Június 1-jén nagy füst gomolygott a Vatikán felett. Pedig nem volt pápaválasztás. Fekete volt a füst, és mint később kiderült, egy közeli roncstelepen csaptak fel lángok, ennek a füstje szállt Vatikánváros fölé.
Black smoke can be seen filling the sky near Vatican City https://t.co/ODW9DxqnlR pic.twitter.com/BSxStjrYUR
— Daily Mail Online (@MailOnline) June 1, 2017
Azonban az utóbbi hónapokban nem füst, hanem inkább belső intrikák és botrányok borítják be a Szentszék környékét. A legfrissebb ilyen ügy sokat árthat az egyháznak: George Pell ausztrál bíborosról ugyanis kiderült, nemcsak évekig eltussolta a pedofil ausztrál papok ügyeit, ő is abuzálhatott gyermekeket. Pell Ballarat városában volt pap, ott vádolták meg többen azzal őt (is), hogy gyerekekkel fajtalankodott. Az ügy már a vádemelés szakaszában van, Pellt pedig hazaengedte Ferenc pápa, hogy tisztázza magát.
Az egész Vatikán pénzügyeiért Pell felel kincstárnokként 2014 óta, elengedése ezért is kardinális kérdés. A dolog tehát azért is súlyos, mert nemhogy Ausztrália legbefolyásosabb katolikus személyisége került gyanúba, hanem mert egyben a Vatikán harmadik legfontosabb embere is. A 76 éves Pell mindenesetre egy vatikáni sajtótájékoztatón tagadta az ellene felhozott vádakat, mindet a sajtó lejáratási kísérletének tudta be.
Mindez azért borzasztóan kínos a megválasztásakor az egyház nagy reformerének kikiáltott Ferenc pápának, mert 2013-ban azzal kezdte regnálását, hogy felállított egy bizottságot, ami az abuzálásokkal foglalkozik. Most pedig az egyik legközelebbi munkatársát illetik ezzel a váddal. És a vád nem csekély, az ausztráliai zaklatások áldozatai közül azóta többen öngyilkosok lettek. Eddig csak annyit ismert el Pell, hogy nem tett eleget a pedofil ügyek kivizsgálásáért, a szőnyeg alá söpörte őket, ahogy sok más püspök is.
A fiú nevében
A gyerekek zaklatásának ügye nem új. Katolikus papok molesztálásairól már az 1970-80-as években jöttek elő beszámolók Kanadából és az Egyesült Államokból (a bostoni esetet a Spotlight című film is feldolgozta). A kilencvenes években Írországban is kipattantak hasonló ügyek, később pedig az ENSZ is rászólt a Vatikánra (aminek majdnem teljes jogú tagja 2004 óta, csupán három jogot nem gyakorolhat, így a szavazásét). Ferenc pápa ezért felpörgette a cselekvést, bár adatokat változatlanul nem adott ki a katolikus egyház az ENSZ-nek a történtekről.
A világszervezet azt is kritizálta, hogy 2011-ig az volt az eljárás, hogyha valahol a világban katolikus pap által elkövetett gyermekmolesztálás ügye kerül elő, hallgatni kell és szólni a Szentszéknek. A másik gyakorlat az volt – Pell is ezt követte –, hogy a bűnös papokat egyházmegyéről egyházmegyére mozgatták.
Marakodás a kereszt körül
Ha már reformok: a Week írta meg év elején, hogy a pápa a Hittani Kongregációtól vissza akarja adni a gyermekbántalmazásos esetek kivizsgálását a Klérusi Kongregáció és a vatikáni bíróság, a Rota Romana párosának, pedig előbbi egy 2001-es reform óta nyomozott ezen ügyekben. Pletykák szerint így jobban mehet a kézivezérlés ezekben az esetekben, illetve az ellenreformmal a belső ellenzéket is elhallgattathatja az egyházfő.
Persze a kardinálisok nyomása is elérhet ezt-azt: Mauro Inzoli olasz püspököt fényűző életmódja miatt csak Don Mercedesnek becézték, de a bili azután borult ki, miután róla is kiderült a gyermekabuzálás több esete (a gyerekeket azzal nyugtatta, hogy az Írásnak és a Hitnek megfelelően cselekednek). XVI. Benedek azonnal leváltotta, de bírósági és kongregációs jóbarátai segítségével 2014-re elérte, hogy az új pápa visszavegye. A vatikáni jog miatt márpedig ekkor nem volt választása. Pedig Inzoli ügyében a civil hatóságok is vádat emeltek később.
A Week emlékeztet, Ferenc pápa ugyan nem mindig tud jó döntéseket hozni, de sokszor azzal trükközik, hogy az adott, nem megbízható vagy gyanús figurát a pozíciójában hagyja, ellenben felelősségi köröket von el tőle és ad át más szervezetnek, személynek. Itt fordulunk vissza oda, hogy Gerhard Ludwig Müllerrel, a Hittani Kongregáció vezetőjével sok vitája van a pápának, ezért is próbálhatta meg kiszedni a gyerekmolesztálós eseteket a kezükből.
Férjezett szerető, ír tragédia
Más balhék is beárnyékolták mostanság az egyház működését. Két éve se volt, amikor bíróság elé állt egy spanyol pap, Lucio Vallejo Balda, mert kémkedett és korrumpálódott. Hogy ez ne legyen elég, még egy nyilatkozatot is kiadott arról, hogy szexuális viszonya volt egy házas nővel, Francesca Immacolata Chaouquival. Ferenc épp hazaúton volt történelmi afrikai útjáról, és a lányt nemző Borgia-pápa, VI. Sándor példájával így ütötte el a botrányt a repülőn újságíróknak:
Csak megköszönöm Istennek, hogy nincs [még] egy Lucrezia Borgia.
Mindenesetre az kiderült, hogy a spanyol pap és a nő is benne voltak a pápa által kialakított pénzügyi bizottságban, ami a korábbi simlis ügyeket hivatott rendezni, és Chaouqui volt az, aki bosszúból kiszivárogtatott belsős dokumentumokat. A pápa utólag persze el is ismerte, kár volt a párost bevenni a bizottságba. Ők is összevesztek amúgy az eljárás során, a pap az olasz titkosszolgálat emberének nevezte a nőt, ő pedig tagadta, hogy lefeküdtek volna.
Írországban 2009 óta nagyon megrendült a katolikus egyház befolyása a felszínre került sorozatos botrányok miatt. Kezdődött az egész a katolikus otthonokban abuzált gyerekekkel, és idén folytatódott az anyaotthonok tragédiájával. Ugyanis régóta vizsgálják már a tíz írországi ilyen intézményt, amit az egyház működtetett, és ahol a gyanú szerint elvették és olykor megölték az egyedülálló nők csecsemőit.
Nem is szuverén lovagrend
Tavaly decemberben egy diplomáciai jellegű botrány tört ki, amikor a Szuverén Máltal Lovagrend brit vezetője, Matthew Festing váratlanul leváltotta a német nagykancellárt, Albrecht von Boeselagert. Két hónapos adok-kapok alakult ki a részben az egyház fennhatósága alá tartozó lovagrenddel, Ferenc pápa vizsgálóbizottságot alakított ki az ügyben, amivel Festing nem volt hajlandó együttműködni. Végül január 25-én lemondott. Ez azért volt furcsa, mert a Vatikán gyakorlatilag beleavatkozott egy másik (még ha terület nélküli is) szuverén állam belügyeibe.
Mindenesetre április 29-én végül megválasztották Giacomo Dalla Torre del Tempio di Sanguinettót mint következő rendvezetőt, aki hat napja járt a pápánál, hajlongva, kezet csókolva, ahogy kell. A kíséretében ott volt Boeselager is, aki visszakapta nagykancellári címét.
