Tudomány

Szennyező anyagaink az óceán legmélyebb pontjait is elérik

Egy új kutatás szerint a legmélyebb óceáni árkok mélyén élő rákfélék tízszer annyi ipari szennyezőanyagot tartalmaznak, mint egy átlagos földigiliszta.

Az Alan Jamieson, a Newcastle Egyetem kutatója által vezetett vizsgálat felfedte, hogy az ember által előállított anyagok a Föld legeldugottabb pontjait is elérték.

A szakértők a csendes-óceáni Mariana- és Kermadec-ároknál élő felemáslábú rákoktól (Amphipoda) gyűjtöttek be mintákat. Bár mindkét árok több mint 10 kilométer mély, a tudósok így is felfedezték az élőlények zsírszövetében a tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok (POP-ok) nyomait. A POP-ok közé többek közt olyan anyagok is tartoznak, melyeket elektromos szigetelők és égésgátlók előállításához használnak.

A tudósok egyelőre nem tudják, hogy a szennyezők jelenléte milyen hatással lehet a szélesebb ökoszisztémára.

Jamieson szerint sokan még mindig úgy gondolják, hogy az óceánok mélye továbbra is az az ősi birodalom, amely biztonságban van az emberektől. A legújabb kutatások azonban nem ezt bizonyítják.

Valójában azon amphipodák, melyekből mintát vettünk; a Szuruga-öbölben, a Csendes-óceán északnyugati részének egyik legszennyezettebb ipari zónájában mértekhez hasonló szennyezettségi szintet tartalmaztak

 – állapította meg a szakértő.

Az 1930-as évektől kezdődően az 1970-es évekig – amikor végül az egyik legveszélyesebb POP-csoport, a poliklórozott bifenilek használatát betiltották – az érintett régióban 1,3 millió tonna veszélyes anyagot állítottak elő. Az ipari balesetek és a tárolók szivárgása során rengeteg anyag került a környezetbe, és mivel a POP-ok természetes módon nem bomlanak le, évtizedeken keresztül halmozódtak.

A kutatók szerint a szennyezők elsüllyedő műanyagtörmelékekkel és állati tetemekkel kerülhettek az óceán legmélyebb pontjaira. Mivel a felemáslábú rákok és egyéb helyi élőlények sokszor fogyasztanak a nagyobb dögök húsából, a POP-ok a szervezetükbe is bekerültek.

Jamieson szerint a felfedezés bebizonyította, hogy az ember valóban hosszú távú pusztító hatással van a bolygóra.

Mivel az anyagok felhalmozódnak a táplálékláncon keresztül, mire elérnek az óceánok mélyén mozgó élőlényekhez, már sokkal magasabb lehet a koncentrációjuk, mint a felszínen. Ez pedig azt jelenti, hogy hiába van rejtve a szemünk elől ez a titokzatos világ, a mélység sokkal szorosabb kapcsolatban áll a felszínnel, mint ahogy eddig hittük.

(Newcastle University)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik