A dán fővárosból átvonatozás már önmagában egy élmény: a szerelvény ugyanis az Øresund hídon halad át. Az építmény a tengerszorosról kapta a nevét és a két város közötti út felénél lévő mesterséges szigetből bukkan fel és nyúlik át a svéd szárazföldre.
Malmö érdemi része elképesztően pici és gyalogosan is könnyen bejárható. Több vasútállomása is van, érdemes a főpályaudvarra érkezni, ahonnan egyenesen a tengerhez érkezünk. Itt a kisebb büfékben harapjunk valamit, majd kanyarodjunk vissza, ugyanis az állomás felé félúton található a Malmö Castle, aminek nemcsak a környezete gyönyörű, de a kiállítást is érdemes végigjárni, ha valakit érdekel Svédország uralkodóinak történelme.
A kastély mögötti Slottsträdgården tavasszal és nyáron különösen szép, ráadásul a hobbikertek között van itt egy üvegházra hajazó kávézó is, ahol megpihenhetünk.
A rövid pihenő után forduljunk a közeli szélmalom felé, majd a hídon át sétáljunk át a város egyik legszebb részén, a Slottsparkenen. Ennek a végében található a könyvtár, ami előtt egy kis tó kapott helyet:
Innen egyenes út vezet a malmői operához, ahonnan a Margaritsparkenen keresztül juthatunk el a Triangelnre, ami az előbb említett pályaudvarok közül az egyik. A St. Johannes templomon kívül egy hatalmas bevásárlóközpont is található itt, ahol nemcsak ingyenes wifi van (amivel feltölthetjük a képeinket vagy megnézhetjük, mi történt a világban az offline töltött néhány óra alatt), de szuveníreket is vásárolhatunk.
Érdemes még egy sétát tenni a Folkets parkban is, ahonnan az Amiralsgatán sétálva eljuthatunk Malmö központjába, ahol a Lilla Torg kihagyhatatlan, de igazából bármelyik utca gyönyörű. Kóstoljunk meg egy helyi fogást valamelyik étteremben, ha pedig kipihentük magunkat és jól laktunk, akkor vegyük újra a főpályaudvar felé az irányt, annak szomszédságából indul ugyanis a transzfer, amivel 45 perc alatt az egyébként aprócska repülőtéren lehetünk.
Malmőbe fapados repülővel is eljuthatunk, amit viszont a jegyen spórolunk, elköltjük másra, ugyanis a dán árakhoz hasonlóan itt is az utolsó ásványvízért is mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk.
