A láthatóan a vakond, a giliszta, illetve egy gyík furcsa találkozásából született ásógyík (Bipes biporus) Mexikó sivatagos tájain él, és a nappalokat jórészt a föld alatt tölti, ahol hangyákkal, lárvákkal, termeszekkel, illetve apró rovarokkal tömi tele magát.
A kifejletten 17-24 centiméteresre is megnövő állat a közel kétszáz fajjal rendelkező ásógyíkalakúak rendjébe tartozik. Ennek a népes csoportnak azonban csak három tagja vesztette el lábait, és használ helyettük rövid ásóvégtagokat, melyekkel átfúrhatja magát a laza talajon:
Nagyobb méretű kutatásuk és megismerésük a nyolcvanas évek hajnalán indult, amikor egy hosszabb terepmunka során több mint kétezer egyedet gyűjtöttek – közülük azonban csak hármat a felszínről, így máig minden egyes, napfényben készített felvétel kiemelten érdekes a biológusok számára:
Az állatok – az axolotlokkal szemben – egyáltalán nem ritkák, noha életmódjuk miatt a helyiek is kevésszer találkoznak vele. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének vele kapcsolatos legendáik és rémtörténeteik – ezek közül a legmeglepőbb egyértelműen az, hogy a dolgukat a házon kívül végző, guggoló emberek alá mászik, és apró végtagjai segítségével bejut a szabadon hagyott nyílásba.
