, mint az a dokumentumokból következik.
A járt út könnyű
Az EU a magyar közigazgatás fejlesztésére is adott pénzt az előző, 2007 és 2013 közötti uniós ciklusban az Államreform Operatív Program keretében. Ez több projektet takart, az egyik a Kormányablakok munkatársainak képzése nevet viselte, és már le is zárult. A projekt 2012 végén került az NKE felelősségi körébe, az egyetem pedig 2013. január 3-án kötött szerződést az ott tanító Boros Anitával arra, hogy a docens négy részből álló tananyagot készítsen és adjon át január 31-ig az egyetemnek. (A négy rész: közigazgatási eljárások tankönyv, e-learning szakanyag, tanári kézikönyv, tanulói munkafüzet.) Ezzel szerették volna a kormányhivatalok dolgozóit képezni, sőt az anyag beépült a két féléves kormányablak ügyintézői képzés tananyagába is.
Egyszerű internetes kereséssel könnyen kideríthető, hogy pont idevágó könyvet írt Boros Anita. A Közérthető közigazgatási hatósági eljárás című könyv több kiadást is megélt, az elsőt 2010-ben adták ki, a negyediket 2013-ban. Összehasonlítottuk Boros nyomtatva és elektronikus formában is megvehető könyvét és az NKE-nek leadott művét: nem csak a cím mutat nagy átfedést.
- A 279 oldalas saját könyvének jelentős részét szó szerint átemelte a szerző az EU-pénzért elkészült egyik dokumentumba, a 277 oldalas oktatói kézikönyvbe. Többször fel is tünteti az NKE-nek leadott anyagban, hogy saját könyvéből – a 2011-es, illetve a 2012-es kiadásából – származik az adott rész szó szerint. Egy példa:
- Komplett ábrákból is van ugyanolyan:
- Akad azonban példa arra is, hogy nem jelzi, a részletet a saját könyvéből hozza.
- Sokszor hivatkozik az NKE-t rektorként vezető Patyi András szerkesztésében megjelent egyik publikációra és annak a Kilényi Gézának a tanulmányára is, aki Boros könyvének a bevezetőjét is írta. Ezek a részek valójában Boros könyvében is szerepelnek, ott is jelzi, hogy Patyi vagy Kilényi melyik írásából emel át mondatokat, bekezdéseket. Vagyis itt is nagyfokú hasonlóság mutatható ki a saját könyve és a 10,25 millió forintnyi uniós pénzért leadott műve között.
- Olyan részekre is bukkantunk az oktatói kézikönyvben, amelyek tartalmukat tekintve megegyeznek a Boros könyvében közölt mondatokkal, bekezdésekkel, csak kicsit másképp fogalmazta meg a szerző itt és ott, esetleg csak pár szó eltérés van a szövegek között, vagy sorrendcserét hajtott végre a szerző:
Boros az NKE-s uniós projektben az oktatói kézikönyv mellett jelenléti tananyagot is vállalt, mivel pedig ez a 183 oldalas dokumentum a – saját könyvével közeli rokonságot mutató – oktatói kézikönyvre épül, nem meglepő, hogy e tananyag és saját könyve között is kimutatható jelentős átfedés; hasonló feladatokat, kérdéseket is találtunk szép számmal. Ahogyan egyébként a harmadik dokumentumban, a 186 oldalas tanulói munkafüzetben is fellelhetők ugyanazok a kérdések, mint amelyeket Boros saját könyve is tartalmaz, de a tankönyv feladatokkal sokkal bővebben ellátott mű. Az NKE-tól – lapunk kérésére – megkapott negyedik anyag a 91 diás PowerPoint-prezentáció, ami a kézikönyvre, illetve a jelenléti tananyagra, azokon keresztül pedig természetesen Boros könyvére támaszkodik.
Szükségszerű a hasonlóság?
Az NKE azt közölte lapunkkal, hogy kifizette Borosnak a bő 10 milliós díjat. Kíváncsiak voltunk rá, tudtak-e arról, hogy a náluk tanító docens könyve és a nekik leadott mű nagy átfedést mutat, és ha igen, mi a magyarázata annak, hogy egy kész művet kicsit átdolgozva beadhat valaki az egyetemnek, majd az intézmény kifizeti érte a szerződésbe foglalt sokmilliós árat.
A válasz azt sejteti, tisztában voltak a hasonlósággal, de megvan az indokuk a módszer elfogadására. Az egyetem jelezte, hogy a négy tananyag terjedelmét tekintve is többszöröse a könyvének, vagyis a szövegek nem lehetnek azonosak. Ezután azért rátértek a hasonlóságra is. Mint írták, a könyv és az említett tananyagok között
megfigyelhető hasonlóság, mivel azok egy bizonyos törvénynek a könnyen elsajátítható bemutatását szolgálják, azonos szerzőtől származnak, így azonos szerzői gondolatmenetet tükröznek, azonban a kormányablak ügyintézői képzésben kidolgozott művek egy egységet alkotva szolgálták a hallgatók és az oktatók megfelelő szintű felkészülését.
Magyarázatuk szerint a szóban forgó modulok és tantárgyak az NKE profiljába vágnak, így
elvárható, hogy azonos jogterületeken bizonyos kérdések kapcsán azonos szabályok, definíciók, példák kerüljenek bemutatásra egy-egy hallgatói közösség számára különböző tananyagokban, melyek aktualizálása minden jelentősebb jogszabályváltozás esetén szükségszerűvé válik. Ebből következően egy szerzőtől származó két, tárgyát tekintve azonos, ám különböző célcsoportnak szóló tananyag esetében különös jelentősége van az azonos nyelvezet, szemlélet, illetve logikai és tartalmi felépítésnek, különös tekintettel a közigazgatási képzések és továbbképzések rendszerében.
Arra is rákérdeztünk, hogy nagy átfedés van a már kész könyv és az NKE-nek leadott, összesen 41 ívnyi terjedelmű (1 ív = 22 oldal) dokumentum között, ezért miért nem a szerkesztésért az NKE uniós projektjeinél általános 30 ezer forintos ívenkénti díjazást fizették ki Borosnak, miért ennek a nyolcszorosát (250 ezer forint/ív), ami általában az új elemzések, tanulmányok írásánál alkalmazott díjazás. Az NKE tájékoztatása szerint Boros – több más szerzőhöz hasonlóan – tananyagfejlesztést is végzett, a két féléves kormányablak ügyintézői képzés öt moduljából egyik volt Boros-féle, közigazgatási eljárások nevű modul hét tantárggyal is, ehhez készült a négy tananyag.
Valamennyi modul tananyagfejlesztése esetében azonosak voltak a díjazás feltételei, vagyis az ívszám után, illetőleg a felhasználási jogok átengedésének ellenében nyújtott díjazás,
tehát nem csak Boros kapott 250 ezer forintot 22 oldalanként.
Az NKE szerint helytelen azt a következtetést levonni a szerződés alapján, hogy egy hónap állt volna rendelkezésre a tananyagírásra.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem 2012-ben a kormányablak ügyintézői képzés kifejlesztésére szakértői munkacsoportot létesített.
Boros Anitát azért kérte fel az NKE a munkacsoportba, mert az NKE habilitált egyetemi docense
a hazai és az európai közigazgatási eljárásjog, valamint a közbeszerzések jogának elismert kutatója, oktatója.
A munkacsoport 2012 tavaszán megkezdte a működést, a szerzők április óta dolgoztak a tananyagfejlesztésen, de csak 2013 januárjában tudtak velük szerződést kötni (miután 2012 végén került ez a projekt az NKE felelősségi körébe). A válasz arra enged következtetni, hogy Boros úgy állt neki a több mint féléves munkának, hogy nem volt megkötve a szerződése. Így nagyfokú bizalomra volt szükség Boros és az NKE között, hiszen aláírt papírok nélkül zajlott a projekt, azaz a docensnek biztosnak kellett lennie abban, hogy munkáját kifizetik. Számítása bejött.
Boros Anitát két hét alatt sem tudtuk elérni közvetlenül, pedig vártuk az ő magyarázatát is az ügyben, kértük munkahelyeitől, hogy juttassák el levelünket hozzá. Az NKE és a fejlesztési minisztérium is arra hivatkozott, hogy Boros szülési szabadságon van, kedden pedig a tárca közölte: Boros lemond a helyettes államtitkári posztjáról gyerekének születése miatt.
Kiemelt kép: MTI/Balogh Zoltán
