Ágoston (Terhes Sándor zseniális alakításában, aki amúgy a Jupiter holdjában is elcsípett egy mellékszerepet) egy energetikai cég alkalmazottja, akinek a 40%-os munkaerő-csökkentés miatt távoznia kell munkahelyéről, ezért elkeseredésében úgy dönt, dobbant az ismeretlenbe, és külföldön vállal munkát. Lánya már felnőtt, jobban érdeklik a norvég szarvasmarhák, mint az apja, nejével pedig közel sem kiegyensúlyozott a kapcsolata, így a távozás tulajdonképpen nem esik nehezére. Egy ügynökségen keresztül végül Lettországban köt ki, és a tenger mellett egy hajójavító cég dolgozója lesz.
Persze viszonylag kevés ideig élvezheti a munkát, az első adandó alkalommal, amikor elkésik, főnöke, aki szerint
a külföldieket nálunk kiskirályként kezelik, ezért tart itt az ország,
pedagógiai jelleggel ki is rúgja. Ágoston innentől csapódik jobbra is, balra is, közel az 50-hez egy idegen országban viszonylag nehezen találja meg számításait, hazamenni nem akar, viszont vészesen fogy a pénze.
A film viszont nem igazi történetet mesél, csupán helyzeteket mutat be, és Ágoston majdhogynem ugyanolyan szemlélője az eseményeknek, mint maga a néző. Az események persze vele esnek meg, de inkább csak végignézi őket, mintsem aktív részese. Az elbocsátás, egy berúgás, egy megismerkedés vagy egy horgászás is „csak úgy megtörténnek”.
![Külföldön sem nézik jó szemmel, ha odamész és elveszed mások munkáját 1](http://24.hu/app/uploads/2017/06/out.png)
Ez alapvetően nem baj persze, csak emiatt hiányérzete lehet a nézőnek, mert hangulatában az előzetes például sokkal erősebb, az azt körüllengő bizarrság sokkal erősebb. Nyilván ez nem számonkérhető, hiszen egy trailer – jó esetben – a film esszenciáját próbálja nyújtani, de az nagy kár, hogy az abszurd mellékszereplők a teljes verzióban már csak simán furák, jobb lett volna, ha elnagyoltabbak a filmben is.
Az Out ettől még egy szórakoztató film, releváns életközepi problémákkal és kérdésekkel, a magyar nézői szem számára idegen tájakon (Pohárnok Gergely operatőr hihetetlen képi világot rakott össze már megint), bábeli nyelvzavarral (magyar, angol, orosz, észt és lett megszólalás is van a filmben), csakhogy ott van az a picurka de.
Bár lenne egy kicsit feszesebb, abszurdabb és hatásosabb, máris közel állna a tökéletes első filmhez. Kristóf Györgyöt azonban így sem érheti erős kritika, érdemes lesz odafigyelni a következő filmjére is.