Hajba Antal 20 éves koráig párhuzamosan birkózott és kenuzott, de végül egy sportsérülés matt előbbi mellett tette le a voksot. Jól döntött, mert 1966-ban, Berlinben – akkor még Kelet-Berlinben – világbajnoki aranyat nyert kenu egyes tízezer méteren. A sikere nem volt előzmény nélküli, hiszen a tokiói olimpián 1964-ben Soltész Árpáddal C2-1000 méteren már negyedik helyen futottak célba.
Hajba pályafutása után is a sportágban maradt. Edzőnek született. Ahogy egy korábbi interjúban fogalmazott, lottóötössel a zsebében is edző lett volna.
1979. óta Pakson élt, a város sportjáért dolgozott, szinte a semmiből nőtt ki a keze alatt az a kajak-kenu szakosztály, amelyet az Arany Érdemérmes mesteredző 1982-től a vezetőedzője volt. Hajba munkásságát a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt Polgári Tagozata kitüntetéssel is elismerték, Paks városa 2004-ben Pro Urbe Emlékérmet adományozott neki.
Nyugodjék békében.
(Fotó: kajakkenusport.hu)
