A Győri ETO egykori trénerét Csányi Sándor és az MLSZ 2013 decemberében nevezte ki, majd több barátságos és egy tétmeccs után 2014 szeptemberében le is váltották, helyére pedig Dárdai Pál érkezett.
Most Pintér Attila a Népszabadságnak elmesélte, hogy is fogadta a leváltását.
“A kritikát mindig elfogadtam, sőt igényeltem, mert kívülről sokszor másként látni a meccset, mint belülről, és a megfelelő észrevételekből tanulni lehet. A hazugságot viszont nem tudom elviselni, márpedig a leváltásom előtt és után hamis állítások serege jelent meg rólam. Nekem Csányi Sándor elnök úr a búcsú előtt arról beszélt: ha lesz egyszer egy futballklubja, engem hív oda edzőnek. Jól nem esett, hogy el kellett válnunk, de én már a döntést megelőző elnökségi ülésen azt mondtam: tegyenek belátásuk szerint. Azaz megkönnyítettem a vezérkar helyzetét, mert nálam nem csupán üres szólam, hogy az első a magyar labdarúgás érdeke.”
Fotó: Europress Fotóügynökség
“Beiktatásom előtt éppen arról beszéltem az elnök úrnak: készüljünk hosszú távra, felejtsük el, hogy félévente újra és újra csapatot építünk. Nálunk a futball azért is tengődik vagy három évtizede, mert néhány részeredmény idején mindent szépnek és jónak láttatunk, de ezzel csak becsapjuk magunkat újra meg újra” – fűzte hozzá, majd szóba került az a bizonyos északírek elleni mérkőzés is, mely után mennie kellett Pintérnek.
“Már az első félidőben az zengett a lelátóról: Pintér, takarodj! Persze nem emiatt kaptunk ki 2-1-re, és abban, hogy vesztettünk, én is hibás vagyok. De majdnem úgy fájt, mint a vereség, hogy ismét rá kellett jönnöm: a magyar futballt körülvevő légkör legalább akkora akadálya a felzárkózásnak, mint az egész labdarúgásunkból hiányzó alázat és önbecsülés. E kettő látszólag ellentétes egymással, pedig dehogyis: nem elsősorban a kudarcok miatt nincs méltóság, hanem azért, mert a szereplők tudják, nem tettek meg mindent a fejlődésért. Azaz nem voltak eléggé alázatosak a szakmához.”
Fotó: MLSZ
Ami pedig a válogatott összetartásokat illeti, nem mindenki fogadta kitörő örömmel Pintér Attila kezdeményezését.
“Nincs annyi kitűnő játékosunk, hogy a mérkőzéseket a személyes képességek alapján döntsük el a magunk javára. Azaz csapatként erősebbek lehetünk, mint egyénileg. Ráadásul meggyőződésem: a rendszeres közös előkészületek nyomán taktikailag is nagyban javulhat az együttes. Ám kezdeményezésemmel folyton gátakba ütköztem, bizonyos megmondóemberek meg néhányan a korábbi válogatott futballisták közül is gúnyolódtak rajtam.”
Végül pedig Dárdai Pál teljesítményét, és a vele megszerzett hét pontot is szóba hozta az ex-szövetségi kapitány.
“Tudja-e valaki igazolni, hogy velem nem szerzett volna ugyanennyit (a válogatott – a szerk.)? Ám nem akarok semmit sem elvenni az utódom sikereiből. Ezzel együtt a történeti esély abból is adódik, hogy jövőre már huszonnégy csapat vehet részt az Európa-bajnokságon, és a selejtező csoportbeosztása nem rossz. Megjegyzem: nem is túl jó. Már a sorsolás után úgy véltem: a játékerőt tekintve nem kiemelkedő ez a hatos, viszont sok benne a nagyjából azonos kvalitású együttes, vagyis bármi megtörténhet. Most azt mondom: ha legközelebb itthon legyőzzük a görögöket, akkor negyvennégy év után újra Eb-n szerepelhetünk. Szurkolok nagyon, hogy így legyen.”
