Tudomány

Ötméteres csúcsragadozó bukkant fel a villányi borvidéken

Akkoriban Villány még kicsit "arrébb" feküdt, és egy trópusi tenger partvidéke volt, a víz ura pedig ez a Nothosauria csúcsragadozó volt. A parton két és fél méteres hüllők sétáltak két lábon. Idén is értékes leleteket tártak fel Magyarországon a paleontológusok.

A mezozoikum, azaz a földtörténeti középkor elején, jó 235-240 millió évvel ezelőtt a mai Villányi-hegység a Mecsek kőzettömegével együtt az egykori Tethys óceán északi peremén (körülbelül a mai Dél-Németország) helyezkedett el. Hegyeknek még nyomuk sem volt, meleg, trópusi tenger sekélyvizű partvidéke volt ez.

A vízben burjánzott a korabeli élet, mára rég eltűnt fajok élték itt néha nyugodt, néha harcos mindennapjaikat az egysejtűektől a hatalmas gerinces ragadozókig. Utóbbiak között a legnagyobbakat, a csúcsragadozókat a Nothosauria csoportba tartozó fajok közt találjuk.

Egy ilyen tengeri óriás félméteres állkapcsát találta meg az idei szezonban Ősi Attila paleontológus kutatócsoportja az először 2012-ben feltárt villányi lelőhelyen.

Megnyúlt testű, hegyes fogú tengeri ragadozóról van szó, leginkább talán a mai krokodilokhoz hasonlatos. Az állat 4-5 méteres hosszával a kor egyik legnagyobb méretű ragadozója lehetett ebben a vízi világban

– mondja a 24.hu-nak Ősi Attila, az ELTE Őslénytani Tanszékének docense, a bakonyi dinoszaurusz-lelőhelyet is feltáró ELTE Dinoszaurusz Kutatócsoport vezetője.

A 238 millió éves, óriás állkapocs:

Forrás: Magyar Dinoszaurusz-kutató Expedíció

Belőlük alakultak ki a jura időszakra a tengerek óriásai, a hasonló testalkattal, de a mai bálnák méreteivel vetekedő pleszioszauruszok, a valaha létezett leghatalmasabb tengeri ragadozók.

A kicsi sokszor értékesebb

A kutatócsoport három helyszínen dolgozott 2017-ben: Villányban, Ajkán és Iharkúton. Az ásatások erre az évre véget értek, most következnek a laboratóriumi vizsgálatok.

Ez már nem az az izgalmakkal teli kaland, ahogy a laikus romantikus fantáziája elképzeli a dinóvadászok terepi munkáját: ezer és ezer csonttöredék, több mázsányi kőzet átvizsgálása akár mikroszkóp alatt, rendszerezés, adminisztráció.

Természetesen itt is megvan a felfedezés öröme, a tudomány számára egy eddig ismeretlen fajra utaló bizonyíték felbukkanása sokkal értékesebb, mint egy óriáshüllő ki tudja hányadik maradványának kiásása. Az más kérdés, hogy a közvélemény nyilvánvalóan az óriásokért lelkesedik.

Forrás: Magyar Dinoszaurusz-kutató Expedíció

A 2012-ben felfedezett villányi lelőhely ilyen szempontból (is) egyre értékesebb, öt év alatt több ezer középső és késő triász kori ősgerinces, köztük porcos és csontos halak, Nothosauria és Placodontia hüllők, Tanystropheus-rokon és egyéb kis termetű archosauromorphák fogait és csontjait találták meg a kutatók.

Sokatmondó fogak

A villányi vörösessárga, agyagos, dolomitos márgából a fent említett állkapocs mellett előkerült egy másik jelentős lelet is: egy eddig innen nem ismert tengeri hüllő maradványa lehet. Emellett a kutatók 25 kilogrammnyi anyagot mostak át és a szitákon közel 1500 fog és csontmaradvány maradt fent.

Emlősökkel ellentétben a hüllők fogait csak nagyon ritkán lehet fajhoz kötni, de a szűkebb csoport, továbbá a táplálkozási szokások kikövetkeztethetők belőlük, ezért értékes leletnek számítanak

– magyarázza Ősi Attila.

És hogy miért maradtak meg ilyen nagy mennyiségben? Mert a fogak a csontváz legellenállóbb részei, több százmillió év távlatából egyes törékeny csontozatú vagy ritkán előforduló állatok egykori jelenlétét sokszor csak ezek alapján lehet bizonyítani.

Mochlodon Vorosi:

Forrás: Magyar Dinoszaurusz-kutató Expedíció

Két lábon járt és kétméteres volt

A Bakonyban, az Iharkút határában fekvő egykori bauxitbánya területén már csaknem két évtizede folynak ásatások. A 85 millió évvel ezelőtti, folyóviz-ártéri területről csak idén nagyjából 800 csont- és foglelet, köztük 10 állkapocs és koponya maradványa került felszínre.

Ezek közül a paleontológus a Mochlodon vorosi állkapcsát emeli ki. Ez a forma a hátsó lábain járó, legfeljebb 2,5 méteres növényevő dinoszaurusz volt, a szárazföldön élt. Nevét a görög mokhlos, azaz pálca és Vörös Attila paleontológus után kapta. Korábban több csonttöredékét is megtalálták, ám most egy teljes állkapocs került elő, amelynek révén a kutatók jobban megérthetik, hogyan táplálkozhatott ez az állat.

Az újonnan kialakított, Ajka határában található feltárások érdekessége, hogy a lelőhely az iharkútival azonos korú, ám annak idején egy teljesen más, mocsári tavi környezet volt itt. A kutatók mintegy másfél tonnányi anyag átmosása után több mint ötezer, köztük mikroszkopikus méretű ősmaradványt találtak, ezek feldolgozása is most kezdődik meg.

(Kiemelt fotó: Julius T. Csotonyi/Novapix/AFP)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik