Közelgő, 85. születésnapja alkalmából készített interjút a Bors a Kossuth-díjas televíziós újságíróval, Vitray Tamással. A jelenleg a Digi Sportnál dolgozó riporter a fociról, a magyar válogatottról is beszélt. A Feröer elleni, kínkeserves meccset is nézte, meg is van róla a véleménye.
Elszomorított, amit láttam. Ki-ki vérmérséklete szerint dolgozza fel, hogy régen „focinagyhatalom” voltunk, manapság pedig… Van, aki feladja, és többet nem nézi, de szerintem ettől nem lesz hazaáruló, csak az idegeit kíméli. A tribünön az atrocitások, a gyalázkodó kórusok is azért vannak, mert rossz a játék
– mondta Vitray, aki óriási angol foci szurkoló a 40-es évek óta.
Még kissrác voltam, de már tudtam olvasni. Akkor jelent meg egy cikksorozat a későbbi Népsport főszerkesztő – és szépíró – Feleki László tollából, ha jól emlékszem, Magántanuló vagyok az Arsenal iskolájában címmel. Ragyogó portrékat, történeteket írt, ezeknek hatására kezdtem érdeklődni az angol foci iránt.
Vitray azt mondta, viszont fülig szerelmes először az Aranycsapatba lett. A Bors újságírója megjegyzi, hogy a legendás csapat is kapott hideget-meleget az 1954-es, elveszített vb-döntő után, ma viszont már ott tartunk, hogy van, akit azért nem engednek az M4 Sport környékére, mert kimondja a véleményét.
Régen is vagy mennybe mentünk vagy pokolba, és ez nem csak a focira volt jellemző. (…) És akkor is volt, hogy „szóltak fentről”. Csak a jót vegyük észre, de legalábbis ne csak a rosszat – üzenték. Szó, ami szó, néha ma is úgy érzem, szőrmentén, nagyon óvatosan fogalmaz a kommentátor
– válaszolta Vitray.
