Vannak értelmetlennek tűnő kutatások, a texasi csillagászok részben irodalomtörténeti, részben csillagászattörténeti kutatása is ilyen. Svájcba ellátogatva arra voltak kíváncsiak, vajon valóban igaz-e a Mary Shelley Frankenstein, avagy a modern Prométheusz című regényének előszava, hogy a holdfény késztette az írónőt a mai napig egyik leghíresebb horrortörténet kiagyalására.
A Frankenstein-regény alapváltozata 1816-ban keletkezett, amikor is Lord Byron horrortörténetíró versenyt hirdetett a Genfi-tó közelében tartózkodó Villa Diodatiban vendégeskedő művésztársaság számára.
Mary Shelley az először 1831-ben megjelent regény előszavában leírja, hogy csak pár nappal később állt neki a munkának. Ihletét állítása szerint a holdfény hozta meg, melytől különös rémálmot látott: egy férfi egy halottat próbált feltámasztani benne.
A Texasi Egyetem csapata tudományos módszerekkel állt neki, hogy felderítse az ihletet adó holdfény titkát. A helyszínen topográfiai méréseket végeztek, számításba vették az 1816-os időjárási feljegyzéseket, valamint rekonstruálták merre járhatott a Hold június 16-án hajnali két óra tájban.
A csillagászati bizonyítékok arra utaltak, Shelley rémálmát valóban megelőzhette a holdfény 1816. június 16-án hajnali 2 és 3 óra között. Korábban úgy tartották, a holdfényt csak mintegy korabeli gyakran használt motívumként szőtte bele Mary Shelley a regény előszavában, de mint kiderült: az írónő igazat állított.